hvg.hu, 2023. november 10.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Érdekes szövegek sodródnak elém a Facebookon mostanság. Például: „a megoldás roppant egyszerű: be kell fejezni az etnikai lakosságcserét! A zsidókat már elüldözték az összes arab országból, most már csak az arabokat kell elűzni Izraelből, akik nem akarnak törvénytisztelő izraeli polgárok lenni.” Ez így nem teljesen igaz. Marokkóból például el sem engedték a zsidókat, amíg Izrael nem fizetett értük fejpénzt. Ráadásul az izraeli kormányfő és néhány minisztere sem igazán törvénytisztelő polgár, amit bírósági eljárások és ítéletek tanúsítanak.
További Facebookon megjelenő mondat: „Nincsenek ‘szerencsétlen palesztinok’, civilek, kizárólag Hamász-hívő terroristák vannak.” Ha közbevetem, hogy egyoldalúan nem lehet békét teremteni Palesztinában, azonnal kész rá a válasz: „kizárólag egyoldalúan lehet, mert a maga a probléma kamu, mű-probléma. Ez Göbbels sikere. Addig kell hazudni valamit, amíg igazzá nem válik.” Maga a palesztin nép születése, léte is hazugság – állítják kórusban: valójában nincs is olyan, hogy palesztin nép.
Sok hasonlót tudnék még idézni, de ennyi elég. A sok pedig nyilván szubjektív benyomás. Egyvalakinek olvasni ezeket az állításokat nyilván sok, a Facebook magyar nyelvű közönségének egészéhez képest nem sok.
A minden népben, származási csoportban jelenlévő rasszista szélsőség mindig felülreprezentálja önmagát. Az az iszonyat, amely október 7-én történt Izraelben természetesen mozgósítja, indulatossá teszi az embereket. Megnő a rasszista megnyilvánulások aránya, kiváltképp annak a világméretű, félelmetes tüntetéssorozatnak a hatására, amelynek során a szörnyű helyzetbe került, ezerszám pusztuló gázai civil lakosság, jelentős részben gyermekek iránti szolidaritás szétválaszthatatlanul összeolvad az antiszemitizmussal, a terrorizmus igazolásával és Izrael önvédelmi jogának tagadásával.
A baj az, és ez igen nagy és alapvető baj, amelyet elnyel a hangzavar és elnyelnek az indulatok, hogy nem lehet rámutatni egyetlen számottevő izraeli vagy palesztin politikai erőre sem, amely alternatívát mutatna. Mi jelenthetne megoldást a másik fél megsemmisítésén kívül?
Arra kérdésre, hogy miként érhetne véget ez az immár 75 éves konfliktussorozat, két válasz van jelenleg érvényben.
1. Izrael elpusztításával.
2. A palesztin politikai törekvések ellehetetlenítésével, a palesztinok végleges megtörésével.
Mindkét lehetőség tökéletesen irreális tekintve azokat a világpolitikai erőket, amelyek a két oldal mögött állnak.
Az irrealitás uralkodik. Az irrealitásnak nincs alternatívája. Ebből pedig végtelen vérengzés következik.
Tökéletesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy nincs kivel tárgyalni. Tényleg nincs. Az Egyiptommal, a Jordániával kötött béke idején, Oslo idejében volt. Most nincs. Azóta eltűntek a tárgyalóképes politikai erők. Utoljára majdnem negyedszázada, a Camp David-i tárgyalások idején tűnt úgy, mintha lennének. Izraelnek akkor még volt elfogadásra esélyes ajánlata. És ennek az ajánlatnak az elutasítása Jasszer Arafat elévülhetetlen bűne.
Fogadjátok el, amit a nemzetközi jog és a világ államainak túlnyomó része az Egyesült Államokkal együtt nem fogad el: a megszállt területek végleges megszállását, a Golan annektálását, Kelet-Jeruzsálem bekebelezését, a zsidó telepek folyamatos növelését, mondjatok le a kétállami megoldásról, amelyet 1947-ben Ben Gurion elfogadott, és tegyétek le a fegyvert. Ez lenne az ajánlat a palesztin tárgyalófélnek, ha lenne tárgyalóképes palesztin fél.
De nincs. Egy kíméletlen diktatúrát fenntartó, a legbarbárabb vérengzésre is képes terrorállam létezik és egy gyenge, illegitim, népszerűtlen, velejéig korrupt Palesztin Hatóság.
De ez a két tényező összefügg. A reális tárgyalási alap és a tárgyalófél hiánya. Természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni a Hamász-terror és Izrael önvédelme közé (amelynek része a törekvés a Hamász bázisainak felszámolására), de a tárgyalóképtelenség mindkét félre érvényes.
Az ENSZ közgyűlése által 1947-ben elfogadott palesztin rendezési tervre Ben Gurion szavazott igennel és az Arab Liga államai szavaztak nemmel. Amit Ben Gurion elfogadott, ami a jelenkori Izrael megalapítását lehetővé tette, sokkal kevesebb, mint amit Izrael ma magának követel. Amit az Arab Liga államai akkor elutasítottak, sokkal több, mint amivel a palesztinok ma számolhatnak és amit erővel elérni remélhetnek. Talán valakinek egyszer majd eszébe jut, hogy ami miatt 1948-ban Izrael ellen háború indult, az lehetne a béke alapja.
Addig nincs más ígéret, nincs más ajánlat, csak vér és a könnyek.
A szerző újságíró, a HVG állandó szerzője