A gyermekvédelem felfalja apáit

Kénytelen kitiltani a Nemzeti Múzeum a 18 éven aluliakat, ugyanis a World Press Photo kiállításon többek közt melegek szerepelnek. Homoszexualitás megjelenítése valósul meg, és az ilyesmitől nálunk törvény védi a gyerekeket.

Az elkövetésre Dúró Dóra rendőrspicli hívta fel a figyelmet, aki ezt az egész debil őrületet elindította egy mesekönyv ledarálásával. Akkor kellett volna kettéröhögni és elmesélni neki az úgynevezett kultúra sajátosságait. De míg ezt például ebben a rovatban mi megtettük, a Fidesz inkább lecsapott a forró témára, és törvényt csinált belőle. L. Simon László kultúrpolitikus pedig nagyokat kussolt eközben, elvégre párthűség is van a világon, és kellemes dolog egy olyan nagy múzeumot vezetni, ahol a World Press Photo is kiállít.

Valószínűleg utoljára.

Mit is értünk el? Nem nézhetik meg a középiskolások a World Press Photót, mármint a múzeumban, mert amúgy bármelyik normális újságban egész nap nézegethetik. Hasonló világhírű tárlatok pedig legfeljebb azért jönnek ezután hozzánk, hogy provokálják ezeket a sötét bunkókat.

Nem féltem a gyerekeket – megtalálják az őket érdeklő témákat az állami kultúrairányítás nélkül és ellenére. Az L. Simon Lászlók kisszerű, nyomorult tragédiája izgat viszont: a lárva, aki berágta magát a hatalomba, sőt elmegy beszélőfejnek a tévébe is tercelni, aztán hálából egy Dúró Dóra csukja rá a koporsót. Aki nyilván öt könyvet se olvasott el életében, és azok is mind lakberendezésről szóltak. Eleve nem csinál ilyet könyvvel, aki továbbtanult, és van fogalma arról, hogyan működnek a művészetek.

Mivel ez a törvény ennyire bornírt baromság, alig méltó említésre, hogy a slampos fasizmus elfelejtette létrehozni a működtetéséhez szükséges állami szervet. Most ki mondja meg, hogy a brit képregényt le kell fóliázni, az óriási buzifesztiválokat leíró Ószövetséget viszont nem? A helyi főispán? Csák János méltóságos uram? És ők mi alapján döntenek, hol olvasható az indoklás? Irodalomtörténész maga, vagy hogy számolta ki?

Mire jó mégis a törvény? A kijelentett célját nem éri el, hiszen pont a fiatalok kedvenc platformjain eszköztelen. Két fontos funkciója mégis van. Az egyik természetesen, hogy a tufahülye fideszes hisz benne, hogy ezzel a gyerekek meg vannak védve. A másik, hogy intrikára alkalmas.

Ugyebár nagyobb múzeumot nem ildomos tanulatlan tuskókra bízni. Ma még. Meg is érkezett a Fidesszel annak kultúrhátországa azzal a maroknyi íróval, rendezővel, színésszel és fafaragó táltossal, aki rendelkezésre állt. Ezek foglaltak maguknak akadémiát, intézeteket, filmstúdiót és múzeumot. Köztük L. Simon László író, költő és balettszerző. Papírja van arról, hogy régebben kultúremberként is tevékenykedett, úgyhogy jár neki a Nemzeti. És el is igazgatja a maga módján, talán még élvezi is; van ennél szarabb meló, gondolja magában, és beleborzong abba, amit egyik-másik elvtársa művel a nyilvánosságban a megélhetésért. Örömmel egyezik meg a World Press Photo ügynökségével, szép fogás ez egy magyar kiállítóhelynek.

És csak egy elszánt ellenség kell ahhoz, hogy befusson a feljelentés: a vasorrú igazgató gyerekeket melegít a mézeskalácsházában. Mindig lesz, aki szívesen üldögélne ilyen székekben, és mivel képessége nincs hozzá, a pártvonalat veti be a nála alkalmasabb ellen.

Megtörtént a Petőfi Irodalmi Múzeum élén Prőhle Gergellyel, és úgy néz ki, utódjával is. Mindketten elkövették a hibát, hogy kultúrát próbáltak csinálni annak szükségszerű ellentmondásait és devianciáit felvállalva. Amiből aztán kiderült, hogy ők ógondolók, akik nemhasérzik a nemzeti együttműködést.

A filmipart Andy Vajna súlya védte meg a kuláklistázó házmesterek rohamától, amíg élt. Utána el is jött a történelmi giccsek ideje, amelyekben nincs okoskodás, van viszont száz százalék magyarság.

Elég, ha a könyvkiadó megjelentet egy világsikert, a színházigazgató beenged egy román vendégrendezést, vagy a Nemzeti Múzeum a World Press Photót. Ha aznap épp a statuálás a lényeg, akkor jöhet helyette a lelkes káder, aki már nem fog hibázni. Az okosabbja előre meghunyászkodik. A múzeumban butykosok lesznek és ködmönök, abból nem lehet baj. Nyugalom lesz és csönd, látogatók nem zavarnak.

Nem kultúrharc ez, hanem harc a kultúra ellen. A rendszerbe nem fér bele, ami releváns és elgondolkodtató. A melegek témája megkerülhetetlen, és nem tegnap óta, hanem évezredek óta, most pedig elsősorban épp a kormány emeli központi toposszá. A kultúra, kedves Dóri és Jancsi, ilyen fontos és izgalmas dolgokat tárgyal. És most takarodjatok ki igazolatlan órával!

Ennek a szabadsághiányos rezsimnek csak a bulvár és a giccs felel meg. Ezek töltik fel a megszállt őrhelyeket, tök mindegy, hogy személyi váltás vagy alkalmazkodás útján. De aggodalomra nincs okunk. Éppen elveszítik a kultúrharcot, mert azt nem erőszakkal kell megnyerni, hanem tehetséggel. Magukat zárják ki belőle. Amit elfoglalnak, ott nem nő már kultúra, de virágzik majd mindenütt máshol. Underground. Pad alatt, csempészáruként, külföldről, szamizdatban, aztán egyszer csak beveszi a stadionokat háromszor. Nélkülük.