Az új kommunisták

A kilencvenes évek elején egy szerdai kora esten az azóta már elhunyt Balaskó Jenővel ültünk a Stáhly utcai borozóban, vártuk, hogy a közeli nyomdában korrigálhassuk a levonatokat. Balaskónak azon a héten verse jelent meg, de amúgy is szeretett éjszaka benézni a Szikra Nyomdába. Elolvasott mindent, ami a keze ügyébe akadt, nekem pedig kapóra jött, akkoriban minden szerda éjjel imprimáltam a ÉS-t. Fröccsöket ittunk éppen, amikor megjelent az ajtóban Zacsek Gyula MDF-es politikus, parlamenti képviselő, és letelepedett az asztalunkhoz. Addig nem ismertem személyesen, de nyilván tudtam róla: jellegzetes alakja volt az első szabad választás utáni parlamentnek. Kezdeményezésére 1991-ben alakult meg a privatizációt kritizáló országgyűlési képviselők csoportja, a Monopoly-csoport, talán van, akinek még ismerős a név. 1993 tavaszára feloldhatatlan konfliktusba keveredett az MDF vezetésével, nyáron már ki is zárták az akkori kormánypárt országgyűlési frakciójából. Ahogy emlékszem, nemcsak a privatizációt támadta, de mindent és mindenkit, aki külföldről kapott pénzt. Épp Soros György szapulásába fogott, minthogy az támogatja a Szadeszt meg a Fideszt.

Ez ott és akkor nem volt túl szerencsés, ugyanis Balaskó ez idő tájt többek között épp a Soros Alapítvány ösztöndíjából élt. Megjegyzem, Balaskó ugyanannak a pártnak lett a tagja, amelyikből Zacseket kizárták, de akkoriban ilyen időket éltünk. Később a költő újságíróként csupa jobboldali laphoz került, a Ring főszerkesztő-helyetteseként, az Új Magyarország és a Pesti Hírlap főmunkatársaként dolgozott. Hallgattam, amint parázsló szájjal átkozták Soros Györgyöt, akinek – vallották mindketten – semmi joga beleszólni az ország sorsába, mégis pénzelte az összes fideszes vezetőt, Orbán Viktort is: nehogy már a liberálisok meg Soros György mondják meg, mit kell ebben az országban tenni. Nem azért történt rendszerváltás – hangoskodtak –, hogy a kommunisták helyett Soros akarjon uralkodni Magyarországon. A rend kedvéért: Orbán akkoriban liberális elveket vallott, a Liberális Internacionálé funkcionáriusa volt, pártja szorosan együttműködött az SZDSZ-szel.

Aztán indultunk a nyomdába. Ez 1992–93 környékén volt.

Harminc évvel később fekete felleg közelít: az egykor Soros-ügynökként számontartott Orbán úgynevezett szuverenitásvédelmi törvény beterjesztését propagálja. Az eddigi nyilatkozatok alapján a törvény „a külföldi befolyásszerzési kísérletek visszaszorítását” célozza. Arról egyelőre nem tudni, hogy milyen eszközökkel kíván védekezni a kormány, és arról sem, hogy pontosan mely szervezetekkel is van problémája a Fidesznek. Alighanem magán kívül mindenkivel. A precedenst a 2022 végétől kibontakozó botrány teremtette meg; ekkor a Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Információs Központ arról tájékoztatta a parlamentet, majd a nyilvánosságot, hogy az országgyűlési választás előtt a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogás és más, az ellenzékhez köthető szervezetek összesen 4 milliárd forint külföldi támogatást kaptak. A támogatás az Action for Democracy (AD) amerikai szervezettől érkezett, amelynek elnöke Korányi Dávid, aki Karácsony Gergely főpolgármester városdiplomáciai tanácsadója volt, korábban pedig Bajnai Gordon miniszterelnöki tanácsadójaként is dolgozott.

A szuverenitásvédelmi törvény tervezetének előestéjén Orbán Viktor zárt körben előadást tartott a Századvég konferenciáján, amit a Telex szemlézett, és amit azóta számos lap idézett. Soros Györgyről Orbán azt mondta: „egy ideig egy malomban őröltünk vele”, mert Soros sem akarta a kommunista uralmat. „Akkor még nem volt világos, hogy a kommunisták helyett Soros akarja uralni Közép-Európát” – mondta Orbán, és mondta tartalmilag ugyanezt harminc éve Zacsek Gyula. A kommunisták viszont „kiszabadultak a politikai karanténból, ahol addig elzárva tartottuk őket”. Ezt a gondolatot aztán a kormányfő csúcsra járatta, a végén erősen bele is zavarodott, meraszondja: „a szabadságpárti liberálisok nyitották ki azt az ajtót, amin keresztül kijöhettek a kordon mögül a volt kommunisták”. Ennek a gondolatnak ugyan mi az értelme? Ha valakik szabadságpártiak, akkor – nagyon helyesen – ajtót nyitnak, vagy nem szabadságpártiak, és akkor az ajtók zárva maradnak. Mit kellett volna tenni egy plurális demokráciában? Tartsuk rácsok mögött politikai ellenfeleinket? Mindennek az okai a liberálisok, mondta annak idején Zacsek, és mondja három évtizeddel később Orbán. „Ma már mindenki tudja Nyugat-Európában, hogy a liberálisok az új kommunisták.” Hát, vagy nem. De ezt mondják mindketten, Orbán is, és mondta annak idején Zacsek Gyula.

Magyarország addig nem lesz szuverén, ameddig liberális hegemónia van – ezt már csak Orbán mondja. „Mindig lesznek sötét erők, akik ostromolják a szuverenitás védvonalait.” Meg ezt is a magyar kormányfő mondta: „A nyugat-európai sajtóban a jobb- és baloldal ugyanazt írja a legfontosabb kérdésekről, a paletta egyszínű, a szerzők is egy brancsba tartoznak.” Ilyen sületlenséget aztán már sem Zacsek, pláne Balaskó nem engedett meg magának, utóbbi mégiscsak világlátott ember volt. „Akik liberális hegemóniát akarnak, azok valójában kommunisták. Ők nem az emberekkel törődnek, nem a pozitív szabadságból indulnak ki. Egy eszménynek az aktivistái, az érdekli őket, hogy mit gondol egyes kérdésekről például Marx, és lenéznek mindenkit, aki másképp gondolkodik” – zavarodik bele végképp a kormányfő, és ilyenkor vagy a dakoták jönnek, vagy Marx.

Hétfői parlamenti meghallgatása után állt kamerák elé a propagandaminiszter, aki a szuverenitási törvénycsomag tervezetét magyarázta. „Biztosan vannak olyan médiumok, akik jelentős részben külföldi pénzből élnek – mondta Rogán. – Hogy miért ezt teszik, az az ő dolguk, és ilyenkor érdemes azt megnézni, hogy amiket írnak, az egybevág-e azoknak az érdekeivel, akiktől a pénzt kapják.”

Ez így persze cinikus. Azért teszik ezt, mert a hirdetési piac átpolitizált, az állami hirdetéseket fölfalják a kormányhoz lojális lapok, mintha ellenzék nem is lenne. Aztán amikor a független lapok már éppen éhen halnak, akkor az a propagandaminiszter kérdezi ezt sápadt hangon, aki tevékeny szerepet játszik ennek az abszurd és igazságtalan helyzetnek a fenntartásában. „Amennyiben a médiumok pártok érdekében használnak fel pénzt, az helytelen” – hangoztatja Rogán Antal. Természetesen pontosan tudja, hogy ennek semmi köze a valósághoz: például hogy miként lett Magyarország a világ egyik legkorruptabb országa, hova tűnnek pályázati pénzek. Ezek felkutatása nem párt-, hanem nemzeti érdek. Sőt: pillanatnyilag épp az a nemzeti érdek.