A mások szuverenitása

A szuverenitás éve jön, én már nagyon várom. Az elmúlt évtizedben az az egy zavart, hogy szuverenitásból nincs elég. Az a szép zöld gyep! Hogy a magyar kormány keze túlságosan meg van kötve. Tojástáncban kellett szegénynek privatizálnia a fél országot, és az ilyen apró üzleti ügyek miatt sivalkodó ellenzékieket se lövethették agyon. Miért nem lehet ennek az áldott jó embernek még nagyobb hatalma? Ez a kérdés foglalkoztatja a népet a legélénkebben. Fú, te Ica, most már nagyon ideje a szuverenitásvédelemnek! – hangzott fel a fodrászatokban napról napra. A kormány ezt meghallotta, és mi mást tehet a nép szolgálatában, mint hogy társadalmi vitára bocsátja a témát.

Nyilván végiggondolták, hogy vajon miről akar társalkodni a többség, aztán a jelenlévők többsége úgy döntött, hogy őket legjobban a saját hatalmuk érdekli, úgyhogy biztos az országot is.

Hiszen ezt értik szuverenitáson: a sajátjukat. Jó szaftos kérdéseket találtak ki hozzá, mint mindig: vagy ők maradnak a nyakunkon, vagy jönnek a kutyafejű tatárok, elviszik az összes pénzünket Ukrajnába, és onnan idehozzák a mérgező gabonát, mert kell a hely az araboknak.

A szuverenitásvédelem fegyvertárába tartozik egy törvény és egy hatóság is, igazi székházzal meg szolgálati autóval. Ez még az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságnál is komolyabban hangzik, szóval nagyobb sikertörténetnek néz ki, mint amiről McCarthy álmodni bírt. Jellemző, hogy ezekkel nem várták meg a konzultációnak nemhogy az eredményét, de a postázását sem, mintha tudnák előre az eredményt, és hogy abból mi következik. De tényleg, mi?

A vajúdásból fogatlan egér született. Ilyen ütőkártyákkal, hogy mostantól nemcsak pártokat, hanem választáson induló mozgalmakat is tilos külföldről támogatni. De hát eddig is tilos volt a költségvetésből hozzávágni még pár tízmilliárdot valamelyik jelölőszervezethez, ezért bízták ezt többek között a CÖF-re, amely nem indul a választáson, csak kampányol. Mint mondjuk maga a magyar állam a szlovák és a lengyel választás előtt.

Ettől még semmi akadálya annak, hogy beboruljon százmillió dollár egy alapítványba, és oda kiszervezzék a kampánynak azt a részét, ami nem konkrét szavazásra szólít fel. A médiát a törvény nem érinti, úgyhogy emiatt jajveszékelni álságos áldozati póz.

Igaz, feláll a Szuverenitásvédelmi Hatóság, amelynek feladata, hogy vizsgálódjon. És? Leleplezi, hogy a Norvég Alap Norvégiából kapott pénzt? Kideríti, hogy a legnépszerűbb és legnagyobb hatású civil szervezeteket Soros György támogatja? És akkor mi lesz? Eddig is tudtuk, és nem bánjuk, sőt örülünk.

Akkoriban egy malomban őröltünk – mondta a szuverenitásvédelmi konferencián Orbán Viktor arról, hogy Soros György a korai Fideszt is pénzelte. Annyit állít, hogy a kommunista kormányzat kritikusait erősíteni helyes volt, de az övével így bánni viszont helytelen. Nos, ez már nem olyan acélosan következetes tétel, mint hogy a külföldi befolyás ab ovo, minden esetben káros. Ez csupán egy magánvélemény, amit én például nem osztok. Fun fact: maguk a kommunisták a nyolcvanas években pont ugyanígy vélekedtek Soros jelenlétéről, csak akkor nem a szuverenitásvédelem volt a varázsszó, hanem a felforgató tevékenység.

A Rákosi-klikk 1956-ban, Ceausescu 1989-ben magától értetődően vádolta a nyugati beavatkozást, és nem is alaptalanul, mert volt ilyen. Szamizdatokat, rádióadókat fizettek például. Csakhogy addigra a nép úgy volt ezzel, hogy látta a zsarnok mindenhol visszanéző fejét, osztott és szorzott a saját sorsával, aztán azt mondta, hogy avatkozzatok csak, minél beljebb. Világ proletárjai, avatkozzatok be! Mert ha az ördög viszi el ezt a seggfejt, az is megéri nekünk. Szóval nem nagyon sikerült meghatni őket a szuverenitás problematikájával.

Valahogy nem érezték magukénak.

És ez a gond ma is a magyar szuverenitással: hogy az nem közös. Az én szuverenitásomat nem képviseli az övék. Hanem megsemmisíteni igyekszik mindenki más függetlenségét, akár merő sportból, akár pár milliós haszonért. Nem hat meg, ha Kocsis Máté azon siránkozik, hogy kiröhögik őt aranyhalastul, Soros pénzén.

De velem lehet konzultálni. Az én szuverenitásomat mélyen sértik azok a plusz százmilliár­dok, amelyeket a kormánypárt kampányára költenek MTV, KESMA, tájékoztató plakátkampány, békemenet, meg kizárólag propagandát gyártó intézmények formájában – és én fizetem. Ezt a külföldről beérkező néhány milliárd alig ellensúlyozza, még ha sokkal okosabban költik is el. Az én szuverenitásom akkor érvényesül, ha a magyar kormányé csökken. Mivel nem szavaztam rá, és nem hajlandó meghallani azok hangját, akik nem támogatják. Az adómból kénytelen vagyok támogatni a parasztvakítást, ami konkrétan ellenem uszít, és nincs módom eldönteni, hogy adózom-e a köztévének. Úgyhogy örömmel veszem, ha bárki más pénzt áldoz a sokszínűségre, amit tőlem erőszakkal elvettek.

Ez az én privát szuverenitásvédelmi politikám.

Ugye lesz olyan kocka a konzultációban, hogy szeretném növelni a külföldi befolyást? A belföldinél csak jobb lehet. Próbáljuk ki!