Szuvéhá

Ha az arcátlanság fájna… mármint annak, aki arcátlan, akkor az illető napestig üvöltene. De természetesen nem fáj neki, sőt élvezetet szerez, erősíti a magabiztosságát, más irányú hasznáról nem is szólva. „A nemzeti szuverenitás védelméről” szóló törvényjavaslatra célzok, amit a Fidesz frakcióvezetője nyújtott be kedd este.

A törvény célja, hogy megakadályozza a „befolyásszerzési kísérleteket” melyek során „külföldi szervezetek és személyek a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni hazánkban, szemben a magyar érdekekkel és szabályokkal.”

Bizony léteznek ilyenek, főleg ami a magyar érdekeket illeti. A nemzet szolgálatában meg kéne akadályozni az orosz, kínai stb. érdekek érvényesülését. Ha viszont a magyar szabályokról beszélünk, ott már van egy csapda. Abban az országban ugyanis, ahol tizenegy év alatt tizenegyszer módosították a kőbe vésett alaptörvényt, a szabályok magyar mivolta főleg abban nyilvánul meg, hogy képlékenyek, mint a gitt, a politikai/gazdasági hatalom tetszése és érdeke szerint gyurmázza őket piszkos ujjaival.

A törvény célja nyilvánvalóan, a praktikus felszínen az, hogy ne történhessék meg még egyszer – közelebbről: a jövő júniusi EP- és helyhatósági választásokon – olyan baleset, mint tavaly, amikor Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt egyesülete, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elég méretes külföldi eredetű pénzből gazdálkodhatott (volna), arra hivatkozva, hogy nem párt, tehát nem vonatkoznak rá a pártfinanszírozási szabályok.

Más kérdés, hogy Márki-Zay hogyan adminisztrálta a beérkező pénzt, és milyen hatékonyan használta föl – ha csak az eredmény felől nézzük, a külföldi szponzorok nem „befolyásolták” a választás alakulását, az ellenzék katasztrofális vereséget szenvedett –, mégis alkalmat adott a győztes kormányoldalnak arra, hogy felépítse a „dollárbaloldal” legendáriumát.

De az ördög nem alszik – gondolhatták a Várszínházban. Matematikailag nincs kizárva, hogy akad majd egy nem teljesen amatőr ellenzéki politikus, aki erőteljes kampányt folytat le hasonló eredetű pénzekből, így javítva a saját táborának esélyeit, miközben szegény kormánynak nincs más eszköze a választások eldöntésére, mint a törvények akadálytalan manipulálása és az összes nagy elérésű médiacsatorna megvásárlása.

Két éven belül a kormány nem csinálhat még egyszer pár billió forintos államháztartási hiányt szavazatvásárlás céljából az adófizetők mostani és leszármazottaik jövőbeli terhére. Egyrészt mert a nemzetgazdaság mostanáig nem heverte ki az előző költségvetési merényletet, másrészt mert a haszon – néhánnyal több EP-képviselői, ki tudja, mennyivel több polgármesteri mandátum és az ellenzék újabb látványos megszégyenülése – nem lenne arányban a költséggel. Majd 26-ban.

Így hát marad az új, oroszos-sztalinista ízű törvény – ellenséges felforgatás, csőszkunyhó, ürgebőr –, megfejelve a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, annak Kutatóintézetével, és persze kreálni kell egy új paragrafust is a büntetőtörvénykönyvben, hogy a szuvéhásoknak legyen mire lecsapniuk.

Mindez persze csak aljas és autokratikus. Az arcátlanság (hogy teljes legyen az alliteráció) a részletekben rejlik, illetve nem is nagyon veszi a fáradságot, hogy rejtőzzön. Ott gebeszkedik mindenki szeme láttára. Nézzünk három példát.

Az egyik egy dög hosszú mondat, az egészet idemásolom, de csak az eleje izgalmas:

„A demokratikus vita, az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok kapcsán támasztott átláthatóság követelményének érvényesülése, a külföldi beavatkozási kísérletek nyilvánosságra hozatala és az említettekhez hasonló beavatkozási kísérletek megakadályozása érdekében szükséges egy ezeket vizsgáló független szerv létrehozása, valamint a választással összefüggésben történő külföldi támogatás felhasználásának büntetőjogi szankcionálása is.”

A demokratikus vita? Hogy micsoda? Ahol a választások egyetlen célja az uralmi elit teljhatalmának fenntartása bármilyen eszközzel, ahol ebből a célból a választási és egyéb törvények tetszés és érdek szerint manipulálhatók, ott nincs demokrácia. S ettől függetlenül vita sincs. Vita ott van, ahol szabad a nyilvánosság, és a különböző érdekek, valamint politikai szenvedélyek egyenlő joggal szólalhatnak meg és ütközhetnek. Nem söpör le minden más érdeket és szenvedélyt a hatalom vízágyú-propagandája, nem csak egy központi akarat érvényesülhet. Ki emlékszik, mikor volt utoljára ilyen Magyarország?

A második részlet szintén hosszú, de egybe kell olvasni, akkor domborodik ki legjobban az arcátlan fogalmazás zugügyvédi tökélye:„A Hivatal vizsgálati tevékenységével összefüggésben

a) feltárja és vizsgálja a más állam, valamint − jogi státuszától függetlenül − külföldi szerv vagy szervezet és természetes személy érdekében végzett

aa) érdekképviseleti tevékenységeket – ide nem értve a diplomáciai, illetve a külképviseletek, valamint a szakmai érdekképviseleti szervezetek által végzett tevékenységet
ab) információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységeket,
ac) a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek tekintetében e személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet, ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik”.

Van ám még b) és c) alpont is, de legalább mi ne bonyolítsuk tovább.

Figyeljünk inkább a csavarra: a Szuvéhá akkor tárja fel és vizsgálja például „ információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységeket”, ha azok „Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik”.

A rettentő hosszú (fél)mondatból logikusan az következik, hogy nem minden manipuláció és dezinformáció érdemli meg a hivatal figyelmét, csak az olyan, amely Magyarország szuverenitását sértheti vagy veszélyeztetheti. Hogy mi sértheti és veszélyeztetheti (a lehetőség szintjén), azt a hivatal mondja meg a törvény szabad értelmezésével. Egyesek dezinformációs tevékenysége (na kié?) nem sérti a nemzeti érdeket. Másokét kivizsgálják és szégyenfalra szögezik. Megint mások, akik külföldi támogatást vesznek igénybe, három év börtönnel büntetendők. Ajtó-ablak tárva a koncepciós eljárásoknak, vagy hogy korszerűek legyünk: emberek, politikai szervezetek kompromattal való tönkretételének.

A harmadik, a pofátlanság megkoronázása az Általános indokolásban olvasható.

„Az Európai Unióban is egyre nagyobb hangsúly helyeződik a külföldi beavatkozásokkal szembeni fellépésre, valamint a szabad és tisztességes választások megóvása érdekében a leplezett külföldi befolyás leküzdése érdekében tett lépésekre. Az Európai Parlament többek között ezzel a céllal hozta létre Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottságát (INGE).”

Az hagyján, hogy az Európai Parlamentből hirtelen mintakép lett. Abból az Európai Parlamentből, amit Orbánék kedvtelve pocskondiáznak mint gonosz sóhivatalt, mert a) nemzetekfeletti testület (hogyhogy nem a jó nemzeti parlamentek delegálják a maguk szuverén szabályai szerint?), b) pillanatnyilag elsöprő benne a ballibsi túlsúly (az ő nyelvükön minden baloldali a valódi kommunistáktól a centrista liberálisokon és a kereszténydemokrata fővonalig), c) sorozatosan a joguralmat hiányoló, azaz a magyar nemzeti szuverenitást semmibe vevő (sőt/azaz a pénzutalások késlekedésével járó) jelentéseket szavaznak meg Magyarország ügyében, d), e, f) stb.

Csak színezi a képet, hogy az INGE különbizottság ráadásul szocialista kezdeményezésre alakult meg, vagy hogy 2022 márciusában már benyújtotta jelentését – e tényt a magyar kormánymédia valahogy nem verte nagydobra –, és létrejött utódtestülete, az ING2.

De az benne a szép, hogy az INGE vizsgálódásának leginkább Oroszország és Kína választási folyamatba való beavatkozása, kommunikációs és kiberhadviselése volt a tárgya – mármost ez az a két nem nyugati hatalom, amivel a Várszínház tüntetően jó kapcsolatot ápol. Olyannyira, hogy kb. a kisujját sem mozdítja például az orosz dezinformációs szájtok vagy a közösségi médiába való kínai belenyúlás ellen.

Ami meg a demokratikus választási folyamat tudatos megzavarását és bomlasztását illeti, Orbán és köre igyekszik minél jobb kapcsolatot fenntartani olyan pártokkal, amelyek nem titkolják az orosz kapcsolatot, vagyis „a külföldi szervezetek és személyek érdekeinek érvényesítését” ami lehet pénzügyi is. Ezért, ha az új törvény Magyarországán lennének, három év börtönt kaphatnának. Mint a francia RN (Nemzeti Tömörülés) vagy az olasz Lega vezetői.

Nem becsülném le szellemileg a kormányoldal propagandista- és jogszabályíró seregének szakembereit, tehát elsőre nem feltételezem, hogy minderről nem tudnak, vagyis hogy a hétköznapi ésszel felfoghatatlan mértékű pofátlanság egyszerűen hülyeségből fakad. Végül is össze tudtak hozni egy aljasan körültekintő és ravasz jogi szöveget komótos és nyelvtanilag nagyjából korrekt körmondatokkal.

De a további magyarázatok legalább ennyire ijesztőek. Már az, hogy tudnak minderről, csak úgy tesznek, mintha fogalmuk se volna. Ez ugyanis nem csupán azt bizonyítaná, hogy Magyarország kormányzása és jogrendszere tökéletesen romlott, cinikus emberek kezében van, hanem azt is megmutatná, hogy ezek az emberek milyen mélységesen megvetik és mennyire hülyének nézik azt a lakosságot, amit kormányoznak, és aminek törvényeket szabnak.

Ha akár csak részben alaptalanul, akkor az gyalázat. Ha alappal, akkor ez az ország elveszett. Melyik változat a jobb?