hvg.hu, 2023. augusztus 14.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Iránban a politikai előrejelzés újabb viharokat jelez. Újabb halálos viharokat. A tavaly szeptember óta tartó tüntetésekbe eddig legalább ötszázan haltak bele, folynak a kivégzések, tízezrek vannak börtönben.
Az iráni vidék és az iráni nagyvárosok politikai fejlettsége, szabadságigénye között, miként Magyarországon, azonképpen Iránban is jelentős különbség van. Az iráni nagyvárosokban hónapok óta tömeges civil engedetlenség zajlik. Nők sokasága fütyül az iszlám öltözködési törvényekre. Hidzsáb nélkül járnak hajadonfőtt Isten számukra már szabad ege alatt.
Lehet, hogy nemsokára annál távolabb lesznek Isten szabad egétől. A föld alatt.
A nem éppen tiszta választásokon megválasztott keményvonalas elnök, Ebrahim Raiszi, akinek a keze pályája során politikai foglyok tömegének halálában volt benne, és aki most a 84 éves vallási vezető, Ali Hámenei utódlásáért pedálozik, keményen megfenyegette a minap a kendőtlen nőket, hogy jaj lesz nekik! Minden eszközzel beszüntetik a hidzsáb nélküli nyilvános sétafikálást, és már ki is dolgoztak egy törvényt, amely drákói büntetésekkel sújtja majd a kendőtleneket.
A hidzsáb, amely a kendőt is, az egész testet eltakaró ruhát is jelentheti, az iszlámban a szerénységet, a titoktartást és az erkölcsiséget is szimbolizálja.
Ami sajátságosan a nőket köti. A férfiakra nézve nem kötelező, legalábbis nem úgy.
Félő, hogy a hidzsábtalan nők iráni lázadásának és üldözésének elítélésében összecsúszik a demokratikus, emberi jogi szemlélet az iszlámellenes, vagyis vallásszabadságellenes, civilizációs felsőbbrendűségünkből kiinduló szemlélettel és a „civilizációk harcának” hamis huntingtoni képzetével kapcsolódik össze.
Az a hétköznapi fetisizmus, amellyel ruhadarabokat metafizikus és morális jelentéssel ruháznak fel és a viselésüket vagy nem viselésüket feltételezett földöntúli erők törvényeihez kötik, valamiképp minden ismert hitvilágban jelen van. A fej elfedésének követelménye vagy annak tilalma a keresztény és a zsidó vallásban is lényeges kérdés. A zsidóknál a fedett fő a férfiaknak kötelező, a nőknek csak bizonyos helyzetekben. A keresztényeknél fordítva: a férfi hívők csak fedetlen fővel tartózkodhatnak a templomban, a nők viselhetnek ott is kendőt. Az asszonyoknak illik is. Bekötötték a fejüket, s attól kezdve a rendes asszony feje be is van kötve.
A zsidóknál is a keresztényeknél is a patriarchális hierarchiának, a nők alárendeltségének felelnek meg a fejfedési normák, csak különböző tradicionális felfogások különböző eredményre vezetnek.
A szekuláris világban is mindenféle jelentés, közmegítélés kötődik ruhadarabokhoz és azok kombinációjához. Még az erkölcsösség és szerénység erényeit is szokás ruhadarabokhoz kötni, mint az iszlámban a hidzsábhoz.
A ruhaviselési kötelezettségen senki sem tudja túltenni magát. A legelszántabb naturisták sem járnak meztelenül a naturisták számára fenntartott vagy általuk lefoglalt helyen kívül közterületen. A legliberálisabb országokban is intézkedik valamit a rend hivatásos őre, ha valaki csupaszon sétál az utcán. Alkalmasint zavart, elmehunyt egyénként kezeli az illetőt, mert a ruhaviselést olyan társadalmilag (bizonyos mértékben jogilag is) kötelező normának tartjuk, amelyet normális ember nem szeg meg.
A különböző nemek megkülönböztetése, a nők diszkriminációja szintén magától értetődik a szekularizált világban is. Annyira magától értetődőnek, hogy maguk a nők is általánosan elfogadják. A hímneműek nyáron, strandon, üdülőhelyen, esetenként egyéb közterületen is járkálhatnak félmeztelenül, a nők nem. Ugyanannak a testrésznek a láthatóságához egészen más jelentést és feltételezéseket kötnek vagy nem kötnek férfiak és nők esetében. Ami nyilván nem következik „természetes” módon abból, hogy a nők esetében az a páros testrész jobban kidomborodik és funkcionális, a férfiak esetében pedig nem.
Tökéletesen elhibázott tehát valaminő középkori visszamaradottságot, társadalmi alulfejlettséget, alsóbbrendűséget tulajdonítani annak, hogy a hidzsábnak spirituális jelentést tulajdonítanak, és annak viselését vallási parancsnak tekintik.
Különböző közösségeknek vannak kollektív jogai. A felekezeti közösségeknek is. Megkövetelhetik, hogy aki hozzájuk kíván tartozni, vagy az ő tereikben kíván megjelenni, tegyen eleget bizonyos előírásoknak az öltözködés terén is, egyéb téren is. Ha emlékszik még az olvasó, Macron magyarországi látogatása után éppen azon háborodtam föl, hogy a Mazsihisz eltűrte, hogy a francia elnök fedetlen fővel lépjen be a zsidó temetőbe. Mindenféle hivatal, üzem, szórakozóhely előírhat ruhaviselési szabályokat. A baj ott kezdődik, ha ezt diktatórikus hatalom teszi.
Iránban nem az iszlámmal van baj, hanem a diktatúrával. Az állami diktatúrával. Ami összekapcsolódik a felekezetbe való bezártság diktatúrájával.
A vallási közösségből és annak szabályrendszeréből való kilépés szabadságát számos nagy vallás igen sokáig nem ismerte el. Jézus is ebbe halt bele a legendája szerint. Még a kereszténységen belüli átlépés tilalma is százezrek halálát követelte a 16-17. században. Gondoljunk a Szent Bertalan éjszakájára, Kálvin genfi diktatúrájára Szervét méglyahalálával, a münsteri anabaptista terrorra, az inkvizícióra stb.
Ma is vannak keresztény vagy orotodox zsidó közösségek, amelyek elhagyása igen nehéz és súlyos társadalmi következményekkel jár.
Az államnak az a dolga, hogy a vallásgyakorlás, vallásváltás, valláselhagyás szabadságát biztosítsa és a vallási előírásokhoz való igazodást önkéntessé tegye.
Az az állam, amely nem ezt teszi, nem felekezeti diktatúra, hanem önmeghatározásától függetlenül egyszerűen csak diktatúra. A diktatúraság az állam tulajdonsága, nem a felekezeté, amely mindenféle állami rendszerben működik, de csak diktatúrában tud teljhatalmat gyakorolni hívei felett.