A falusi ember Pestje

Az egészben az az egyetlen jó, hogy nincsen annyi légy.

Nyitva lehet hagyni az ablakot nappal is, nem kell annyira megdögleni a melegtől.

De aztán kész.

Nem is értem, miért nincsenek legyek, amikor annyi az állat ott, mint az állat, lépni nem lehet a sok rohadt kutyától, és az a sok kutya mind azért van, hogy ott elvégezze a dolgát, az utcán, ezer és ezer kutya csinálja teli a várost, azt ti nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi ott a kutyakosz, kutyagumihegyek vannak, úgy kell megmászni őket, nem is lehet kikerülni, mert ahogy átlépsz egyet, rögtön egy másikba lépsz bele, és abból, ha ugrasz, biztosan egy harmadikba tottyansz.

Persze emiatt olyan büdös is van, mint egy latrinában, az egész város bűzlik, az egész város egy nagy latrina, egy akkora nagy latrina, mint egy állat.

Mi a második emelten laktunk, de ha kinyitottam az ablakot, majdnem hanyatt estem a bűztől, az egész utca bűzlik és ha lenéztem, csak azt láttam, hogy itt egy kutya szarik, ott egy kutya szarik, amott egy kutya szarik, ha van egy kutya, amelyik nem szarik, hát az biztosan vizel.

Ilyen Budapest.

Voltam egy csomó helyen, voltam fönn valami hegyen, villában, hát ott nincsen semmi se, nincs egy bolt, egy kocsma, valami dögös hely, ott csak barom nagy házak vannak és kész. Fogalmam sincsen, mi jó lehet abban, ott élni, ahol semmi sincs.

Voltam aztán blokkházban is, ott csak élivel tudtam kimenni a klozettre, nem fértem el az előszobában másképp, csak élivel, ott ha be akartam menni a szobába, előbb kettőt ki kellett zavarnom onnan, nem tudtam aludni, nem kaptam levegőt, nem volt hova kimennem éjjel, nem tudtam kiállni a levegőre, megnézni mi van, mert én reggel négykor mindig kimegyek, megnézni, mi van, volt ugyan erkély, de mire oda kijutottam, mindenki fölébredt, és az erkélyen se tudtam mozdulni, a sok hülye biciklitől, mert nem merik odakinn tartani a folyosón, hiába van rács, megpofozták a bicikliket, általában, a pestiek lopnak, amit csak érnek, jó, hát mink is lopunk, falusiak, de az semmi, ahhoz képest, ahogy a pestiek lopnak, azok mindent lopnak, biciklit, autót, telefont, amit csak meglátnak, azt megpofozzák azonnal.

Mindenütt rossz Budapesten, a népek mégis állandóan költözködnek, nem jó nekik sehol se, nem is lehet jó, akkor mindnek hurcolkodni folyton, nem tudom megérteni, hogy minek költözik az el, aki már lakik valahol.

Még a belvárosban lenne a legjobb, ha nem lenne ott az a rengeteg rohadt kutya. De ott van. És odacsinál mind mindenhova. Semmi más haszna nincs ott a kutyának, patkányt nem fog, marhát nem hajt, házat nem őriz, csak direkte azért tartják a kutyát, hogy legyen, aki a várost teliszarja.

Így aztán nem is nagyon lehet sétálni, nem lehet lépni, mert az autók fönn állnak a járdán, csak egy ember fér el, én például leginkább csak élivel férek el, hát nem lehet élivel sétálni egész nap, az asszonyok pedig a babakocsit állandóan emelgetik a fejük fölé, hát én beverném minden kocsinak a szélvédőjét, amelyik a járdán parkol, úgy beverném, mint az állat, az biztos.

Egyszer voltunk sétálni, de csak egymás mögött tudtunk menni, libasorban, úgy beszélgettünk, üvöltöztünk egymásnak, mint az állatok, előre, hátra, arról nem is beszélve, hogy a kezem, az ujjaim úgy földagadtak, mint az állat, nincs hozzászokva az én kezem, hogy lógjon, belement mind a vér, a víz, vagy mit tudom én mi, nem tudtam behajlítani az ujjamat, nem tudtam fogni a kezemmel, nem bírja a várost a falusi kéz, hiába.

Voltam aztán a metróban is, abban a pucoklukban, hát az nem igaz, úgy jön ki onnan a nép, mint az állat, mozdulni nem lehet, hogy bírják ki annyian, olyan szűk helyen, hogy nem tiporják egymást agyon, hát ha nekem kéne oda bemásznom naponta, én biztos agyontipornék néhányat belőlük, alig tudtam átverekedni magam, nekem is jött egy, na mondtam is neki, ne féljetek, hogy nem tudsz vigyázni, te állat pesti, hát úgy mész, mint egy ökör!

A lakásban egy jó volt, az erkély. Az udvarra nyílott, oda kiálltam reggel, mikor fölkeltem négykor, és néztem, hogy mi van, mert reggel négykor mindig ki szokok menni és megnézem, mi van. Itt csak egy baj volt, hogy nem volt semmi. Nem volt mit nézni. Csak három baromi nagy fát, platánfát. Attól meg majd szétvetett az ideg. Hogy minek van ott az a három rohadt fa, amikor semmi haszna nincsen.

Én kivágnám rögtön mind, mint az állat, biztosan. Hogy lehet olyan fát tartani, aminek semmi haszna nincs? Élhetetlenek!

És egész nap senki nincs az udvaron. Csak délután. Akkor meg csupa vénasszony. Sehol egy jó dögös nő. Csak vénasszony és persze kutya.

Annyi a kutya, mint az állat. Kutya, kutya hátán, kutyahegyek vannak. És mind ott végzi a dolgát, az utcán.

Azt nem tudom, hogy hogy nem betegednek meg a pestiek, hogy hogy nem döglenek halomra?

Mindenhová odapiszkítanak azok a dögök. A járdára, az úttestre, a fűre, a fára, és a kocsikra főleg.

Megáll az utca közepén a kutya, nekiáll vizelni, jön az autó, megáll, mögötte a többi is megáll, áll az egész forgalom, mert az a dög ott pisál. Tudod mikor állnék én meg? Úgy áthajtanék rajta, mint az állat!

Imádják aztán a kocsikat vécének használni. Áll egy gyönyörű, fehér kocsi az utcán, jön a kutya, nekiáll, jön a kocsi gazdája, egy dögös, szőke csaj, egy szót se szól, beül, elindítja a kocsit, kitolat, elhajt, a kutya pedig még mindig ott áll és csak nyomatja, nyomatja, nyomatja.

Van aztán, aki egy nejlonzacskóval összeszedegeti, amit a kutyája csinált, tudod, én mikor szedném össze, de ő sem tudja a kutyahugyot összeszedni, márpedig, az egész város össze van hugyozva, ti azt el nem tudjátok képzelni, hogy mi van ott, egy húgytenger az a város és abban élnek a pestiek, akik olyan büszkék arra, hogy ők milyen műveltek, benne henteregnek a húgyban, a szarban, leviszi a pesti a kutyáját, abba a mocsokba, aztán a kutya fölmegy és belemászik azon húgyosan a pesti ember ágyába, mert Pesten ott tartják a kutyát, az ágyban az élhetetlenek.

Olyan mocskos az a város, mint, mint, mint… én azt nem is tudom elmondani…

Megjövök végre, itt vagyok, aztán kiállók a gangra, reggel négykor, és nézem, hogy mi van, mert reggel négykor mindig kijövök, megnézni, hogy mi van, itt is rossz persze, nincsen munka, nincsen pénz, csak a baja van az embernek itt is, de legalább, ha reggel kijövök megnézni, mi van, akkor az eget odafenn, odatúl az erdőt, a szántót a domboldalon, végig az egész az utcát, a sógornak a házát, a szomszédasszonyét, és persze látom az udvart, az udvaromat, benne a sok állat és mind az enyém, annyi állatom van, mint az állat, és ennek aztán örülök.

Aztán indulok, kitrágyázok, ne henteregjen a piszkában az a jószág, nem pesti az, hanem jó falusi disznó.