Forró ősz

A vasmunkások kezdték most is. A volt vasmunkások, persze, az ózdiak, diósgyőriek és a többiek, akik október elején imponáló tömegben vonultak az utcára, követelve a kormányzati struktúra megoldásának haladéktalan jegelését.

A fővárosban ugyanebben az időben a hajléktalanok csaknem százezres serege lepte el a körutat. A menet élén ötszáz papírgyűjtő kézifurik gördült. A kocsikon transzparensek adták tudtul a fölvonulók követelését: „A Miniszterelnöki Hivatal vezetője a kormány tagjaként, tárca nélküli miniszterként lássa el feladatát!”

A hónap végén váratlan, ám hatalmas, korkedvezményes nyugdíjas bányásztüntetés rázta meg az országot. A mankóval dühösen hadonászó tömeg egy emberként követelte, hogy azonnal kerüljenek normális mederbe az események.

A pedagógusok mindenekelőtt személyi és strukturális változtatásokat vártak el a kormány munkájában, az ápolónők viszont semmihez nem ragaszkodtak jobban, mint hogy erősödjön a tárcák közötti együttműködés és koordináció.

November elején az üveggyűjtők, a csigaszedők és az erzsébetvárosi nyugdíjasok nyolcvanezres tüntetésen követelték, hogy a tárcák képviselőiből álló ad hoc munkacsoport kapjon megbízást egyes fontos gazdaságpolitikai témák előkészítésére.

A Kárpótlási Jeggyel A Spájzot Tapétázók Körének tagjai november 10-én az egész Népligetet benépesítették. Ők az Átvertek Pártjával közös nyilatkozatban tiltakoztak az ellen, hogy Jánosi György személye politikai viták kereszttüzébe kerüljön és egyben kérték a képviselőt, hogy immár teljes energiájával a médiatörvény előkészítésére koncentráljon.

A szkinhedek az őrzővédőkkel közösen vonultak föl. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy az elnökség támogatólag vegye tudomásul a bejelentést. Állásfoglalásukat nyomatékosítandó, kutyáikkal szétszaggattattak három Lehel téri nyugdíjas asszonyt, akik száztízért próbáltak far-hátra lelni.

A kutyaetetésnek a rendőrség fellépése nem vethetett véget, ugyanis a rendőrök is tüntettek éppen: szóvivőjük leszögezte, hogy addig egyetlen bankárt sem hajlandóak bilincsbe verni, amíg nem Havas Henrik felügyeli államtitkári rangban a kormány kommunikációs és médiakapcsolatait.

Ehhez csatlakoztak a rendőri túlkapások következtében elhunytak hozzátartozói is, akik kérték, hogy a tervezett intézkedések illeszkedjenek a közigazgatás reformmunkálatainak kereteibe.

Az Éhezők Országos Szövetségének demonstrációján a csaknem százezer résztvevő kórusban és ütemesen skandálta: „Tá-mo-gat-juk a mi-nisz-ter-el-nök a-zon dön-té-sét, mi-sze-rint nem te-szi meg a-zo-kat a lé-pé-se-ket, a-me-lyek ko-a-li-ci-ós meg-ál-lap-o-dást sér-te-né-nek, csak a-zo-kat, a-me-lyek kor-mány-fő-i ha-tás-kör-be tar-toz-nak!”

December derekára a demonstrációk lassan elcsitultak — beköszöntött a tél.

Az utolsó utcára vonuló Deák Dezső hajléktalan volt, aki december huszadikán, a késő esti órákban a Liszt Ferenc térre vonult ki aludni. Már volt hajnali fél négy is, mire megfagyott. A Mediterránból kijövő fiatalok egyike hallani vélte a húszcentis hó alól utolsó szavait:

„Kiss Elemért a kormányba…”

Bächer Iván