hvg.hu, 2023. október 1.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Orbán Viktor és társai egy folyamatosan öregedő és fogyatkozó lakosságú országot akarnak uralni. Olyat, amelyben az egyre kisebb és vénebb társadalom egyre kiterjedtebb, több százezer fős új ázsiai gettóval él együtt.
Ez következik a bevándorló-ellenességből, a sorosozásból, a modernizációról leszakadó iparosítási törekvésekből és a kormánynak a maga népesedéspolitikájával való elégedettségéből.
Magyarországon a „természetes szaporodás” már több mint negyven éve fogyást, egyre nagyobb mértékű fogyást jelent. Ennek mértéke még soha nem volt olyan nagy, mint az utóbbi években. Ez ezer főre: 5-6, a teljes népességre 50-60 ezer főt jelent az utóbbi években, de a Covid előtti időszakban sem volt kevesebb 40 ezernél. (lásd: itt.) Az élveszületések száma 2010 óta soha nem közelítette meg az előző évtized értékeit. 2010 előtt voltak évek, amikor ez a szám pár száz híján elérte a 100 ezret, és szinte mindig 95 ezer fölött volt. A Fidesz-érában az élveszülöttek száma 88-93 ezer között ingadozik.
Ez persze elsősorban annak köszönhető, hogy a Ratkó-unokák kiöregedtek a szülőképes korból, de ha a kormány döngeti a mellét, hogy mintaszerű népesedési politikájával elérte, amit lehetett, akkor az azt jelenti, hogy ennyit lehetett. A 2010-es évek konjunktúrájából, az EU-s pénzekből erre szánt forrásokból ennyire jutottak.
A pénz, a hatalom ennyit tud.
Az ennyi az annyi, hogy a teljes termékenységi arányszám már nem kétharmad-háromnegyed gyerekkel, „csupán” fél gyerekkel marad el a 2,10-től, attól a szinttől, amely a népesség reprodukciójához minimálisan szükséges. Igazából többel, mert a magyar állampolgárok gyermekeinek nem kis és egyre nagyobb része külföldön születik, sokan ott is maradnak, és az itthon születettek közül is egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Ezek a tényezők bőven ellensúlyozzák azt, hogy a magyarországi ráta egészen kevéssel az uniós átlag fölé került.
A világ országainak többségében elérik a reprodukciós arányszámot. Magyarország a 170. hely környékén van ebben a rangsorban a világ országai között. A magyar állampolgárok aránya tehát rohamos mértékben csökken a világ népességén belül.
Ha tehát a kormány megtette, amit tehetett, és így állunk, akkor ez így is marad, mert mitől változna.
Orbán Viktor ezt is szeretné. És ez nem lehet kétséges senki számára, aki nem arra figyel, amit mond, hanem arra, amit tesz. Soros György pedig ezt sem Magyarország, sem a nyugati világ számára nem szeretné, ezért kell őt gyűlölni.
A fogyásnak és öregedésnek ugyanis egyetlen ellenszere van: a világ népességének valamelyest kiegyenlítődése kontinensek, régiók, országok között.
Ezt Sorossal együtt mindenki tudja. Aki mást állít, hülye vagy hazudik, és ha nem hülye, akkor a hazugságát kell az ordenáré Soros-bashinggel elfedni.
A (nyilván csak részleges) kiegyenlítődéshez megvan a migrációs készség a nagyvilág szegényebb és veszélyesebb részében. Magyarország pedig a világ boldogabb részében van, bár annak a kevésbé boldog csoportjában, és a vonzereje egyelőre sokkal kisebb, mint a taszító ereje, de nyugatos fejlődéssel és szellemmel növelhetné az esélyeit, amelyeket az Orbán-rezsim egyelőre folyamatosan rombol.
Soros semmit nem tett hozzá ahhoz, amit a menekültek ügyében az uniós és a nemzetközi jog megkövetel. Az ő nagy port kavart javaslata egy tervezett és szervezett, integrációs folyamatokkal összekötött, zárt végű bevándorlásra vonatkozott, amely néhány százalékkal növelné az adott ország népességét, emelné a termékenységi rátáját, fiatalítaná a népességét, és hangsúlyozta, hogy ez csak önkéntesen, a fogadó ország szándékával egyezően történhet. Az EU-nak csak a menekültekkel, illetve menedékkérőkkel kapcsolatban vannak követelményei és jogkörei, abba Brüsszelből senki nem tud és nem akar beleszólni, hogy egyébként kiknek a bevándorlását engedélyezik egy országban és kikét nem.
Ehhez a helyzethez jön most hozzá az az alulmodernizáló iparosítási szándék, amely mértéktelenül megnöveli az alacsony képzettségű munkaerő iránti igényt. Orbán Viktor fél évvel ezelőtt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában kijelentette, hogy néhány éven belül félmillió új munkahelyre kell új munkást felvenni. Azt állította, hogy ezt elsősorban belső munkaerő-piaci tartalékokból fogják fedezni, másodsorban határon kívüli magyarokból, és a többiek jöhetnek máshonnan – meghatározott időre.
Mindenki tudja, aki akarja, hogy ilyen munkaerő-piaci tartalék nincs. A portfólió elemzői szerint belső forrásokból legfeljebb 100-150 ezer embert lehet még bevonni a munkaerőpiac ezen részébe. Magyarország már a határon túli magyarok számára sem vonzó, mert se nem gazdagabb, se nem szabadabb, mint az az ország, ahová születtek, miközben túlnyomó többségük előtt nyitva áll már az út az EU gazdagabb és szabadabb országaiba. Miért döntenének arányaiban másképp, mint Magyarországon született nemzettársaik, miközben sokkal nagyobb gyakorlatuk van az anyanyelven kívüli helytállásban.
Elmúltak már azok az idők, amikor elsősorban Szlovákiából és Romániából érkeztek vendégmunkások Észak-Magyarországra. A Szerbiából és Ukrajnából érkezettek java is odébbállt már.
A Magyarországon dolgozó 80 ezer vendégmunkás túlnyomó része tavaly már Indiából, Mongóliából és a Fülöp-szigetekről érkezett. Szalai Anna ír a Népszavában arról, hogy jellemző módon „buborékban”, a magyar világtól tökéletesen elzárva élnek. Elkülönítve laknak, külön buszokban szállítják őket, külön műszakban dolgoznak, külön étkeznek… Kevés kivétellel egyedül jönnek, lényegében feláldoznak az életükből két-három évet, amikor nem élnek, csak dolgoznak. A pénzkereset az egyetlen elfoglaltságuk, nem ismernek meg, nem látnak, nem használnak a magyar világból szinte semmit. Annyi túlórát vállalnak, amennyit csak bírnak (vagy többet), hogy minél több pénzt küldhessenek haza. Egész emberi mivoltukból csak a munkaerejüknek van itt helye és tere.
És a bevándorlókra építő bevándorlásellenes kormánynak nincs és nem is lehet más célja, minthogy ez így maradjon. Hermetikusan elzárt gettók képződjenek és növekedjenek nagyra az országban. Ezekben éljen az egyre kevesebb munkás jellegű munkavállaló egyre jelentékenyebb része. Képződjön egy mindenféle integráció lehetőségétől mesterségesen megfosztott nagy tömeg a fogyatkozó országban.
Így is lesz, ha lesz türelme az országnak kivárni ezt a szép jövőt.
A szerző újságíró, a HVG állandó szerzője