hvg.hu, 2023. december 11.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Államalkotó nemzet nincs. Kultúralkotó nemzet van.
Az államot jogszabályok és mögöttük álló hatalmi erőviszonyok alkotják, és az állampolgárok összlete tartja fenn. Az egy nemzethez tartozók pedig különböző államok polgáraiként élnek különböző országokban. Vagy azokban, amelyeknek a polgárai, vagy másokban (is). Az országok egy részében többségben vannak, más részében kisebbségben. Van olyan nemzet, amelynek tagjai több országban is többséget alkotnak, például a németek, spanyolok, portugálok, hollandok (flamandok). Olyanok is vannak, amelyek sehol sincsenek többségben, mint a lappok, cigányok, kurdok és sok ezer nép Oroszországban, Kínában, Indiában, Indonéziában, számos afrikai országban.
Ennek megfelelően a legkisebbek egy részének kivételével a nemzeti kultúrák is nemzetközi és államközi térben léteznek.
A nemzeti kultúra alkotóelemei nyelv, egyéni alkotások és névtelen közösségi alkotások tömege és maga a befogadó közeg, minden hagyomány, életmód, szokás, ami a nemzet nyelvének közegében él, minden műalkotás, amely abban valamilyen módon megjelenik, például fordításban, a nemzet művészeinek előadásában, vagy bárkinek az előadásában egy nemzet befogadó közegében. Egy több nyelven és/vagy több nemzetiségű befogadó közegben megjelent mű több nemzeti kultúra része. Mindenki viszi magával a saját nemzete szellemi életébe. Peter Brook Shakespeare-je áthatotta a magyar színházi életet.
Azon a napon például, amelyen ezt írom, az orosz zongoraiskola legifjabb titánja, a Berlinben élő Alekszandr Malofejev játssza el nekem a német nyelvű, magyar identitású világpolgár, Liszt Ferenc Haláltáncát a Müpa sok, nem magyar identitású látogatóval vegyített közönsége előtt a Nemzeti Filharmonikusok Zenekarával, amely egyszerre állami és nemzeti intézmény, és az volt akkor is, amikor Állami Hangversenyzenekarnak hívták, és az akkor is, ha nem magyar és nem magyarországi karmester vezényli, mint most és mint oly sokszor.
A nemzeti kultúrák más nemzeti kultúrákkal összeszövődő, sok államban jelenlévő egységek. Egy nemzeti kultúra ereje jelentős mértékben azon múlik, mekkora, milyen és mennyire sűrű az a közeg, amelyben él.
Az elmúlt napokban összefutott a sajtóban három adatsor.
Az egyik szerint a Kárpát-medencében élő magyar népesség drámai mértékben csökken. A 15 millió magyar már akkor is legenda volt, amikor Antall József 1990-ben oly szerencsétlenül és jogosulatlanul hivatkozott rá. Akkor 12 és fél millió magyar élt a Kárpát-medencében (legfeljebb egy millió a világ más tájain). Ennek a 12 és fél milliónak nagyjából a hetede, 1 és háromnegyed millió magyar harminc év alatt eltűnt. Majdnem a felük 2011 óta. Tíz év alatt majdnem annyian, mint előtt két évtized alatt. Az eltűnt 1 és háromnegyed millióból kicsit több mint háromnegyed millió Magyarországról tűnt el. A többiek, majdnem 1 millióan a szomszédos országokból. Jelentős részük úgy tűnt el onnan, hogy föltűnt itten, és annak ellenére lett itt háromnegyed milliárdos veszteség, hogy jött az utánpótlás a szomszédságból. Magyarországról 2011 és 2022 között egy évtized alatt másfélszer annyian tűntek el, mint azelőtt két évtized alatt! A fogyás sebessége Romániában, Szlovákiában, Szerbiában csökkent az utóbbi évtizedben, Magyarországon pedig drámai mértékben nőtt! (Népszava, 2023. december 4.)
Az ellenzékinek nem mondható OTP Fáy Alapítványának friss és reprezentatív kutatása szerint a 16-24 éves fiatalok 57 százaléka úgy gondolja, hogy tíz év múlva – biztosan vagy inkább – külföldön fog élni és dolgozni. Csupán 6 százalékuk biztos benne, hogy itthon marad. Fix, hogy nem oda mennek, ahonnan a kisebbségi magyarok eltűntek. A megkérdezett ifjak kétharmada szerint az ország helyzete rossz, felük rosszul érzi magát a bőrében.
A magyarországi születési ráta másfél gyerek körül jár, nagyon messze a népesség fenntartását biztosító 2,1-2,2-től. Úgy nem csökken (vagy csak kicsit) a születésszám, hogy a születési ráta valamelyest emelkedett, csupán a szülőképes nők száma csökkent. De a ráta emelkedése is legalább részben látszólagos, mert a kedvezményvadászatból előrehozott szülésekből származik. Mint a gyes bevezetésekor fél évszázaddal ezelőtt. (Népszava, 2023. december 5.)
A természetes fogyás hosszú távra biztosítva van, a migrációs veszteség drámai növekedése, mint látjuk, szintén biztosítva van. Mégpedig az embertelen és törvénytelen menekültpolitikától és a bevándorlási politikától, a bevándorlók és menekülők ellenei rasszista gyűlölethadjárattól függetlenül is. Mert az ország egyébként is csekély vonzereje az Orbán-érában tovább gyengült, taszító ereje pedig jelentősen megnövekedett. Aki normális európai országban akar élni, az itt hiába akar.
A HVG december 7-i számának ténytára a népszámlálási adatok alapján bemutatja azt a jelenlegi helyzetet, amely a fentiek szerint nagymértékben romlani fog:
Nos, a magyarországi települések kétharmadában, mégpedig jellemzően a nagyobbakban több a 65 év feletti lakos, mint a 14 év alatti. Az összes megyeszékhelyen ez a helyzet. Egy sincs közöttük, ahol 100 öregre legalább 75 14 év alatti jutna. Több megyeszékhelyen 50 sem jut. Budapesten hatvannál kevesebb. Ezek azok a települések, amelyekben a kulturális élet összesűrűsödik. Ahol a színházak, operaelőadások, koncertek, filmbemutatók, fesztiválok, nagy múzeumok, jelentős kiállítások vannak. Húsz év alatt a 14 év alattiak száma 300 ezerrel csökkent, a 65 felettieké 433 ezerrel nőtt.
A gyerekek száma ott nő, ahol a legnagyobb arányban és mértékben hátrányos helyzetűek, leginkább depriváltak, mégpedig kulturális szempontból is.
És ezek a számok ugyan nem magyarokra, hanem Magyarország lakosságára vonatkoznak, de a lakosság elenyésző részét teszik azok, akiknek nincs magyar identitásuk (is). Csekély kivétellel a túlnyomórészt magyar anyanyelvű cigányoknak is van.
A szomszédos országok magyarsága is öregszik. Onnan sem az idősek vándoroltak el. Ott sem kisebb a magyar fiatalok elvándorló kedve boldogabb vidékek felé, és ők is tudják, hogy nem Magyarország ez a boldogabb vidék.
A nemzethalál persze nem a magyarságot fenyegeti. A Föld kerekén beszélt nyelvek túlnyomó többségét néhány ezer, tízezer, legfeljebb százezer ember beszéli. Ezek és az őket beszélők identitása valóban végveszélyben van. Többségük ebben a században szinte biztosan kihal. A Föld nyelvi diverzitása rohamosan csökken. De a milliós, pláne tízmilliós nyelvi közösségeket ilyen veszély nem fenyegeti. Egy ország kisebb lakossággal is élhet jobban. Nyugodtan merhetünk kicsik lenni, mert ha nem merünk, akkor sem leszünk nagyobbak, és sok kis országban élnek remekül az emberek. Európában az egy főre jutó GDP például Luxemburgban a legnagyobb.
Súlyos gazdasági, társadalmi problémák persze adódnak a népességcsökkenésből, de ezekről éppen elég sokan, éppen elég sokat beszélnek. Amiről sokkal kevesebbet, az éppen a nemzet lényege: a kultúra.
A közönség, a magyar alkotó és befogadó közeg apadása, ritkulása, az új eszméket, friss levegőt, fiatalos kreativitást hozó generációk elvékonyodása… Ezt látjuk, ameddig a vénülő szemünkkel ellátunk.
A szerző újságíró, a HVG rendszeres szerzője