Erdoğan kiszáll

A magyar miniszterelnök most abban látja a reményt, hogy a szlovákiai választásokon a legnagyobb magyar politikai erő, a Budapestről támogatott Szövetség bekerül a törvényhozásba. Jövőre meg majd abban, hogy a Romániában esedékes választásokon az RMDSZ is bejut, eddig mindig sikerült elérnie az öt százalékot, talán 2024-ben is így lesz. Szijjártó Péter külügyminiszter a lapzártakor érvényes terv szerint a hét közepén ment Szlovákiába, hogy részt vegyen a Szövetség kampányrendezvényein. Ez azóta nyilván meg is történt. Az Eduard Heger vezette Demokrati nevű párt ezt úgy értékelte, hogy Magyarország durván beavatkozik a választási kampányba. Jaroslav Nad’, a párt alelnöke felháborítónak tartja, hogy Szijjártó Péter előzetes külügyminiszteri egyeztetés nélkül utazik Szlovákiába. A volt hadügyminiszter szerint elfogadhatatlan az is, hogy néhány nappal a parlamenti választás előtt indul szlovákiai kampánykörútra – írja az Új Szó. Megítélés kérdése, bár ha ugyanez Magyarországon történik, a Fidesz ellenében, azt ugyanezek a hazai politikusok súlyos atrocitásnak tekintenék. Ilyet csakis ők tehetnek Ljubljanától Pozsonyon keresztül Kolozsvárig. Mindezt azok után kellene lenyelni Pozsonyban, hogy a magyar kormányfő egyetlen bővített mondatban még a nyár közepén szokásos tusnádfürdői politikai szakítópróbáján – miután Romániával nyegléskedett egy sort – simán odavetette: „…az európai föderalisták támadást intéztek a visegrádi négyek ellen, és az eredményt mindannyian látjuk: a csehek lényegében átálltak, Szlovákia billeg”. Orbán kioszt két olyan országot, amelyik lényeges kérdésekben következetesen kiáll a már korábban is preferált értékei mellett – aki pedig ezeket az értékeket megtagadja, az éppen a magyar miniszterelnök. Régebben az effajta kijelentések egyszerre voltak provokatívak, és néha volt eredményük is, legalábbis Brüsszelben sokan elengedték a fülük mellett, belföldön viszont jó piaca volt a szájaskodásnak. Mára viszont csak a fülsértés marad, meg a provokáció, és csak reménykedni lehet abban, hogy Orbán Viktor egyszer belátja ezt. Nem sok jele van. Tusnádfürdőn például megkérdezték tőle, mikor kaphatja meg Magyarország az uniós pénzeket. Íme a válasz, betűhív: „ha odamegyünk egy zsákkal, és hazahozzuk. (…) Oda kell menni Brüsszelbe egy nagy zsákkal, és kész. Az uniós költségvetés a csőd szélén áll, Brüsszel azt kérte a tagállamoktól, hogy módosítsák a hétéves büdzsét, és még fizessenek be sok tízmilliárd eurót a kasszába. Csakhogy ehhez egyhangú döntés kell. Na, és akkor kell tartani a zsákot, és kész. Így, ez a terv.” Nem mellékesen, ez a pimaszkodás Románia közepén hangzik el, válaszul arra, hogy a román diplomácia arra kérte finoman Orbánt, hogy ha lehet, ne gyalázza a román nemzeti szimbólumokat, és ne hergelje a románok érzékenységét. Erre a korábbi években volt már precedens, másrészt meg mire föl ez a nagy szájalás zsákokról: láthatóan nem veszik már komolyan, csak nyűglődés van, és mellébeszélés, kik bántják a magyart.

Különben is, már tornyosulnak a fekete fellegek: az unióban megfontolás tárgya, hogy korlátozzák a vétózás lehetőségét, vagy tán meg is szüntessék.

A térségben lényeges kérdésekben már most is magunkra maradtunk: az ukrán–orosz háború megítélésében föltétlen, viszont piacvezetők vagyunk az inflációs magaslatot tekintve.

Most – szeptember 25-én – hű társunk, a szegénység mellett, még Recep Tayyip Erdoğan török elnök is. Már abban a kérdésben, hogy eddig sem ők, sem Magyarország nem ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. Ez szeptember 25-i állapot, ami nem biztos, hogy sokáig tart még, mert a török elnök kész lépni az ügyben, igaz, komoly feltételhez köti Svédország csatlakozásának támogatását.

A hét elején úgy fogalmazott, hogy a török parlament jóváhagyja Svédország NATO-csatlakozását, ha az Egyesült Államok átadja Törökországnak a régóta kért F–16-os vadászgépeket. Azért ez komolyabbnak látszik, mint a magyar feltétel, ami nem több mint politikai útonállás. Rosszakat mondanak rólunk a svédek – így Orbán Viktor –, Hende Csaba és társai pedig deputatív látogatást tesznek Stockholmban. Amúgy a svédek részéről semmi olyan nem hangzott el, amit az unió különböző bizottságai korábban ne állapítottak volna meg a magyar kormányról és antidemokratikus lépéseiről.

A török államfő hangsúlyozta: különösen Stockholmtól várja el, hogy hatékonyabban lépjen fel azon „terrorcselekmények” ellen, amelyek hátterében Ankara szerint főként a Kurdisztáni Munkáspárt nevű szakadár szervezet áll, amelyet Törökország mellett sok nyugati ország is terrorszervezetnek tart. Ez azért erősebb érv, mint hogy a svéd köztelevízió bemutatott egy filmet, ami a magyar demokrácia romló állapotáról szól. Ilyen fölháborodásokkal csak helybe megyünk a pofonért: a svéd köztelevízió vezetője tudatlannak minősítette azokat, akik úgy gondolják, hogy a magyar közállapotokról szóló oktatófilm készítését svéd politikusok szorgalmazták, de főként azt, hogy a svéd kormánynak bármiféle beleszólása lenne abba, mi jelenik meg a svéd köztelevízióban. Ez biztosan igaz: ilyet csak Orbán Viktor és politikai eszmetársai gondolnak, sőt még hirdetik is.