Kutya-tallér

Már említtettek e helyütt a magukra hagyott ifjak etetésének problémái, melyek abból fakadnak, hogy ez a fajta a létező legteljesebb közönnyel viseltetik a háztartás, a konyha, a gasztronómia iránt. Tizenhat és huszonhat év között a fiatalnak tök mindegy, hogy mit eszik, csak éhséget csillapítson, lehetőleg ízetlen vagy sablonízű legyen és készen adják elé.

A legutóbbi magukra hagyás alkalmával nem akartam már igyekezni, háztartást fölszerelni, ínyencségeket elhelyezni a frizsider terébe. Kapnak egy kis készpénzt, oldják meg aztán, ahogy akarják. De hát azért, péntek délelőtt, legyen az mégoly mostoha is, megenyhül az atyai szív — csak vettem egy jó maréknyi juhtúrót, gyorsan összekutyultam belőle egy isteni körözöttet, margarinnal, kis tejfellel, mustárral, sóval, pirospaprikával, köménnyel, újhagyma finomra metélt zöldjével és lazítottam az egészet, ahogy kell, egy fél deci sörrel, elsőrangú lett. Vettem ehhez friss kenyeret is, aztán egy kevés tehéntúrót, megcsinálhatják majd csuszának, parizer is maradt a hűtő fenekén, savanyú is, a kamra plafonjáról jó néhány szál kolbász, szalámi lógott, s végül, ha már bevásárolt az ember, a honn maradó állatokra is gondol, kikészítettem konzervet, száraztápot a macskáknak és mellesleg, csak mert föltűnt a boltban, vásároltam néhány zacskó kimondottan kutyának való sajtos tallért is, a kutya rajong mindenféle sós süteményért is, igaz, hogy a kutya nem maradt a fiatalokkal, de gondoltam, majd jó lesz neki, ha megjövünk, belöktem a szerzeményt a kamra zugába, és mentünk vidékre.

Aztán vasárnap este, a friss falusi lég okozta fáradtságot leküzdve, csak belekukkantottam a pesti hűtőbe.

Látom, ott szárad az egész körözött érintetlenül, a parizer vége már halványzöld színben úszik, a túró is megvan bontatlanul, a kenyérből egy sercli nem sok, annyi sem fogyott.

Hosszas vizslatás után kiviláglott, hogy egyetlenegy dolog fogyott el maradéktalanul, a sajtos tallér, melynek zacskóján kétcentis betűkkel áll: „ÁLLATELEDEL. Emberi fogyasztásra nem alkalmas. Vár. Exp. Imp. Kft. Budapest XVIII. kér., Dráva u. 2.

Az asztalon egy kis tálkában még megleltem a tallér pár morzsányi maradékát, odavetettem a kutyának, aki — bár mindenevő, sőt -faló volt eddig — undorral fordult el attól.

Pedig biztosan jó volt a tallér, a gyerekeknek ugyanis — istennek hála — nem lett kutyabajuk sem.

Bächer Iván