Budapest ostroma

Fél évvel az önkormányzati választás előtt Budapest népe reményvesztetten kapkod levegő után. Mindennap értesül arról, hogy Karácsony Gergely al-kal-mat-lan, viszont hiába várja az alkalmas jelöltet, az nincs sehol az éji homályban. Különös ez a csend, ez a szégyenlős lapítás. Pedig jól táplált, böhönye párt a Fidesz, jut belőle kormánybiztos külön arra, hogy a hatodikosok uzsonnáját ellopja. De pont főpolgármester-jelölt, az nincsen hetedhét határon.

Itt meg csak alkalmatlankodik ez a lakli nekünk, például egy kis havazástól bedugul a BKV, pedig hát ki lepődik meg azon, hogy télen havazik? Na ki? Mindenki. De ez messzire vezet, a klímaváltozásról szóló balos fantazmagóriák világába. Mellesleg a hótól bedugult az államvasút és a Volánbusz, sőt a vonatpótló autóbuszokat pótló vonatok; de ez véletlenül sem jelenti azt, hogy Lázár János alkalmatlan. Mert mégis, ki gondolta volna, hogy havazni fog?

Hát ki szabadít meg minket Karácsony Gergelytől? Hol van Wintermantel Zsolt, amikor a hazának szüksége van rá? Hol késik Szentkirályi Alexandra, akit nemcsak nagyszerű várospolitikusként tisztelünk, de azért is, mert nagygazda az ő férje. Hiszen kaszinókat adott neki a mi Urunk, aki csak azért nem a megváltónk is egyben, mert felborulna vele a kereszt. Miért nincs fideszes jelölt? Miért nem tudhatjuk, ki száll harcba a nemzet fővárosáért, amely vörös rongyokba öltözött? 

Nos, nyilván azért, mert bármelyiküket bucira verné az alkalmatlan Karácsony Gergely. És abból az következne, hogy ők az alkalmatlannál is gyengébbek, nemhogy alsó polcosak, hanem elfelejtett szöszmöszök az alsó polc alatt, ahová a partvis se néz be. Kamikaze küldetést fajsúlyos politikus nem szívesen vállal.

Vitézy Dávid viszont aktívan gondolkodik rajta, elmondása szerint. Ebben szeretném segíteni őt.

Vitézy Dávid nem akárki; fajsúlyos politikusnak ugyan nem nevezhető, de sokkal fontosabb figura, mint talán magáról is gondolja. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület, amelynek arca volt, Magyarország legsikeresebb civil szervezetei közé tartozik. Azok között is kirívó, amennyiben konkrét technikai kihívásokra adott racionális, kiszámolt, működő válaszokat. Nem siratóénekekkel, nem lírai futamokkal lépett elő, hanem térképekkel és menetrendekkel. Sok-sok ilyen társaságra lenne szükség minden területen. Vitézy igazi közlekedésbolond, a buszokat számoló, ötévesen vonatokat leső fajtából, csak továbbképezte magát, és ért is hozzá. Egy jól működő ország az ilyeneket a tenyerén hordozza. 

Ám a város nem csak közlekedés, a főváros meg pláne. Budapest kultúra, tolerancia, szabadság, lázadás, dekadencia és sokszínűség; ez így összeírva körülbelül annyit jelent, hogy minden, ami nem a Fidesz. Az egész város nyilvánvalóan túl nagy kabát lenne. A főpolgármester-helyettes pozíciója viszont úgy illik, mintha a bőre lenne. Igazából ideje lenne ezt az ajánlatot megtenni – Karácsony részéről, legalább gesztusként. Igen, Vitézy jobbos miliőből jön, de ahogy említettem, Budapest a tolerancia városa is. 

Az az ajánlat ugyanis, amivel most eljátszik, tragikusan méltatlan. Komoly emberhez eleve nem méltó az LMP bármijének lenni. Hiszen miféle hátország az? Az a hátország bizony azon múlik, hogy Ungár Péter épp mennyi zsebpénzt kapott a héten az anyukájától, és mennyire szidta le a jegyeiért. Ez pedig annak a függvénye, hogy anyunak mit sikerült épp hazatalicskáznia a NER-ből. LMP-jelöltnek lenni pontosan ugyanaz a státusz, mint Berki Krisztiánként vagy Puzsér Róbertként indulni a főpolgármesterségért. Zavarórepülés, bohóckodás átlátszó hátsó szándékkal, aminek a vége csak keserűség, töpörödés, közröhej. Ismerjük a kottát. Hirtelen megnyíló médiafelületek, kínos alákérdezések a kormánysajtó különböző bugyraiban, közös fotó Fásy Ádámmal és Feróval. Az ellenzéki jelölt, akit keblükre ölelnek, bemehet még a köztévébe is, amiből aztán mindenki tudja, honnan fúj a bűz. 

Nagyot koppan ottan, azután elhallgat. 

Egy-két százalékkal kullog haza, megalázva, kisemmizve, lesütött szemmel. Visszakapaszkodni embertelenül nehéz, nemcsak a vesztes, hanem a kesztyűbáb szerepéből is. Hiába magyaráz, hogy ő csak szereti a vonatokat: ­kollaboráns a neve örökre. 

És még ennek is csak akkor volna értelme, ha lenne erős és esélyes fideszes induló, akit ez a halálugrás előnyhöz juttat. Ám a kormánypártnak nincs embere. Hacsak… hacsak a Fidesz meg nem érkezik Vitézy Dávid mögé.

Ez természetesen az LMP végét jelentené. Ha ez a terv, akkor ez egyben a végkiárusítás is: onnantól az isten nem mossa le róluk, hogy melyik kapura játszanak. Persze lehetünk empatikusak. Ennek a projektnek amúgy is vége van, csak reflexből mozog még, mint a döglött angolna. Ha adódik vevő, aki megveszi lábon, anélkül hogy alánézne, akkor hülye az a kufár, aki nem csap a tenyerébe. 

De az is hülye, aki feláldozza magát azzal, hogy egy ilyen adásvétel kedvéért felfekszik a motorháztetőre modellnek.