Az új háború

Október 7-én, délelőtt 10 óra 27 perckor Szijjártó magyar külminiszter a következőt posztolta a Facebookon: „Brutális terrortámadás érte ma hajnalban Izraelt. A Gázai övezetből több mint ezer rakétát lőttek ki izraeli területekre, kifejezetten a polgári lakosságot célozva. A lehető leghatározottabban elítéljük ezt a brutális támadást, elismerjük Izrael önvédelemhez fűződő jogát, s őszinte együttérzésünkről biztosítjuk Izrael kormányát és az izraeli népet az őket ért veszteségek miatt.” Amikor a közleményt megfogalmazták, a minisztérium munkatársai talán még nem tudtak a Tribe of Nova zenei fesztiválon lezajló hajnali mészárlásról, amit ejtőernyőn és teherautókon érkező egyenruhás terroristák követtek el (kétszázhatvan civil halott), sem Be’eri kibuc megrohanásáról (több mint száz civil halott), sem a többi kibucban elkövetett pogromokról, erőszakról, kínzásokról, emberrablásokról, arról, hogy idős nőket, teljes családokat, gyermekeket, csecsemőket és magzatot sem kíméltek, mindarról, amiért nem lehet a rakétákat okolni. De az elítélő szavak határozottsága így is meghökkentő volt: ezek szerint a magyar kormányzat mégiscsak meg tudja különböztetni a rosszat a jótól. Semmi „azonnali tűzszünetet!”, semmi „jöjjenek a tárgyalások”, semmi szláv (jelen esetben: sémi) „belháború”, amihez nekünk semmi közünk, semmi „háborús bűnökről majd a háború után beszélhetünk”. Ez a normalitás, az ép erkölcsi érzék hangja, ami oly fájdalmasan és szégyenteljesen hiányzott Szijjártó – és az őt hasbeszélő-bábuként alkalmazó főnöke – megnyilvánulásaiból, amikor az Ukrajna elleni orosz háborúról volt szó.

Mondom: a hangja.

Mielőtt bárkinek illúziói támadnának valamiféle hirtelen kijózanodásról, s azt hinné, hogy a miniszter gyorsan átlátta a helyzetet, és megállapította, hogy Izrael oldalán az igazság, jelezném, hogy ő és a főnöke megkülönböztetni eddig is meg tudta a jót a rossztól. Hogy ne tudná, az emberi agy végül is így van beprogramozva. Csak a döntéseiben nem ez a fő szempont, nem is fontos szempont. Nem ez érdekli. Ha valamilyen üzleti érdekeltség fűzné a Hamászhoz, az elítélő mondatok nem volnának ilyen hangosak. De ahogy az orosz–ukrán háborúban Putyin klientúrájához, úgy ebben a rég tartó konfliktusban Orbánt Netanjáhuhoz fűzi üzleti érdek, legalábbis tágabb értelemben, amennyiben a saját hatalom maximális koncentrációja: üzlet (végül is lefordítható anyagi nyereségre). És nem volna lehetséges a politikai tanácsadók nélkül, akiken Netanjáhuval osztozik, sem a belső kritikusok ellen alkalmazható Pegasus nélkül, amit Netanjáhu kommendált neki. Hogy az érdek a mostani háborúban egybeesik azzal, amit az emberség és a tisztesség, nemkülönben a nyugati civilizáció jelenlegi értékrendje diktál, az szerencsés véletlen.

A Kreml szívélyes kapcsolatot tart fenn a Hamásszal, de a terrorista kváziállamot legfőképpen három-négy erő finanszírozza. Az ENSZ hivatalai, főleg a palesztin menekülteket segélyező UNRWA. Hogy ebből a pénzből mennyit tesznek zsebre a korrupt „állami” tisztségviselők, az követhetetlen. (Ugyanez mondható el arról az összegről, amit az EU segélyeiből a hasonlóan korrupt Palesztin Hatóság juttat – feltehetően – Gázának.) Katonai téren Irán aktív, pénzzel, kiképzéssel és hadieszközökkel, így drónokkal, amiket nem mellesleg az orosz haderő is használ (jellemző például, hogy a négyezer kilométeres működési hatótávú, tehát nemsokára tetszés szerinti ukrán célpontok ellen is bevethető Sahed–149-es drónt éppen Gázáról nevezték el). Az államapparátust pedig főként a Katari Emírség tartja fenn; a kormányalkalmazottak fizetését (is) például teljes egészében katari segélyből fedezik.

A fentiek közül Magyarország leginkább az Európai Unióval nincs jóban. Iránnal közösen – miközben az iszlám köztársaság nukleáris programja a fél világot aggasztja, legfőképpen Izraelt – mi pici atomerőműveket építünk, pár tucat milliárddal az atomprogramot is hitelezzük, szigorúan békés céllal, úgy tudjuk, legalábbis erről állapodott meg a mindenhez értő Semjén Zsolt. Katarral is hagyományosan testvéri a barátságunk, ahogy Moldova György mondaná, Szijjártó Dohából küld üzleti diadaljelentéseket, legutóbb pedig, augusztus 20. körül Orbán a katari emírrel andalgott a Várszínház (az ő nyelvén „Karmelita”) kertjének bukszusai s rózsái között. Lényeg, hogy gazember legyen, és üzletelni lehessen vele. Nem mintha Nyugat-Európa, élén Németországgal, nem udvarolt volna az Öböl-menti abszolút monarchiának, amikor úgy ígérkezett, hogy a katari földgáz nagy részben helyettesítheti az oroszt. De ez nem mentő körülmény.

Ami az Európai Uniót illeti, egy leegyszerűsítő narratíva szerint ugyanez a Nyugat-Európa lenne a legfőbb felelős az államként ágáló gázai terrorszervezet létezéséért, de hát láthattuk: csak az egyik szereplő, messze nem a legfontosabb. De talán nem véletlen, hogy éppen Várhelyi Olivér szomszédságpolitikai és bővítési biztos jelentette ki gyorsan a Twitteren, miszerint haladéktalanul „felülvizsgálják” és „felfüggesztik” a palesztinoknak szánt fejlesztési támogatást – erősítvén a terroristák nyugati eltartásának képzetét. Ezt öt órával később külön kommünikében cáfolta az Európai Bizottság, mondván, hogy ami nincs (Gázának folyósított segély), azt nem lehet felfüggeszteni. A magyar biztos mindenesetre elvégezte a magyar politikával kvadráló kommunikációs műveletet.

A modern Izrael léte az emberiesség elleni legnagyobb bűntettre adott válasz. Nem véletlen, hogy érzékenyen reagálnak egy ott régóta példátlan emberiesség elleni bűntettsorozatra, bár az „érzékenyen reagálnak” túlságosan zsurnalisztikus és frivol fogalmazás. Hogyan fogadja az ember, ha mellkasába döfik a kést? Amikor ezt írom, még nem látni, milyen hatású lesz az izraeli ellencsapás. Át tud-e menekülni az övezetben élők elég nagy része a rakétázás és a humanitárius katasztrófa – se víz, se villany, se élelem, se gáz – elől Egyiptomba? És hogy mi lesz a Gázai övezet helyén. És mi lesz a viszonválasz.

Amikor azt írtam, hogy „ott régóta” példátlan, arra gondoltam, hogy más térségben van közeli előzmény. A civil lakosság elleni terror, a kínzás, az erőszak, az emberrablás mint a hadviselés hatékony és büntetlen eszközei, mindaz, aminek ellenében a második világháború utáni rendet – annak minden tökéletlenségével együtt, de viszonylag sikeresen és tartósan – létrehozták, Ukrajnában hétköznapiak 2022. február 24. óta. A magyar kormányzat nem tiltakozik ellenük, viszont folytatja az üzletelést, és együtt bazsalyog az elkövetőkkel. A poklok kapuját Putyin nyitotta meg, Orbán és famulusa, Szijjártó pedig néz, mintha nem értene semmit.