Veuve Clicquot

Szilveszterre került egy palack Veuve Clicquot.

Színházi dirigens barátunk hozta volt. A Veuve Clicquot, (ejtve vőv klikó) minden pezsgők legpezsgőbbike. Olyan státust foglal az el ezen italnemük rangsorában, mint előételek közt az orosz kaviár, kínai kosztok közt a fecskefészek, vagy mifelénk a belsejével együtt sült szalonkamadár. Teljes nevén Veuve Clicquot Ponsardin. Reimsben készítik 1772 óta, tehát még a megboldogult XVI. Lajos is hörpinthetett belőle egy utolsót.

Számunkra, monarchiabéli származékok számára gasztronómiai jelentőségén túl kultúrtörténeti értékekkel is bír — Kálmán Imre operettjében, a Csárdáskirálynőben ezt isszák a népek. Mint ismeretes, Cilike, az orfeum egykori csillaga visszatér ifjúságának színterére. Álruhát ölt — harminc évet. Szokott italát kéri — egy palack Veuve Clicquot-t. Miska pincér nem ismeri föl egykori kollégáját, vendégét, ideálját. Az öreg vendéglátós csiszeg-csoszog, hozza az üveget és tölt. Cilike csak belenyal a talpas pohárba és rögtön tudja, hogy Miska a régi csibész maradt: harminc év után is áztatja és ragasztgatja a pezsgős címkéket. De aki egyszer már kóstolt Veuve Cliquot-t, azt nem lehet megtéveszteni. Cilike leleplezi Miskát és egyben magát is. A nemes nedű pörgeti vissza a múlt időt, hozza össze az öregeket újra, és fakasztja őket dalra, miszerint Hajmási a Péter és Hajmási a Pál is, mely urak kilétét egyébként teljes homály fedi.

Az ember, legalábbis a magunkféle egyszerűbb azt gondolja persze, hogy ez csak afféle operettblődli, a pezsgő és a jó pezsgő között talán lehet különbséget tenni, de a jók között aligha, pezsgő — pezsgő.

Megfelelő alkalommal megkóstoltatott a Veuve Clicquot. És aztán szemben kellett néznünk a ténnyel: eddig még soha pezsgőt nem ittunk.

A régiek, Kálmán Imre és librettistái precízen jártak el — a Veuve Clicquot semmi más itallal össze nem téveszthető.

Gondoltuk, át is állunk rá, kérdeztük is Gábort, kitől az ajándék származik, hol lehetne kapni és mennyiért.

Mondta, hogy ő repülőtéren látta meg, szinte fél áron, így került csak egy palack — átszámítva — húszezer forintba.

Bächer Iván