Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 43. szám, 2022. október 28.
VÁNCSA ISTVÁN
Elsőként a kezdő pedagógusok fizetését sikerült a szakmunkás-minimálbér szintjére csökkenteni, a következő lépésben a mesterdiplomás tanárokét is, a tökély állapota pedig akkor állt elő, amikor a nemzet nyugdíj felé közeledő napszámosának jövedelme már a kezdő ácsét, bádogosét vagy vízvezeték-szerelőét se érte el. Ami még csak hagyján, ám ez a rés folyamatosan tágul, és ha kormányzatunkon múlik, akkor a továbbiakban is tágulni fog, ennek a várható következményét pedig nem kell ecsetelnünk, lévén az napnál világosabb. Az értelmesebb tanulók, az ő szüleik és a lakosságnak a maradék eszéhez mindmáig ragaszkodó hányada számára mindenesetre nem kérdés, hogy a kormány, amely ezt szándékosan előidézte, leginkább a huszonegy évvel ezelőtti kamikazepilótákhoz hasonlítható. Avval a különbséggel, hogy azok a géprablók a túlvilágon őrájuk váró gyönyörök reményében tették, amit tettek, ezek az itteniek pedig azért, mert ennél jobb ötletük momentán nem akadt. Ez ügyben demonstrálni magától értetődő, természetes, kézenfekvő dolog, s mint ilyen, semmiféle további magyarázatra nem szorul.
Hacsak oda nem jutunk mentálisan, ahová H. P. kulturális államtitkárt vetette a sors, vagyis abba a szellemi állapotba, amelyben már feltételezzük, hogy az emberek akkor és csakis akkor vonulgatnak az utcán fel s alá, ha őket a kormány ez irányban noszogatja, netán pénzelgeti. Nem okvetlenül a magyar kormány, hanem például az amerikai. Vagyis a gyerekek, szüleik és tanáraik utcákat és köztereket ellepő seregét kézi vezérléssel irányítják a Fehér Házból, amelyben sajnos már nem népünk és kormányzó urunk nagy barátja, a zseniális Donald Trump uralkodik, hanem valami jöttment, akire egy birkanyájat se volna szabad rábízni.
Más kérdés, hogy ez a pipogya alak és apparátusa mégiscsak meg tudta szervezni, hogy egy nagyon távoli, a térképen szinte meg se található országban iskolás gyerekek, az ő szüleik és tanáraik tüntessenek lankadatlan hévvel heteken és hónapokon át, ha esik, ha fú. Hogy miért, az nem kérdés. Azért, mert Biden és bűntársai galád tervei előtt csupán egyetlen akadály, kormányzó urunk délceg alakja tornyosul, vele szemben pedig csakis a tanulók és éhező tanáraik hadoszlopait lehet a győzelem reményében harcba küldeni.
Pénz nem számít, azt a Fehér Ház álruhás ügynökei két kézzel szórják közéjük.
H. P. kulturális államtitkár csupán ennyit árult el a Facebookon, a további részleteket a nagyérdeműnek kell kiókumlálnia. Törjék a fejüket, annál hasznosabb elfoglaltság nincs is, élesíti az elmét, koncentrálóképességüket izmosítja, csupa jót tesz velük. Egyébiránt ennek az agyrémnek van némi tényszerű alapja is, amerikai pénz csakugyan érkezett Magyarországra, persze nem úgy, nem ott, nem akkor és nem azért, ám az már mindegy. Hogy messzire ne menjek, a hetvenes évek dereka táján meglátogatott az amerikai nagynénikém, kaptam tőle húsz dollárt, mi lett a vége? Szűk másfél évtizeddel később az egész béketábor összeomlott.
Nem árt vigyázni az ilyesmivel.
Ami a mostani esetet illeti, arról lehet szó, hogy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága titkosszolgálati vizsgálatot rendelt el a miatt az 1,8 milliárd forintos amerikai adomány miatt, amelyet a Márki-Zay Péterhez köthető Mindenki Magyarországa Mozgalom kapott a 2022-es parlamenti választási kampány idején. A rendőrség az amerikai támogatás ügyében sikkasztás és pénzmosás gyanúja miatt nyomoz. Ennek a történetnek a mostani tüntetéssorozathoz semmi köze nincs ugyan, de hát H. P. kulturális államtitkár alapjában véve művészember, muzsikuslélek, bohém fiú, csak hangulat minden őnála, piszlicsáré részletekkel nem foglalkozik. Nem bíbelődött ilyesmivel tavaly januárban se, amikor a Molotov–Ribbentrop-paktumot a magyar ellenzék összefogásával találta összehasonlítani, megjegyezve, hogy „a történelemben a szélsőségek rendre egymásra találnak”.
H. P. kulturális államtitkár egyébként finom ember, karnagy, a Pécsi Református Kollégium Vegyeskarával és a Mohácsi Bartók Béla Vegyeskarral koncertezett, de például Somló Tamás zenekarában a billentyűket nyomkodta igen derekasan. Mármost a helyzet az, hogy „A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani… Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé.”
Ezt Márai írta. Eddig nem tudtam, mire gondolhatott.