Népszabadság, 1998. szeptember 24.

BÄCHER IVÁN

A legtöbb ember élete korszakokra, fejezetekre tagolódik.

Ez a tagolódás sokféle szempontból történik, tagolja az életet egészség és betegség, a szülők élete, szegénység, gazdagság, lakó- és munkahely és persze társ. De vannak egyéb, látszólag jelentéktelenebb tagoló szempontok is.

Ilyen például a mosogatás.

Eleinte senki sem mosogat.

Van persze, aki nem mosogat soha a büdös életében. De a legtöbben előbb-utóbb rákényszerülnek némi mosogatásra. Ha nem, úgy az valami bajból, magányból, efféléből fakad.

Ami engem illet, én mosogatok, mióta az eszemet tudom. Mosogatok suttyó legénykorom óta.

Nem panaszként mondom, mert mosogatni jó. Addig sem kell mást csinálni, ugyanis.

De a mosogatós korszakom is két alfejezetre osztható.

Kézire és gépire.

Pontosabban kézzel kezdtem, aztán egy időben mosogatógép lépett be életembe, és most már évek óta kétkezi mosogatós vagyok újra.

Nem mondom, hogy nem hiányzik a gép, egy kicsinyt hiányzik.

De nem nagyon. Nagyon nem nagyon.

A mosogatógép ugyanis csak egyvalamire jó. Nagyon sok mindenre rossz viszont.

Mindenekelőtt munkát alig-alig lehet megtakarítani vele.

Mindenekelőtt be kell pakolni a gépbe és ki kell pakolni belőle.

Tapasztalataim szerint a bepakolás még csak-csak megtörténik, de a kipakolás kérdése bizony gyakran problematikus.

Ugyanis kipakolni senki sem akar.

Úgyhogy a tiszta edény benn marad, onnan használtatik.

A baj csak akkor van, amikor elkezd belekerülni a koszos, mielőtt még a tiszta kikerült volna belőle.

További hátránya a mosogatógépnek, hogy a sűrűjét, vastagját, kosztmaradékot, szétfőtt paprikacsumát, rászáradt zaftot gondosan el kell távolítani a tányérról, mielőtt a gépbe tesszük azt, de legbiztosabb teljesen zsírtalanítani az edényt, amitől már csak egy lépés kézzel elmosogatni, mielőtt géppel elmosogatnánk.

De nemcsak előmosogatni kell, hanem gyakran utó is. Ott marad a kosz a tányér, a pohár hajlatában bizony nemegyszer. Ha marad hajlat egyáltalán. És nemcsak apró üvegszilánkok csillognak a masina fémfenekén. Mert a vékony falú poharat eszi a gép. A jénai üveget viszont átlátszatlan, opálos színűre karistolja. Fát nem lehet beletenni, mert az szétrohad. Csavarhúzóval kell leoperálni a serpenyőről a nyelet minden mosogatáskor. Nagy edény nem fér a gépbe, a kicsi réseken lehull. Mindezeknek tetejében a gép zajos, mosóport, öblítőt, vízkőoldót és áramot zabál, és ami a legnagyobb baja, amikor mosogatni szeretnénk, akkor nem tudunk mit csinálni, mert ő mosogat éppen.

Mire jó a mosogatógép akkor egyáltalán?

Suvasztani, arra.

A mosatlant bele lehet suvasztani. nem hever az asztalon, hokedlin, a mosogató körül, szerte a konyhában, étkezőben, ahogy szokott. Erre csudálatosan alkalmas a mosogatógép. Becsukod az ajtaját, és nem látszik a kupleráj.

Ezért aki mosogatógépet akar magának, viszont nincsen kedve százezer forintot kiadni ezért, a legokosabban teszi, ha eszkábál magának egy mosogatógépet néhány szegből, két zsanérból, deszkából, két rongyból.

Bächer Iván