hvg360.hu, 2023. szeptember 24.

Az én hetem:

PARTI NAGY LAJOS

Szép nyárias délelőttök, máriakék és ökörnyál. Süt az ég áttetsző iskolaköpenye, de azért jön az ősz, legalábbis a magánvéleményem szerint. Lassan, levegősen dolgozom, eléggé háttal mindannak, amit közéletnek mond, aki így szabályozza az adrenalin-szintjét. Legföljebb az én hetemen többet olvasok híreket, jobban figyelem, ami történik, pontosabban azt, ami a nyilvánosság által történéssé lesz egy szoftdiktatúra mindennapjaiban, kisebb-nagyobb szikrát vet, füstöl,  fellángol majd elenyészik, hisz új kattintói vannak a nyárnak.

Ma még az ötmillió, mint hívószó, egy földszintes, lokalizált Fidesz-botrányt jelent, holnapra semmit. A NER-léptékben, pláne forintban korrekt, de jelentéktelen összeggel egy pestlőrinci választókerületi elnök akarta megvesztegetni a kutyapárt egy „passzívistáját”, hogy induljon a választásokon, miáltal szavazatot von el az ellenzéktől, amivel győzelemre segíti őt, ugye a kormánypárt jelöltjét. Persze nem tudhatta, hogy kiszemeltje jogellenes magatartást tanúsít, és a konkrét megvesztegetést fölveszi a telefonjára, majd nyilvánosságra hozza. Pedig ez történt, a lebukott azonnal lemondott a pozíciójáról, sőt kilépett a pártból, elismerte, hogy hibát követett el, noha, átgondolva a történteket, lényegében csak tesztelni akarta a kutyapártit, hogy nincs-e mutyija a DK-val, és nem korrupt-e. Nem volt korrupt, viszont a hangfelvételt, azért készítette, hogy őt szervezetten lejárassa.

Ma még friss tragédia, hogy szerda este Esztergomban magára robbantja a házát egy körözött férfi, de nemcsak magára, hanem a TEK benyomuló rendőreire. A bevetésben sokan megsérülnek, egy kommandós, Kónya Gábor Lajos meghal, két gyerek marad utána.

Úgy látszik, Esztergomra rájár a rúd, a Fidesz frakcióülésén a róla elnevezett szélsőjobbizmus névadója ismét mindent megtett, hogy rárobbantsa a maga tébolyát hű béresére, Magyarországra. Kedves nép, a szuver én vagyok! Grand Hotel-béli beszédét a propaganda idinótafái mantrázzák, a körkörös védelem hagymáza régi fényében tündököl. Délen migránserőszak (amit a rezsim továbbterel, mintegy Fico kollega malmára hajt), keleti határainknál (a többes szám diszkrét bája) háború, nyugatról pedig a gazdasági támadás. Ez annyit tesz, hogy nem jön a brüsszeli lé, ezért kapnak a tanárok csak 5 százalékot, pontosabban bértömegük ennyivel növekszik, de hát a Vezéri bér is csak laza fél millióval lesz több, áldozathozó időket élünk.

Megy a jól bevált hergelj-fordulj, s a potentátok, ha unni nem is merik e narratívát, a libidójukat egyre kevésbé teszik rá: a hatalom bebetonozva, nincs jele, hogy az egész bűzös kolonc kifordulna a helyéből, a NER-elit meg van véve, zsarolva, hülyülve, gazdagodva, mikor hogy; a hithű szavazók, noha  hatvan százalékuk maradna az EU-ban, a leggagyibb nokedlire is kacsák, a többi meg, aki csak élni akar, megúszni, az biggyeszt, morcos képet vág és annyi. S van még az út szélén hagyott néprész odalent, meg a pár buborék odafönt, ami ellenzéknek kevés, de belső ellenségnek elmegy, mert abból sose elég. Dollárcivil, mondja az egyik szlogenláda, dollárújságíró, dollárcsecsemő, dollárovodás, dollártanár, dollárifári, mondja a másik, gyűjtőládanyílás-civil, csattan fel a harmadik, svéd és dacszövetség, mondja a negyedik, na, ezeket elteszik a szuverenitás-csomagba, és beleíratják az alkotmányba, mire a levelek lehullnak, és Erdogan, a nagy szuverén-árus ideint, hogy jó ebédhez szól a nátó, meg lehet szavazni a sok szőke húsgolyót.

Közben a hű azeri barát a visszakapott baltával elvégzi Karabahban, amit kell.

És addig? Addig nincs megnyugvás, Hidvéghi Balázs a munkahelyére, Brüsszelbe menet a budapesti főispánnál följelenti a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a könyvesboltot, mert az angol Heartstopper-képregényt fóliázatlanul árulja, ami valóságos arculcsapása a magyar szuverenitásnak; megalakul a Nemzeti Fóliakutató, az eddigi süticelofán helyét hamarosan átveszi a nyomdai úton felvitt, letéphetetlen fekete fólia, a tálibnejlon; ekkor valami meleget éreznek, Kirill pátriárka tekintetét, amit épp Soltész Miklósra vet, aki próbál elsasszézni, de aztán fölveszi legszebb gúnyáját s boldog, az elismerést rögtön szét is keni, mondván, hogy ezt minden magyar ember kapta, aki segítette az ortodoxiát és a békét támogatja, mármint az orosz békét, miszerint Ukrajna térdre, örüljön, ha marad belőle valami; Kocsis Máté kijelenti, a svédek hülyék, és nem is akarnak NATO-tagok lenni, ha akarnának, nem csinálnának most ilyet, egy négy éves oktatóvideót arról, hogy a diktatúra nem demokrácia, mint a süket disznó, aki illiberalizmusról sose hallott.

Ekkor, mint egy székelyviccben, Kövér László meg Bencsik András nagy derenducával elmentek az IKEA-ba. Épphogy nem lökdözdték a bevásárló kocsikat, nem szórták szerte a szatyrokat meg ilyesmi, annyira föl voltak fortyánkodva. És azon mód hangot adtak úgy a magyarok véleményének, mint a vele megegyező sajátjuknak. Előbb Bencsik András nyilatkozott oda, hogy a svédek szemétláda beteg állatok, és e helyről kéri a magyar országgyűlési képviselőket, ne eresszék be a NATO-ba őket, amíg ki nem gyógyulnak a szörnyű mentális betegségükből, hogy tagadják, ami szép és jó. Kövér László erre elővette a vaslogikát, hogy amit a hazájukkal csinálnak a svédek, abból az következik, hogy nem szeretik a hazájukat, sőt szabálhont gyűlölik, különben nem tennék tönkre.

Végül nyomatékosan leszögezték, hogy az 56-os magyar szabadságharcosok hivatalos tankönyv általi lefasisztázása túlmegy minden határon, az tűrhetetlen, az gyalázat, s nem marad következmények nélkül. Mikor a tolmács is végzett, sarkon fordultak, kivonultak. Te, az IKEA nem svéd, kérdezte a magyar házelnök hazafele menet. De. Na, efölött hallgattak egy sort, hogy mi stimmel, mi nem, ami az orosz tankönyvet illeti. Sokáig összevonták a szemöldöküket, de abban maradtak, hogy ez alibikifogás, mert az igazság a lényeg, meg a magyarok érdeke. Lényeg, hogy jöjjön ide a svéd király, de töredelmesen, nevezett videót fóliázzák be ötven évre, s akkor majd a magyarok vezére megadja nekik a kis tagságukat, csatlakozhatnak, ha nem is huszárnak.