Népszabadság, 1997. július 31.
BÄCHER IVÁN
Ajvé, itt a tök.
Beköszöntött a szezonja megint.
Jó időnk volt, sütött a nap eleget, esett, túlontúl sokat is, de ha nem sütött, nem esett volna, tök lenne akkor is, a tökön nem fog ki idő, annak nem árt se gyom, se kór, se semmi kártevő.
A tök mindent kibír.
Július a tök hava.
A tökből kétféle kosztot csinál a magyar: főzeléket vagy kirántja.
A tökfőzelékre nem lehet mondani rosszat: egy-két cső paprikával, kovászos uborka levével, tejfellel, tejszínnel esetleg vagy joghurttal, sok kaporral, vékony, hagyma nélküli rántással, habarással, sóval, kis borssal, soha paprikával, fejedelmi eledel a tökfőzelék, különösen, ha három, öklömnyi fokhagymás fasírozott komplettírozza vagy jó magyaros pörkölt vöröslik mellette vagy kéttenyérnyi aranysárgára rántott karmonádli borítja — fejedelmi étek így a tök.
Kétszer, háromszor, négyszer is.
De aztán csak megunja az ember a gyalulást.
Ekkor következik a rántott tök hete.
A rántott tökhöz a cikkeket minél apróbbra, vékonyabbra szeljük, megfőzzük vagy inkább csak blansírozzuk, aztán panírozzuk, kétszer legalább, mert a rántott lényege a panír.
Mikor már a tökkarikába is belefárad az ember, akkor hagyja egészben, és — persze kisebb tökökről van szó — kezdi tölteni. A tök bármivel tölthető. Füstölt szalonna zsírján pirított, fűszerezett, tojással, rizzsel, tejfellel elkevert darált hússal, disznóval, birkával, ugyanígy kezelt gombával, tejfeles csirkepaprikás-maradékkal.
De amikor látjuk, hogy asztalunknál ebéd után érintetlenül sorakoznak a tányérokon a féltökök, amelyekből csak a töltelék lett kivéve gondosan, akkor kezdhetjük törni a fejünket, mit kezdjünk azzal a hatnyolc tökkel, ami még kinn van a kertben, meg hozott Kató néni, meg vett az a ló Jenő.
Ekkor általában mindenki megpróbálkozik a töklecsóval. Egyszer. Aztán általában meg esik szíve a lecsón. Ekkor már lehet csinálni a tököt lengyelesen, tehát apróra vágva főzni, vajon sütött morzsába forgatni, tejfellel önteni, sajttal szórni és sütőbe tenni vagy még inkább angolosan, kockázni tehát a nyersanyagot, főzni, leszűrni és olvasztott vajjal nyakon önteni.
Íze, értelme persze ennek végképp semmi nincsen, de legalább fogy a tök.
Ami egyébként végtelenül egészséges.
Nem árt semminek. Olyan, mint egy egészséges élet — hosszú és üres.
Persze a hasonlat sántít.
A tök nem üres. Ott van a bele benne. Amit meg is lehet enni, végső esetben.
A tökvelő elkészítése egyszerű: a tökből kikapirgáljuk a belit, összekeverjük tojással, morzsával, tejföllel, sózzuk, borsozzuk, pogácsákat szaggatunk belőle, és kisütjük.
Mindenki számára előnye e kosztnak, hogy a tököt magát nem kell megennünk, de különösen ajánlott áldott állapotban lévő kismamáknak: elég egyszer-kétszer enni belőle, megszül az ember azonnal.
Bächer Iván