Húsvét

Nem kell mindig kitalálni valamit. Húsvétkor sonkát kell főzni, hozzá tormát, kemény tojást. Újhagymát, retket, salátát tenni mellé.

Lehet persze csülök az a sonka, sőt sokunk szerint jobb is az, az igazi parasztsonkának túl sok a húsa-zsírja, nehezebben veszi be a páclevet, nehezebben fő át, a csülök, persze a szép, húsos csülök, ha vajpuhára főzött, ha lehull csontjáról a húsa, mint vékony, úri fehér hölgyről a vaskos kabát, jó az úgy, ahogy van, nem kell vele csinálni semmit, nem kell erőltetni fantáziát, kitalálni trükköt, heccet, nem kell csinálni a sonkából salátát, tejfeles, kapros ragut, nem kell azt rántani, darálni, variálni, nem kell a húsvéti húst fűszerezni sem, nem kell levébe sem kakukkfű, sem üröm, sem ánizs, pár babér kell bele legföljebb, de amúgy nem kell kitalálni semmit — meg kell főzni a csülköt, a sonkát, és enni kell.

Hozzá pedig nem kell keresni strucc- avagy fürjtojást, és a tyúkét, ha megfőtt sem kell cikkezni, cakkozni, félbe kell vágni azt, és azt is enni kell.

És ha paraj van, avagy hal, akkor egyikből legyen savanykás főzelék, másikat pedig ki kell rántani, de nem kell kitalálni semmit.

Ha kerülne némi bárányhús, akkor azt is rántani kék, ha alkalmas erre, ha pedig öregebb lett volna a jószág, mikor megboldogult, akkor pörköltet kell csinálni belőle, de nem kell spekulálni, tejszínezni, worchester szósszal megbolondítani, zöldborsmártással nyakon önteni.

Nem kell csinálni süteményt, olyat, amit még nem csináltunk soha, nem kell arab nyalánkság, sem török, nem kell Zacher-tortának sem veselkedni most, bejglit kell sütni, és azt kell enni.

Nem kell semmit kitalálni, a húsvét nem arra való.

Kitalálni annak kell, akivel még nem történtek meg a dolgok.

Az találjon ki valamit ilyenkor, az a boldog és szegény, aki még akar valami mást, valami különlegeset, nagyot, valami még sosem voltat, aki hiszi még, hogy van ilyen, aki nem tudja, hogy csak az a jó, ami volt már, és mindennek dacára még lehet, és hogy semmi sem lehet több annál, mint leülni a sonkatál köré, leülni együtt, és falni a húst hagymával, retekkel, és nem gondolni másra, nem is beszélni egyébről, mint hogy a sonkaléből mi legyen.

Bächer Iván