Pornó tanár úr

A tizenévesek rendezetlen, felelőtlen, egészség- és jövőromboló, érzelemhiányos szexuális életét kivételes hatékonysággal támogatja a magyarországi közoktatás, törvényhozás és a hagyományos családmodell. Az ország ebben a tekintetben (is) a valóság radikális negligálásának állapotában él.

„Magyarországon továbbra is lesújtóak a tinédzserkori gyermekszülés statisztikái” – nyilatkozta a minap a Népszavának Husz Ildikó demográfus.

Ezt a közvélemény azzal intézi el, hogy a romák szaporodnak, mint a nyulak, serdülő leányaik iskola helyett szexelnek és szülnek, mert ez van benne a vérükben. Nem lehet velük mit kezdeni, el kell őket szigetelni a normális, keresztény magyaroktól, és jónapot!

Ezt a közvéleményt éppen úgy sötétségben tartják ebben a tekintetben (is), mint a fiatal- és gyermekkorúakat a szexualitás problémavilága (és örömvilága) tekintetében.

Először is, a lesujtó adat azt jelenti, hogy a 19 évnél nem idősebb lányok 1,67%-a szült 2022-ben, míg az uniós átlag 0,7%, az élenjáró nyugati országokban 0,2-0,4%. A lányoknak ebben a korosztályában a romák aránya jóval 10% fölött van, akkor sem lehetnének a romák úgy általában érintettek ilyesmiben, ha zömében ők lennének a tinédzser anyák.

De nem ők. A fiatalon szülő anyák 29%-a vallja magát romának, 55%-uk nem romának. A roma lányok túlnyomó és egyre nagyobb többsége nem tizenévesen szüli meg az első gyerekét. De persze mindenki ismer (legalábbis hallomásból) példákat a romáknak abból a szűk és egyre szűkebb köréből, amelyben a tizenévesek anyává válása olyan bevett, mint amilyen az egész paraszti társadalomban volt nem olyan rég, mondjuk, dédszüleink korában. És nem csak a parasztiban. Imádott Sissy királynénk 17 és fél éves volt, amikor Zsófia főhercegnőt megszülte. Ahol a szociológiai tudatosság alacsony – és mindenhol alacsony, ahol a társadalomismeret kireked a közoktatásból és a szocializációból – ott túl sokan hisznek a társadalmi egészet jellemző adatok helyett a „saját szemüknek és fülüknek”, és azt hiszik, hogy meg tudják ítélni az általános folyamatokat annak a pöttöm és esetleges résznek az alapján, ami a látó- és hallókörükbe bekerül.

A tizenéves anyák zömére nem a romaság jellemző, hanem az, hogy szegények, iskolázatlanok és depressziós vidékeken, falvakban élnek.

Ott, ahol a védekezésre legkevésbé van pénz, tudás, és legmesszebb a beszerzési forrás, ahol a legnagyobb az ösztönös cselekvés valószínűsége. Ezeknek a tini anyáknak az esélyei a legrosszabbak a munkaerőpiacon, tehát az ő gyerekeik esélyei lesznek a legrosszabbak a következő generációban.

Ez egyébként nem következik feltétlenül a korai gyerekvállalásból. Boldogabb országokban a fiatal anyák sokkal nagyobb valószínűséggel folytathatják tanulmányaikat, szerezhetnek jobb esélyeket adó iskolai végzettséget, mert ehhez több segítséget kapnak, kevésbé bélyegzik meg őket, mert rugalmasabb és emberibb az oktatási rendszer, mert jobb alapkészségekkel szerelik fel őket az alsóbb iskolák.

A tizenéves anyaság persze csak a jéghegy csúcsa, mert a tizenéves terhességek természetesen sokkal nagyobb arányban végződnek abortusszal, mint szüléssel.

(Kivételesen lovagias gesztus embrionális szívhanggal kínozni bajban lévő gyereklányokat.) Az abortuszok száma, mint mindenhol, ahol nem tiltják drasztikusan, régóta folyamatosan csökken Magyarországon is, de a termékeny korban lévő nők arányában is, az élveszületések arányában is a legmagasabbak közé tartozik az Unióban.

A fiatalkorúakat a tudatlanság védi: ezen az elvi alapon áll a hivatalos magyarországi gyerekvédelem.

Nem lesznek homoszexuális gyerekek, ha nem hallják az iskolában, hogy van ilyen. Szimbolikus, hogy amióta egy idióta törvény miatt évgyűrűzik a reklámokat, minden reklámblokk 18-as karikát kap, amelyben óvszereket hirdetnek. És fel sem tűnik ennek az abszurditása. Éppen azokat zárják ki a fogamzásgátlás (és fertőzésgátlás!) célközönségből, akik a legkevésbé alkalmasak, legkevésbé érettek arra, hogy szülők legyenek, akiknek tehát a legkevésbé kellene teherbe esniük, és akiknek a legkevesebb tudásuk és tapasztalatuk van a fertőzések elkerülésére.

Ez valóban csak szimbólumként jellemzi a helyzetet, mert egyébként ezekre a korhatárokra mindenki magasról tesz.

A fiúk, akiknek az ignoranciája ugyanúgy kell a terhességhez, mint a lányoké (sőt!), jelentős részben már tíz éves koruk körül találkoznak a pornóval, amelyhez mindenki hozzájut, aki bekattintja, hogy elmúlt 18. Erre pedig mindenki képes, aki már tud egy kicsit olvasni. Szél Dávid A tabuk és dilemmák a gyereknevelésben című könyvében hosszan ír arról, hogy a 12-17 éves fiúk a legnagyobb fogyasztói a gigantikus pornóiparnak, amely több klikket termel, mint az Amazon, a Twitter (X) és a Netflix együtt.

Az iskola is, a családok (pláne a hagyományos, „keresztény” családok) többsége is lekési a pornót, a szexuális érdeklődés ébredését, az ivarérettséget és a fiatalok jelentős része esetében a szexuális élet egyre korábbi kezdetét is. Mindent! Átengedik az egyik elemi életfunkcióra, az egyik legfontosabb öröm- és veszélyforrásra való szocializációt a pornónak, amely kiirtja a szexualitásból az emberi érzelmeket, amely normalizálja az erőszakot és a nők alárendeltségét; a kortárs csoportoknak, amelyekben tudatlan tanít tudatlant és minden információ vészesen esetleges; és a szintén esetleges és számos esetben szintén veszélyes felnőtt kapcsolatoknak.

Amennyire magától értetődő lenne egy racionális világban, annyira tabutörőnek hangzik ebben az abszurd világban az az igény, hogy az iskolában 9-10 éves kortól foglalkozzanak különböző formában és szinten, de folyamatosan a szexualitással, essék szó a pornóig bezárólag mindenről, ami a gyerekek és tinédzserek látókörében és érdeklődési körében benne van. Ebben a folyamatban a „felvilágosítás” csupán alap. Egy racionális világban az intézményes szocializáció keretében mindent meg lehet kérdezni, meg lehet beszélni, el lehet mondani. Minden testi és lelki, etikai és egyéb probléma fölmerülhet közösségben vagy egyénileg, annak jellegétől és az érintettek alkatától függően.

Ilyen racionális (emberi) világ még nincs sehol. De a boldogabb világ közeledik hozzá. Mi meg távolodunk.