A bajai ciszterekről

Mindenki bajai.

Csak én nem.

Így történhetett, hogy voltam ostoba bántani Baját, a bajai ciszter gimnáziumot, annak pár tanárát, egykori diákját.

Mentség nincsen.

Tanulság van: minden kútfőt kontrollálni kell.

Dolgom fakad mindebből tehát: napok, hetek óta ücsörgők presszók homályában megbántott, szomorú hölgyekkel-urakkal, akik szívós hűséggel ragaszkodnak az idő múlásával mind élesebben élő emlékeikhez és szeretett ciszter gimnáziumukhoz.

Az öregdiákok elláttak bőségesen történettel, cikkel, könyvvel, bújtam a derék rend és igaz iskola históriáját, föl is mondom most örömest.

A rend nevét a franciaországi Díjon melletti Citeaux-ról (római nevén: Cisterium) kapta. Itt alapította meg ugyanis 1098-ban Benedek-rendi Szent Róbert a közösséget, a rend meglazult rendjét az alapító szent szellemében helyreállítandó. (Úgy látszik, minden rendet utolér a sorsa egyszer: meglazul.)

Ez szépen sikerült is századokon át: a ciszterciek egész Európában meggyökerező rendje hű maradt Szent Benedek két céljához: az istenszolgálathoz és a munkához.

Róbert utóda, Alberik alatt, 1100-ban erősítette meg a közösséget II. Paskál pápa. Ekkor alakult ki a jellegzetes öltözet: fehér öltöny, fekete skapuláréval.

A teljes szervezetet az angol származású Harding István alatt nyerte el az ún. Carta caritatis szabályzattal.

Fárasztó, de szép volt a ciszterélet.

A közös imádság, a zsolozsma adott szilárd keretet az egésznek. .

Ezért is fordítottak olyan nagy gondot arra, hogy templomuk szép helyen és szép legyen. A tipikus ciszter egyház a román és a gót stíl közötti átmenetet képvisel, benne a csúcsíves boltozat szépen vegyül az ablakok félköríveivel. Klasszikus példája a megmaradt bélapátfalvi épület.

Napjában hét alkalommal tér be egy ciszter szerzetes a templomba, először éjfél után két órakor, utoljára este nyolc tájban, imádkozni, évszázadokon át szerte a világon ugyanazt a szöveget zsolozsmázni, énekleni ősi gregoriánt.

Ami idő ezen fölül marad, az fordul lelkipásztorkodásra, hittérítésre — jeleskedtek a keresztes hadjáratokra való mozgósításban, a második teljes egészében nekik köszönhető. Kemény, harcias rend volt a ciszter. Pusztították is őket mórok, tatárok, vendek, albigensek, husziták, törökök, kálvinisták, anglikánok és a francia forradalmárok egyként.

Kibírták.

A vitéz helytállás mellett fontos vonása volt a ciszter életnek a mezőgazdasági munkálkodás. Monostoriaikat előszeretettel telepítették lakatlan, vad helyekre, a Bükk, a Bakony sűrűjébe, hogy aztán kemény munkával termőföldet varázsoljanak köré. Nevezetesen voltak állattenyésztésükről, híres volt a zirci bor és a szentgotthárdi ciszter erdőgazdaság.

Az oktatás a rend működésének viszonylag újabb ága, a középkorban még nem foglalkoztak vele és — érdekes módon — külhonban később sem nagyon. A tanítás tipikusan magyar sajátossága a ciszterkedésnek.

Magyarországra 1142-ben telepedtek meg először a Tolna megyei Cikádoron, de igazi meggyökerezésük III. Béla királyunk érdeme.

Mohács után egy évszázadra kiszorulnak a hazai földről, de a fölszabadulás után új virágzásnak indul a ciszterci élet.

A török után — külföldi segítséggel — négy monostor éledt újjá: Zirc, Pilis, Pásztó és Szentgotthárd. (Bélapátfalva, Eger, Buda, Ercsi emlékét a história és néhány szép rom őrzi csak.)

Ekkor kezdtek tehát tanítani is a ciszterek.

Legelőbb, 1776-ban az egri jezsuiták gimnáziumát vette át a rend pilispásztói apátsága. II. József ugyan megtöri a lendületet, de I. Ferenc idején, 1802-ben újra megkapják az iskolát és a következő évtizedekben a ciszter — Dréta Antal zirci apát tudatos céljait követve — tanítórenddé válik: Eger után Székesfehérváron 1813-ban, Pécsen 1814-ben kezdődik meg a tanítás ciszter középiskolában. Ezeket követte 1879-ben a bajai, 1912-ben pedig a budai intézmény. (Az öt gimnáziumba az 1941-1942-es évben 2513 diák járt.)

Ciszter diák volt rengeteg egyházfi, érsek, püspök mellett Babits Mihály, Fináczi Ernő, Gaál Gaszton, Goldziher Ignác, Klebelsberg Kunó, Négyesy László, Reguly Antal, Semmelweis Ignác, Vajda János, Vörösmarty Mihály, Wekerle Sándor és Ybl Miklós is vagy később Tánczos Gábor, Rapcsányi László, Lukin László.

A ciszter nevelés sajátossága a tudományos igényű oktatás, a klasszikus műveltség elsajátítása, a nevelés színterének az osztálytermen túl való kibővítése, a négyszemközti beszélgetések, és persze a gyóntatószék kínálta pedagógiai lehetőségek kiaknázása és az iskolán kívüli szabadidő közös eltöltése.

Oda volt figyelve a gyerekre.

A nehéz időkben a ciszterek mindig híven szolgálták a magyar ügyet. A két világháborúban több szerzetes látott el lelkipásztori szolgálatot az első vonalakban is — dr. Péntek Kálmán főlelkész 1943-ban még a német vaskeresztet is megkapta ezért.

A ciszter közösség életének fontos eleme a stabilitas loci, a helyhez kötöttség.

A bajai ciszterekről nem lehet szólni a város említése nélkül. Baja befogadó város. Jó város, szép város. Magyarok, szerbek, németek, zsidók lakó- és kereskedőhelye, iskolaközpont, Bács-Bodrog vármegye székhelye, 1920-ban 20 000 lakossal. A török időben elpusztult egészen. Ami belőle újjáépült, az a múlt század derekán leégett. Mai alakját 1940-től nyerte és nyeri.

Főtere legendás, archetípusa minden délvidéki városi főtérnek.

Baján a tőrök elől Boszniából menekülő ferencesek 1757-ben alapítottak iskolát, mely a szabadságharc után lett szabályos nyolcosztályos gimnázium. Az intézményt az állam 1870-ben ugyan részben átvette a várostól, de tíz évvel később a Ciszteri Rendre bízta az oktatást.

Az iskola 1921-ben vette föl III. Béla nevét, épületét 1930-ban korszerűsítették, bővítették.

Iskola és város élete mindvégig szervesen összefonódott: a ciszterek lelkipásztorkodtak odakinn, részt vettek a város kulturális életében, a város és a különböző városi intézmények jutalmakkal, ösztöndíjakkal támogatták az érdemes diákokat, jellemző, hogy 1943-ban például Grünhut Sándor nagykereskedő száz pengőt adományozott két kiváló elsősnek, Dömötör főorvos úr húsz pengővel szponzorálta a legjobb fizikust és a város valamennyi könyvkereskedése kötelességének tudta könyvjutalommal díjazni a jeleskedőket.

A bajai gimnázium neves igazgatói voltak e században dr. Tordai Ányos és dr. László Vince.

Az iskolára minden emlékező — egy kivétel akadt csak — szeretettel és megbecsüléssel gondol vissza.

Fegyelem volt persze, egy mai gimnazista számára alig fölfogható fegyelem, az udvaron például nem lehetett futni, egyensapkát viselt minden diák, megkövetelték a hittant, a zsidót is, általában mindent megköveteltek.

A tanárok közül mindenekelőtt kell kiemelni Barta Lénárd nevét. Eredetileg görög-latin szakos volt, de miután a görög veszített népszerűségéből, átállt franciára, nagyszerűen elsajátította a nyelvet és magát továbbképezendő minden nyáron eltöltött egy hónapot valamelyik franciaországi ciszter kolostorban, ő vezényelte a bajai cserkészetet és az iskola életében kitüntetett szerepet játszó vízitelepet is ő alapította és igazgatta.

Ez a festői parton létesített, de pedáns önkormányzati rendben üzemelő vízitelep minden ciszter öregdiák emlékezetében ott ragyog. Akinek volt két szabad órája már rohant ide evezni, fürdeni, focizni, kuglizni, atletizálni.

Barta Lénárd szellemétől semmi sem állt távolabb, mint a tanítványok származás szerinti megkülönböztetése. Az antiszemitizmust általában is kizárta a ciszter légkör.

Barta Lénárdot valamikor az ötvenes évek elején lecsukták, ’56-ban szabadult és gyorsan elment Dallasba, ahol egy magyar nyelvű ciszter gimnáziumot igazgatott haláláig.

Az ordas eszméknek fuvallata sem igen juthatott be a patinás falak közé.

Hébe-hóba történt elszólás, leginkább a tornateremben és a rajzórák egyikén-másikán, de belső, ciszter tanárral — minden visszaemlékező szerint — ilyesmi nem fordulhatott elő.

Sok érdekes tanáregyéniség volt az iskola utolsó időszakában is.

Deáki Sándor magyart tanított, József Attilát nemigen, de Kiss Józsefet kitüntetetten, és Ady minden évben érettségi tételként szerepelt nála. Soha antiszemita kijelentést tőle nem hallott diák. Jó tanár volt, igaz, néha eljárt a keze, de mindenkit egyenlőként, demokratikusan pofozott.

Kilencvenhárom évesen köztünk mereng még e furcsa életen, Isten adjon neki jó egészséget még sokáig.

Mohai Ádám föld- és természetrajztanár pap létére remek pilóta volt és minden nyáron átúszta kétszázszor a nagy Dunát.

Az 1942-ben végzett VIII. osztály huszonhárom diákjából ma tizenheten tartják egymásban az érzékeny lelket, amelyet mélyen bántott, hogy pár hete e hasábokon szeretett és már meghalt tanárukat és társukat sérelem érte.

Az osztály tagja volt Gajdócsi István, egykori tanácselnök, az ő jóvoltából jöttek össze az öregdiákok minden évben Verankán emlékezni a régi időkre.

De arra nem emlékszik senki, hogy valaha is történtek volna származásból fakadó bárminemű atrocitások az osztályban. Kétségbeesve és haraggal fogadták, hogy társuk, Bakó Hugó neve valami megrendült emlékezet zavarából és hírlapírói nagyképű közönyből kifolyólag ezzel kapcsolatosan merült föl.

A hála istennek ma is jó egészségnek örvendő egykori ciszter diák még a második háborúból is kivonta magát, később apja borozójában dolgozott Pesten, a József körút 58.-ban, majd elismert dolgozója lett a Mezőgépnek, de fordított és fordít verseket is, sőt maga is készít kis költeményeket, ereklyéit hűségesen hordja mindig magával, a 7:1-es angol-magyar futballmeccs jegyét például, vagy ezt a Baja városáról maga gyártotta kis négysorost:

Nekem második bölcsöm,
melyet ringattak bölcs ciszterek,
S ahova ma is visszavágyom,
mint otthonába a gyerek.

Bocsássál meg Bakó Hugó, bocsássatok meg ciszterek!

Bächer Iván