Macron, fel a kalappal!

Emmanuel Macron bunkó volt.

Kedves liberális barátaim egy része pedig apológia-gyakorlatot tartott a Facebookon. Előnézetben megmutatták, miképp fogják a „mieink” bunkóságait mentegetni, amikor majd ők lehetnek bunkók egy állam vezetőiként.

Ha Franciaországban lenne választójogom, Macronra szavaznék. Kiváltképp lelkesen pártolom a francia elnöknek az EU-ra vonatkozó elképzeléseit. Azt a gesztusát is értékelem, hogy ellátogatott Heller Ágnes sírjához a Kozma utcai zsidó temetőbe. A lezüllött magyar „jobboldal” új felfedezettjével, Joseph de Maistre-vel vallja, hogy a „filozófia lényegét tekintve romboló erő”, értve filozófián az autonóm gondolkodást en bloc. Ebben a helyzetben erőteljes jelentése van annak, hogy Macron tiszteletét tette Heller Ágnes sírjánál.

Miközben azonban tisztelgett Heller előtt, azzal a semmiséggel sem tisztelte meg a Heller számára végső nyughelyet adó temetőt, hogy tegyen a fejére valamilyen tökfödőt. Ez pedig súlyos tiszteletlenség. Bunkóság. Sértés. Amit legkevésbé egy köztársasági elnök engedhet meg magának.

Nem műveletlen bunkó az az elnök, tudja, miként kell belépni egy zsidó temetőbe, viselt ő kapedlit Jeruzsálemben is a Siratófalnál, zsidó ünnepen is a párizsi zsinagóga előtt. Most meg nem. Se kapedlit, se sapkát, se kalapot. Művelt és tájékozott bunkóként lépett be fedetlen fővel a háromszázezer hajdani magyarországi zsidó földi maradványai közé.

Férfiak temetőbe csak fedett fejjel léphetnek.

Ez egyértelmű. Számos helyről idézhettem volna ezt a zsidó temetőkre vonatkozó egyszerű szabályt, de most éppen Radnóti Zoltán rabbi blogjából idéztem, aki a lehető legközelebb áll a temető tulajdonosának, a Mazsihisznak a vezetőihez.

A Mazsihisz honlapján első helyen szerepel a tudósítás Macron temetőbeli látogatásáról. Egyetlen szóval sem reagálnak a honlapon arra a tényre, hogy a magasrangú vendég (meg a testőrei) úgy flangáltak a temetőjükben, ahogy az elfogadhatatlan, megbotránkoztató a Mazsihisz által képviselt izraeliták számára. Továbbá mindazok számára, akik szemében ez a megbotránkoztatás fölháborító.

A Mazsihisz felkészült arra, hogy a francia elnök esetleg hajadonfőtt jár decemberben, vagy nem tudja, milyen temetőben nyugszik az általa olyan nagyra becsült filozófus. A Mazsihisz embere kezében, jól látható az eseményről készült egyik fotón, van egy néhány kipa. Jutott volna Macron fejére is, ha már a protokollosai nem gondolkodtak saját fejfedőről. De nem kellett neki.

Ha a Mazsihisz vezetői olyan gerincesek lennének, mint amilyen opportunisták, ezt nem hagyták volna ennyiben.

Nem mondom, hogy meg kellett volna tiltaniuk Macron számára a temetőbe való belépést, de közölniük kellett volna, hogy ebben az esetben ők nem tartanak a vendéggel, menjen a fedetlen fejével egyedül.

Az apologéták alapállása az, hogy amikor egy ilyen fontos ember, ilyen fontos gesztust tesz, ami nekünk ilyen jó, akkor mit foglalkozunk olyan piszlicsáré dolgokkal, mint a hiányzó tökfödő. Minek kell „kicsinyes kipázással” elrontani azok örömét, akiknek jól esett Macron gesztusa.

Az a fontos, ami nekünk fontos, az a piszlicsáré, ami nem nekünk fontos. Ne rontsák el a mi örömünket azzal, ami másnak fáj.

Akiknek a zsidók érzékenysége máskor (igen helyesen) nagyon fontos szokott lenni, most nem az. Ebben az esetben viszont máskor sem lesz hiteles.

(Mint ahogy akkor sem hiteles, ha nem párosul keresztények, moszlimok stb. érzékenységére való érzékenységgel.)

A túlfeszített lényeglátók szerint most a fedetlen fő ténye törpül el a lényeg mellett, máskor más fog. Minden bunkóság, hiba, érzéketlenség, bűn mellett ott lesz a LÉNYEG, ami mellett eltörpülhet. Lényegként bármikor lehet majd hivatkozni arra, hogy az Orbán-uralom alternatívája mindig jobb, mint az Orbán-uralom. Ezzel az alternatíva rosszaságait addig lehet mentegetéssel bátorítva szaporítani, míg a kevéssé lényeglátó, viszont gyorsan felejtő mezei szavazó már nem is fogja látni, hogy mitől jobb.

Az egyik apologéta azt kérdezi, tudták-e egyáltalán Macronék, hogy Heller zsidó volt, és zsidó temetőben nyugszik. Foglalkoztak ők ezzel, amikor „egy nagyszerű tudós és világpolgár előtt tisztelegtek”? Kell-e ezzel törődnie egyáltalán egy köztársasági elnöknek a 21. században?

Na de basszus! Mit tud Hellerről, és mit tisztel benne az, aki alapvető dolgokat nem tud róla. Hogy cionista volt, hogy zsidó árvaházban élt, hogy könyvet és sok-sok cikket írt a „zsidókérdés” mibenlétéről. Micsoda kérdés, hogy kell-e Heller tisztelőjének foglalkoznia azzal, amivel Heller annyit foglalkozott?! Akinek itt Magyarországon fontos Macron gesztusa, remélhetőleg mégiscsak olvasta A bicikliző majmot.

Hozzátartozóim egy részének nem volt fontos a zsidó származása, más részének fontos volt. Az utóbbiak vannak a zsidó temetőben, az előbbiek meg nincsenek ott. Búcsúztam tőlük, látogattam őket itt is, ott is, Itt fedett fővel, ott fedetlennel. Mert úgy kell.

Ha Heller a zsidó temetőben van, nem véletlenül van ott. De mindegy is, hogy miért van ott. Az ő sírja sincs területen kívül.

Aki a sírjához látogat, háromszázezer zsidó nyughelyét látogatja meg. Egy felekezet intézményét. Szent helyét.

Némelyek azzal az állítással próbálkoztak, hogy az államot és az egyházat szigorúan elválasztó Franciaország elnöke nem engedheti meg magának, hogy vallási jelképet, kipát viseljen.

Egyrészt megengedheti magának, amint azt számos felvétel igazolja. Másrészt bármit a fejére tehet, a kalap, a svájci sapka nem vallási jelkép.

A legrémületesebb az a szöveg, hogy aki a fejfedőt hiányolja, az egy minden értelem nélküli, elavult vallási szabályrendszert követ, amellyel ellentétes a liberális szabadság alapján álló és a felvilágosodás szellemét tükröző megközelítés, amely az embert tiszteli az Isten helyett.

Ez bizony a jakobinus-kommunista vallásellenesség hangja, amely azokat igazolja, akik a felvilágosodás egész – ellentmondásos – örökségét összekapcsolják a hit és a hívők megvetésével, alacsonyabb rendűségük, eltűnésre ítéltségük hirdetésével, a vallásüldözéssel, és ebbe a jakobinus-kommunista örökségbe hazudják bele a liberalizmust, amely a különböző felekezetek és a felekezeteken kívüliek szabad és egyenlő együttélésének egyetlen lehetséges kerete.

Ps. Kedves kollégám, Kácsor Zsolt a cikk megjelenése után felhívta a figyelmemet arra, hogy a Mazsihisz honlapjának élén szereplő tudósításon kívül az ő tollából részletesebb riport is megjelent az eseményről, amelyben ez áll: „Habár zsidó létesítményben voltunk, feltűnő volt, hogy a francia államfő – az államot és a vallási, egyházi életet élesen kettéválasztó francia politikai-szellemi hagyományok alapján – nem viselt fejfedőt. A stábjának a temetőbe korábban érkező két tagját hiába győzködtük arról, hogy zsidó létesítményben a férfiaknak fejfedőt szokás – sőt, illik – viselni, a stáb tagjai mélységes udvariassággal ugyan, de elhárították a kérést. Amit megfejeltek azzal, hogy ők sem tettek sem kipát, sem sapkát, sem kalapot a fejükre.” Sajnálom, hogy a honlap élén szereplő tudósításban nem utaltak az eseményről szóló részletesebb riportra. A Mazsihisz képviselői tehát a helyszínen reagáltak, ha erről nem is ejtettek szót a Mazsihisz által jegyzett közleményben. Ez persze az apológia-gyakorlat szomorú tényén nem változtat.