Népszabadság, 1998. június 6.

HÉTVÉGE

BÄCHER IVÁN

(Dokt) Smírolás.

(Porgo) Mi van?

(Dokt) Tudja-e még valaki mi az: smírolni?

(Porgo) Nekem nincs meg.

(Lola) Seeman kávéház.

(Dokt) Ki vagy?

(Lola) Mondjuk Lola.

(Dokt) Kezét csókolom. Dr. Zauber Mór. Ügyvéd. Volt ügyvéd. Netántán kollegina?

(Lola) Zenetanár vagyok. Zongoratanárnő. Voltam.

(Porgo) Pörgő vagyok, mert pörgök. Van itt még valaki?

(Dokt) Istenem, zongoratanárnő… De szép. De honnan tudja, hogy mi a smírolás?

(Porgo) Mi az a smírolás, papa?

(Dokt) Hány éves vagy?

(Porgo) Tizenkilenc.

(Dokt) Hu-hú! Én fiam reciprok tizenkilenc. Kilencvenegy.

(Lola) Mindkettőnél idősebb vagyok. Tegeződhetünk.

(Porgo) Ez igen.

(Dokt) Csókolom a kezeit.

(Porgo) Gyorsan: mi az a smírolás? Pörögnék tovább.

(Lola) Megmondjuk neki, doktor úr?

(Dokt) Te honnan tudod ezt, Lola?

(Lola) Apámtól.

(Doki) Ügyvéd volt?

(Lola) Vigéc. Mellette smírolt. Halála után mondták meg. Addig úgy tudtuk, kávéházba jár.

(Dokt) Oda is járt. A Seemanba.

(Lola) A Seeman házában laktunk.

(Dokt) Vilmos császár és Alkotmány sarok.

(Porgo) Ne fárasszatok!

(Dokt) Fiam, valamikor a mai Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán működött a Seeman kávéház.

(Lola) Alkotmány 20.

(Dokt) A Seeman arról volt nevezetes, hogy itt lehetett venni hamis tanút. A szomszédban a bírósági negyed. Ha volt egy igényperünk kitűzve, Bergnfeld, a főnököm előreküldött húsz pengővel a Seemanba és én már vittem is a tárgyalásra a két tanút.

(Lola) Apám elment öt pengőért is.

(Porgo) Nagy idők tanúja volt.

(Lola) Ne pimaszkodj, fiú!

(Dokt) Drága Lola, nekünk találkozni kellett. Mikor laktál a Seeman-házban?

(Lola) 1903-tól 1929-ig. Ott születtem, és onnan mentem férjhez.

(Dokt) Nem jó. Én csak a harmincas években jártam oda, ’37-ben kaptam diplomát.

(Lola) Nem jó idő…

(Dokt) Háromszor vertek félholtra, háromszor tépték szét az indexemet.

(Porgo) Lemerült a rendszerem.

(Lola) A turulisták verték a nem kellően keresztény származású joghallgatókat. Miért nem járt Zenedébe. Ott nem vertek.

(Dokt) Úgy tudom, oda is betértek.

(Porgo) Ez a madár sincs meg.

(Dokt) A turulisták államilag támogatott szkínhedek voltak. De hagyjuk ezt. Hol éltél, Lola?

(Lola) Pesten. Mindig Pesten.

(Dokt) Én is. A munkaszolgálatot leszámítva. De az is olyan volt, mintha Pesten lettem volna. Csupa pesti fiú. Nyolcvan százalékuk kuncsaft lett azután.

(Lola) Kétszer zongoráztam a jogászbálon.

(Dokt) Lola! Mi nem járhattunk jogászbálra.

(Lola) Tudom, tudom. A menzabálra gondoltam.

(Dokt) A fiúnak mondom, ha itt van, nekünk, nem megfelelő származású joghallgatóknak nem lehetett jogászbálra menni. Úgyhogy nekünk külön bálunk volt a Vigadóban. Ez volt a Menzabál.

(Lola) Szervezte a MIEFHOE.

(Dokt) Bravó Lola!

(Lola) Budai Goldberger Leó adta rá a pénzt.

(Dokt) Hu-hú!

(Lola) És én zongoráztam.

(Dokt) Hu-hú! Te vagy a hosszú lábú és vörös hajú!

(Lola) A hosszú lábú stimmel, de mindig fekete voltam. Úgy emlékszem, fekete.

(Dokt) Akkor az egy másik szép hosszú láb volt.

(Lola) Mindegy már, doktor úr.

(Porgo) Nem zavarok?

(Dokt) Nem mindegy? Minekünk találkozni kellett! Kilencven év egy városban.

(Lola)   Várjon  csak. Említett valami Bergnfeldet.

(Dokt) Nála voltam alkalmazásban.

(Lola) Anker köz 2.

(Dokt) Hu-hú!

(Lola) Tanítottam egy Bergnfeld fiút. Füle volt, akár egy furkósbotnak.

(Dokt) Mikor?

(Lola) ‘27- vagy ‘28-ban.

(Dokt) Nem jó. Még nem voltam.

(Lola) Pesti éjszaka?

(Doki) Huhú!

(Lola) Több helyen játszottam egy kis pénzt szerezni.

(Dokt) Én meg pénzt költeni jártam.

(Lola) Besegítettem, helyettesítettem. A Papagájban például.

(Dokt) Huhú! Ott voltam én vatta!

(Porgo) Nincs meg!

(Dokt) Egy pengő fogyasztással éjjel egyig kellett táncolnunk. De a konzumnőket nem kérhettük fel. De fekete zongoristalányra nem emlékszem. A fiúnak: a Papagáj a mai Madách Színház helyén volt.

(Lola) Kísértem párszor Türk Bertát is.

(Dokt) Hu-hú! Miami! Szolid hely volt. Egy pengő egy bableves.

(Lola) Később Lúdláb lett.

(Dokt) Ma valami mexikói étterem. Pátria?

(Lola) Nem voltam. Tudom hol van. Most a Pizza Hut.

(Dokt) Ritz?

(Lola) Ötórai tea. Egyszer voltam. Mi azt nemigen tudtuk megfizetni.

(Dokt) Két pengő. Csokoládé, sütemény korlátlanul.

(Lola) Én a tetőteraszon voltam.

(Dokt) Az már drága. Két pengő kis pezsgőfröccs.

(Lola) Oda jártak a Gábor-lányok.

(Dokt) Rájuk emlékszem. De fekete zongoristalányra nem.

(Lola) Pedig nekünk valóban találkozni kellett.

(Porgo) Miért nem találkoznak most… Na mi van? Hol laknak?

(Dokt) Én a Király utcában.

(Lola) Jézusom, én is.

(Dokt) Volt Dopler köz sarok.

(Lola) Két házzal lejjebb. Meglátogathatsz, doktor úr.

(Dokt) Lola. Engem ebből a szobából már csak kivisznek. Nem is sokára. Nem is bánom. Ez az egyetlen örömöm. Az unokám minden este tízkor leteszi az ágyra a laptopot.

(Lola) Nekem tizenöt éve vették le a jobb lábomat. Azt a hosszút. Sokáig volt mű. Fél éve nem tudom használni. Lányommal, vömmel élek. Ő tanított meg erre. Mászkálni már nem fogok.

(Dokt) Kár.

(Lola) A fiú, itt van?

(Porgo) Itt vagyok.

(Lola) Meglátogatna minket esetleg. Közvetíthetne. Ha már így összejöttünk.

(Porgo) Boldogan, drágám. Csak most San Diegóban vagyok. Két hete érkeztem. Egy éven belül nem leszek Király utca-képes.

(Dokt) Jól van ez így.

(Lola) Jól.

(Dokt) Na mi van?

(Lola) Mi van? Ez van. Wágner vendéglő?

(Dokt) Hu-hú! Jókai tér, kettő-húszért négyfogásos menü.

(Lola) Erdős-féle teniszpálya?

(Dokt) Bajza utca. Ma garzonház. De én pingpongoztam. Pingpongszalon?

(Porgo) Magatokra hagylak.

(Lola) A Wesselényi utca és a Körút sarok. Ma közért. Brazil kávéház?

(Dokt) Hogyne. Oktogon. Törzsvendég Szép Ernő. Savoy?

(Lola) Átellenben. McDonald’s, vagy mi.

(Porgo) Burger King! Csók.

(Lola) Központi kávéház.

(Dokt) Király utca. Vászonyi?

(Lola) Ugyanott. Mentőn?

(Dokt) Hu-hú!