444.hu, 2023. november 30.
UJ PÉTER
170.1. Egy politikai tiszt és a kondukátor az orbánista agyhalálcsillagon
170.1.0.1. „Hogy volt egyszer egy vízözön, nem olyan nagy csoda számomra, mint az, hogy nincs folyton folyvást az.”
170.1.0.2. „(…) A gránit emlékművet, amelybe a Legfelsőbb Vezető szavait vésték, szándékosan egy árnyékos sarokba helyeztette. (…) Csak félszívvel tapsolt a Legfelsőbb Vezető beszédei, bejelentései után, ami tornyosuló ellenérzéseket ébresztett katonáinkban és népünkben.”
(Részlet az észak-koreai hírügynökség 2013-as közleményéből, amely Dzsang Szongtek tábornok, Kim Dzsongun legfontosabb tanácsadójának halálos ítéletét jelentette be.)
170.1.1. Ha lenne még kedvem (kedve bárkinek) tréfálkozni mindazon, ami ebben a szuveníritásvédelmi turboputyinoid preparababrakabaré-rokihorrorpikcsörsóban nap mint nap el-elhangzik… Az Egyesült Államok és a Nyugat fenyegetése 1956 óta nem volt ilyen elementár- és brutális; prófétának bizonyult, ha szabad ilyent mondani ebben az összefüggésben, Sütő alezredes, a Lenti Bottyán János Gépesített Lövészdandár politikai parancsnokhelyettese, aki megmondta nekünk, kopasznyakú tápos gyíkoknak világosan 1988 őszén a CSMO-ban: „Elvtársak, az imperializmus alvó oroszlán!”
Alig telt el harmincöt év, és tényleg, a rozmárbajszú poltiszt, a Századvég-elemzői állásra is alkalmas látnok jövendölése beigazolódni látszik! Ha eztet én előre tudom, ales ets, inkább belehugyozok a konnektorba! Vagy fölugrok a saját derékszíjjamra és elharapom a torkomat. (Öreg tápos nem rezel be, visszajön majd kétezerbe. Kérek engedélyt! Díszmenet!)
170.1.2. De, hozzáteszem, ilyen szintű államvédelmi pánikot, mint amit az Orbán Corps legragyogóbb elméi csillogtatnak (nyilván a Rogán-féle agyhalálcsillagból betáplált kód alapján), Tuzsontól Vargáig, már nemhogy 88-ban, de a kádárizmus szilajabb éveiben sem halhattunk, vagy mondjuk itt van az éppen létrehozandó államvédelmi hatóság kvázi próbaüzemének is tekinthető, a Schmidt Mária Művekben év elején született szuveniritásvédelmi tanulmány, amely a Szabad Európát is az idegen érdekből a magyar állam ellen fenekedő imperialista aláásásnak (és vice versa: aláásó fenekedésnek) látja, na, ilyen mélyen szántó gondolatai a nyolcvanas években már csak a Kárpátok Géniuszának, Nicolae Ceausescunak voltak, de sajnos ő mostanában nem nagyon hallatja a hangját, biztos megfélemlítette a liberális véleményterror.
Egyébként a kondukátor elvtárs éppen 18 évig kondukátorkodott (1971-1989), jövőre, az első ciklussal együtt beérheti Orbán. Persze, ha az imperialisták ordas fogsorát addig is sikerült távoltartani lángoktól ölelt, szeretett kis hazánk határkerítésitől.
170.2. Áruljunk petrezselymet a majomszigeten!
170.2.1. Sajnos úgy látom, van azért okunk aggodalomra, amikor a kommunikációban mindig oly igyekvő kormányunk kulcsszervezete ennyire nincse toppppon. A már emlegetett Rogán-agyhalálcsillag ébersége és mozgosító kreativitása mintha lanyhulna, ez az Alex Soros–Von Der Leyen-plakát például nagyon kis semmilyen lett. A teljesen érthetetlen kézfejbakiról nem beszélve. (Nem szívesen mondok ilyet, de szegény Dzsang Szongtek kevesebbért bukott.) Egy kifejezéstelen arcú senki és egy fáradt háziasszony néz a szürke magyar égre, sehol egy gonoszan vigyorgó és/vagy marionettező zsidó, semmi, hát a gyűjtők ezért nemhogy egy turbános Vonát, de még egy Mini Ferit sem adnak majd.
170.2.2. Meg aztán: komolyan, az a szöveg, hogy „Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek!” Antal, te debilekkel dolgozol? Fölszólítjuk (MI) saját magunkat, hogy ne táncoljunk? Ez miez? Ezt így hogy? Hanyas skálán hanyas fokozatú idiótának kell ahhoz lenni, hogy így szóljon az ember magához? Magunkhoz. Ha az ember nem akar táncolni, mert hamisan fütyülnek, akkor nem táncol, kész. Petrezselymet árulunk a majomszigeten, annyi. De önmagunkat fölszólítani? Legyünk hívei rendületlenül, hazánknak, óh, magyarok? Meg aztán plakáton egyik bús képű sem fütyül. Mostmár arra sincs ötlet, hogy mit csinánának, ha? Lebontanák a kerítést, elárasztanák a migránsokat, megbuzítanák a gyerekeket vagy valami? Tudod, baszki, ahogy szoktátok! Szedje már össze magát az a kurva kopicsapat! Vagy demonstrációs okból megint Karácsonynak kell majd nyerni? (Tetszenek látni, kedves rohadt imperialisták: ez egy rendes demokrácia!)
170.3. Az elgurult gyógyszer nyomában (polidili a faszbúkon)
170.3.1. Ilyesmit az enber bottal sem piszkál. Alapból. De Ács „Dani” Dániel már annyira fölbaszta magát – az vesse rá az első botot –, hogy már megpiszkálta, és így már elém vetődött, pedig normál esetben messzire elkerülöm a magyar prebúmerek találóan faszbúknak is becézett kedvenc hőzöngőplatformját. És ez első blikkre nem több, mint tipikus szemibúmer, béna, passzív-agresszív „Ószátok, nem merí TEK!!!!! ásító fej–ordító fej–vörös fej–ima–taps–labda–bicepsz–búgócsiga!!!!!!” osztályú duzzogós önmarketing, amiről ez juthatna leginkább eszünkbe:
https://www.youtube.com/watch?v=uEc4msJdy08&t=51s
170.3.2. DE. És ez egy nagy de. Alapból, bot nélkül az enber az orbánizmus sokrétegű médiabirodalmának ravaszul álcázott perifériáival sem idegeli magát, van elég gond a fősodratú mainstreammel, Varga exminasszony a megaszondhatója, pedig néha pont azok a felületek a legalkalmasabbak némi zavarkeltésre – nyilván ezért vannak tarva–, amelyek egyébként alapból direkt nem orbánistának vagy akár antiorbánistának néznek ki, de – és ezt már csak bennfentesebbek, extrajólinformáltak tudják biztosan – valamilyen csatornán már beköttettek a nagy pártállami birodalom valamely alközpontjához, végsősoron persze az agyhalálcsillag frekvenciájához csatlakoznak, és így az egyébként ellenzéki közönségnek szóló tartalmak közé is be-beszúrható eseteként valami fontosabb, direkt erre a célra a forgalmazott Orbán-üzenet.
Az ebben a speciális médiarétegben intenzíven mozgó politológus-humorzsák teljes önpromószövegét nem idézzük ide, pedig minden mondata kordokumentumértékű, amennyiben már nem is a láb lóg kifele belőlük, hanem maga a ló. A magvas gondolatok lényege tehát, hogy duzzogó influenszerünk szerint – bizony, ez az ő demokratikus médiavíziója, ami, mit tesz isten, nem sokban különbözik Rogán Antalétól –, ha itten valaki (pláne: ő) kiszenved magából valami orbánozós tartalmat, akkor azt az úgynevezett ellenzéki médiának kötelessége promótálnia, máskülönben nem nevezhető ellenzéki médiának, mi több, akkor tulajdonképpen kollaboráns. Ha jól értem. (Nyilván nem értem jól, de mentségemre legyen mondva, az egésznek semmi értelme.)
Volna viszont egy részlet ebben a veretes-beteges szövegben, ami mégis érdemes a kiragadásra:
170.3.3. „Nekem ez is oké, csak akkor ne hazudjátok »Korányi Dávidnak« meg az »amerikai nagykövetség érdeklődő munkatársának«, hogy ti mindent megtesztek a Fidesz ellen, hiszen a személyes irigység okán velem együtt a Fidesznek szar dolgokat is eldugjátok.”
170.3.4. Hoppácska, hoppácska! Hát ez meg mi ez? Csak nem az orbánista kommunikációs szervezett bűnözés aktuális központi üzenete? De, bizony az. Nincsen független sajtó, az amerikaiak pénzelik, meg akarják buktatni Orbánt, Gyurcsányt akarják visszahozni, lebontani a kerítést, elárasztani a migránsokat, etc. Védjük meg a szuveniritást!
Meglehet, sajnos simán kinézem belőle, Ceglédi hiába dolgozott és dolgozik ma is több újságnak nevezhető újságnak, és látott már közelről újságírónak nevezhető újságírót, mégis azt gondolja – amit, mondom, Rogán Antal is –, hogy ezek az újságírók a Fidesz megbuktatását, Orbán Viktor legyőzését tartják legfontosabb feladatuknak, és ezért írják azt, amit írnak.
170.3.5. Látjuk, hogy az orbánizmus ravaszul agyakba pumpált üzenetei sajnos elég hatékonyan formálják az úgynevezett lakosság (lakóság) álláspontját, ennyi bevándorlásellenes xenofób még azokban az országokban sincs, ahol tényleg van bevándorlás, és oroszbarátság terén is nyugati rekordon áll a magyar. (Meg ahogy halljuk, Brüsszel renoméja is alakul annyi kampányolás után.) Tehát, ilyen környezetben, amikor az újságírásról, a nem orbánista újságírásról ennyi sunyi hazugságot terjesztenek lépten-nyomon, lehet, hogy mégsem fölösleges elismételni a nagyon triviálisat: a magát újságírónak tartó (szakmai izéjéra valamit is adó) újságíró sosem dolgozna azért, hogy ez vagy az a politikus megbukjon vagy valaki más legyen helyette az akárki. Nem ír újságot „a Fidesz ellen”, nem akarja legyőzni Orbánt, és persze soha nem ír igazoló jelentéseket sem követségeknek, sem Mihalik Enikő férjének, sem másnak.
Ilyesmi föl sem merül. Föl sem merülhet. Akiben fölmerül, az nem újságíró. Az mehet a Rogán-művekbe nyugodtan. Vagy faszbúkpolitológusnak.
170.3.6. A magyar sajtótörténet egyik legabszurdabb, ám a maga szarva-közt-a-tőgyit módján mégis komikus képződménye a Bayer Zsolt-féle verekedőglossza. Sosem tudnám közelíteni ebben a mestert, ezért csak nagyon-nagyon finom utalást tennék, ti. Ceglédi dilipolitológus gyógyszere mintha felém gurult volna, népszabadságozik és indexezik (én lennék a metszet, más nem nagyon lehet), illetve milliárdos nagypapákat is emleget, akik pénzéből – tudtával – itt ojság van csinálva. Tehát nem tudom nem megemlíteni, hogy mit is örököltem/tanultam nagyapámtól, aki milliárdos nagyon nem volt, ellenben a törökszentmiklósi áfész tűzvédelmi ellenőre, és a negyvenes években nagyon tehetségesnek tartott, országos szinten versenyző, harmatsúlyú ökölvívó. (Aki kiváló képességeit gyakran kamatoztatta a ringen kívül is, a korszellemmel és a rurális lokáció nyugtalan közállapotaival kompatibilis módon.) A balegyenes volt a büszkesége, sokat gyakoroltuk.
Petikém, ez, mutatta a jobb öklét (ortodox alapállás), a kórház, ez pedig, mutatta a másikat, a temető. Aztán elmesélte, amikor utolérte a tolvajt, aki ellopta a ház elől a motorját, de elfelejtette kinyitni a benzincsapot.
170.4. Helyreigazítás: 2017 volt az a 18
170.4.1. A nemrég elhunyt Palotai Zsoltra emlékezve (nem bírom leírni azt a nyomorult dj.-t) azt írtam legutóbb, hogy 2018-ban beszélgettem vele a CEU-tüntetésen. Úgy tűnik, mégis 2017 volt inkább az a 2018, akkor biciklizett mellettem lépésben a Lánchídon és aztán a Nádor utcán. Ács kolléga le is kapott, és elküldte: