Ablak

Nem gondolná a városi ember, hogy falun ilyenkor van az ablaknak szezonja.

Ilyenkor lopják az ablakot ugyanis.

Lopni mindenütt lopnak persze mindent. Városon is, falun is. Így alakult történelmileg: lopás van. Lop a magyar. Megszokásból, műkedvelésből, hivatásszerűen, szenvedéllyel, flegmán, alkalomszerűen és mindenekelőtt persze: szükségből. Az ember lop.

De amíg városon összevissza szokás lopni mindent, addig falun rendje van ennek is.

Tavasszal például, különösen ballagások idején a virág, főleg az orgona ritkul. Nyár végén aztán, amikor kitisztítjuk a lekvárfőző lábasokat, üstöket, a közös gazdaságok maradék gyümölcsöseiben lesz nagy mozgás szürkület idején. Aztán például az emberi fogyasztásra alkalmas kukoricára falusi még pénzt ki nem adott. És aztán ott van a fa… Azt aztán mindenki „csinálja”.

Ilyenkor pedig az ablak fogy.

Belepi a házat, a kertet, az utat, a tájat a hó, behúzódik vackába az ember, bekészít tüzelőt előre, felhalmoz kenyeret, lisztet, különösen ha megvolt már az ölés is. Ne kelljen mozogni kifele, elég gond a fűtés, reggel, még félálomban hamuzni, készíteni a gyújtóst, löttyinteni a gázolajat, amitől aztán támad füst pillanatok alatt, jó sűrű, fojtó, gomolygó, kell nyitni az ablakot sebesen, aztán indulni etetni, tenni-venni.

Aztán megtér az ember az utcára néző egykori tisztaszobába, látja, szépen duruzsol a kályha, nincsen semmi füst már, csukná is be az ablakot hamar, nyúl kifelé, de csak hűvös, csípős, üres légbe kapkod a kéz.

Húnnya az anyja keservit! Ellopták az ablakot megint!

Ott ment el a járdán valaki, látta, hogy nyitva az ablak, ami nagy kincs errefelé, hiába, ilyenkor veszi csak észre az ember, ha hiányzik, nyáron rá se rántott, ha szobából, kamrából, partoldalba vágott nyári konyhából elenyészett az ablak, szétrohadt, elégett, vagy ami a leggyakoribb: ellopták tavaly ilyenkor, aztán rögtön kapcsol az ember, ha útja egy nyitott ablak előtt-alatt visz el, hát csak megbillenti vállát egy kicsit, és már benn is van az ablak a hón alatt.

Mert bizony ilyen, százéves szabványablakot akkor is hiába keresne az ember, ha lenne megvenni miből. Ilyen ablakot csak szerezni lehet.

Bizony, szegény károsult sem tehet mást, fölhúzza a csizmát, bekecset és hátraszól: „Mindjárt jövök, csak kolbászolok a faluban kicsinyt…”

Bächer Iván