Népszabadság, 1998. április 18.
BÄCHER IVÁN
Hetedhét országra szóló lagzi színhelye lesz ma Budapest városa.
A huszonöt éves Habsburg-Lotharingiai Margit — Habsburg-Lotharingiai Mihály és Christiana, született Löwenstein-Wertheim-Rosenberg harmadik, legfiatalabb leánya — délután egy órakor örök hűséget esküszik párjának, akivel immár egy esztendeje jegyben áll.
Az az olvasó, aki most arra gondol, hogy a boldog vőlegény nem lehet más, mint egy derék bécsi postaaltiszt és egy köztiszteletben álló tanítónő egyetlen, féltve nevelt fia, aki — a család rendkívüli önfeláldozásának hála — elvégezte az orvosi fakultást, és most egy bécsi közkórházban praktizál, az az olvasó nem téved nagyot.
A férj ugyanis valóban a bécsi és innsbrucki egyetemeken diplomát szerzett, tavaly óta minden kora reggel kórházba igyekvő orvos, a Donauspital általános szakorvosa, aki a neurológiai szakvizsgájára készül éppen.
Csak a családi körülményeket illetően nem pontos a képzelt olvasói föltételezés.
A jövendőbeli, Fiatti Benedek, vagyis Benedikt ugyanis gróf, aki Görögországból származó őseit 1020-tól regisztrálja meglehetős pontossággal.
A fölmenők 1834-től, a loosdorfi uradalom megszerzésétől élnek osztrák földön, de már háromszáz évvel ezelőtt jelentős birtokaik voltak Milánó és Velence környékén.
Az orvos-gróf ereiben egyébként anyai ágon szintén lotharingiai Habsburg-vér csörgedez.
Így aztán a kétnapos eseményen — bár lesznek egyetemisták, hisz az ifjak tanulmányaik során leltek egymásra, és lesznek kiscserkészek is, de azért — a vendégek zöme mégiscsak a Liechtenstein, Luxemburg, Bayer, Hohenzollern, Oldenburg és persze az Esterházy, Festetics, Batthyány és Nyáry családok tagjaiból verbuválódik majd.
Az esküvőt megelőző soirée az ükapa, József nádor által is alapított Magyar Tudományos Akadémián tartatik.
A viszonylag szűk körű, háromszáz meghívott számára felszolgált vacsorát a pesti Habsburg-esküvők hagyományos „udvari szállítója”, a Láng György és Kalla Kálmán vezényelte Gundel prezentálja majd.
Előétel lesz az ő speciális libamájpástétomuk, tokaji borzselével, továbbá fogas szelet, téliszalámi és kecskesajtból készült körözöttel töltött paprika.
Ezt követi egy fácánesszencia-leves, majd bélszínjava jön, végül vaníliafagylalttal koronázott meggyes rétes zárja a sort.
A szünetekben csupa rokoni ital kerül az asztalra: a menyasszony papájának saját termelésű borai, és a mama rokonának, Wenckheim Istvánnak tulajdonában lévő pécsi sörfőzde sörei.
(A meghívón mindenkinek neve elé odabiggyesztették a bárói, grófi, hercegi titulust, de ezeket a tudósító nem tüntetné föl — a nemesi előjogokat ugyanis a ma is hatályos törvény Magyarországon eltörölte, isten őrizzen törvényt sérteni.)
Maga az esküvői ceremónia a Mátyás- — más néven koronázó — templomban tartatik, celebrál — a templom XVIII. századi miseruháját öltve magára — Luis Garza Medinba L. C. atya. Krisztus Legináriusai Kongregációjának általános elnöke. (A rendnek a tagja a menyasszony fivére.)
Magát az esketést — Paskai László bíboros, Karl-Josef Rauber érsek, apostoli nuncius, Karl Schauer mariazelli apát és Szulik Béla alcsúti plébános jelenlétében Werner Brahtz atya végzi, aki a menyasszony bécsi lelkészi hivatalában szolgál.
Az egyházi méltóságokat leszámítva egyébiránt minden honi lesz: zenéről a templom Tardy László dirigálta kórusa és a Boanergész ifjúsági zenészcsoport gondoskodnak majd, a menyasszony és a tizenegy koszorúsgyerek ruháját az Osztroluczky Lily divatszalon kreálta, a virágdekorációról a Fleur Stúdió gondoskodik, a menyasszony frizurája pedig Belák Péter ügyes kezét dicséri.
Az esküvőt követő fogadás helyszíne a Magyar Kultúra Alapítvány székháza. (Az épület pénzügyminisztériumként és kollégiumként is szolgált egykoron, e sorok írójának kedves emlékei fűződnek egy félreeső második emeleti szobához.)
A Gundel csapata itt újfent megmutatja majd, milyen a magyarok — persze szelídített, finomított — gasztronómiai istene: a mintegy ötszáz úri vendég az ilyenkor obligát egyenízű finomkodásokon túl becsületes dolgokat is ehet majd: libatepertőt, helyben és egészben sült bárányt, tavaszi lecsót, tarhonyát és aranygaluskát sodóval.
Félre lehet tenni tehát mindenféle republikánus-plebejus gőgöt.
Rövid időn belül ez a már harmadik Habsburg-esküvő Budapesten.
Ebben a családban az elmúlt félezer évben ritkán történtek dolgok véletlenül. Mind több jel mutat arra, hogy a Habsburg-család tagjai úgy érzik, lehet, sőt van még dolguk itt.
Jönnek a Habsburgok.
A boldog apának. Habsburg Mihálynak már szőleje is van Tokaj-Hegyalján. Régi birtokán lévő golfpályának is elnöke. Itt van, tehát.
A kívülálló — bármelyik magyar ember állhat kívül e család dolgain — érzékelheti: az alighanem Ottó által vezényelt hatalmas família nem él összevissza bele a világba. Ebben a családban minden gyerek szakmát tanul, minden családtag szerepet kap, itt mindenkinek fontos dolga van.
Kétkezi Habsburg az ara is: a pedagógiát, lelkigondozást, bioetikát tanult Margit klinikákon praktizál.
Ennek az igazán ősi és igazán európai családnak a tagjai — úgy látszik, mind sokat tanultak, tanulnak.
Lehet, hogy volt baj velük.
De utoljára mégis csak Habsburg-világban lehetett útlevél nélkül utazni, nem csupán Bécsbe, de Párizsba is, utoljára a Habsburg-„elnyomás” alatt seperték és locsolták fel a pesti utcákat naponta, utoljára az ő idejükben lehetett elkeverni, hogy pesti kávéházban ül éppen az ember, avagy bécsiben.
Ha jönnek a Habsburgok, hát istenem, jöjjenek.
Ha föl-föl is kelünk majd ellenük, azért nem lenne baj, ha mielőbb leigáznának minket újra.
Bächer Iván