155. Szeszélyes évszakok

155.0.1. Még a (lángsugarú) nyár legszabadságosabb napjait lazsáljuk éppen, mármint nem mink, úgy értem, illetve nem úgy értem, hogy a szerkesztőség konkréten, tehát, hogy nem konkréten a szerkesztőség, na, hanem úgy általában, konkrétság nélkül, az ország népessége vagy a kontinensé ánblok, ilyesmi, szóval láthatóan/érezhetően a munka, a lét imitációja zajlik csupán, ennek megfelelően a következőkben közepesen megúszós, nyáriasan könnyed, uborkaszezonosan kovászos (ide képzeljenek még idióta, szellemeskedő jelzős szerkezeteket) hírlevelet kapnak kézhez ezúttal Önök.

Tessenek akkor magukat kontextusba helyezni:

155.1. Te mondd, hogy legyűrtük az inflációt, a te hangod magasabb

155.1.1. A nyári szórakoztató műsorok közül kiemelkedett Szentkirályi Alexandra rádiókabaréja a Vasárnapi Újság hullámhosszán. Nehéz eldönteni, hogy valamiféle szoftszexista munkahelyi szívatásból zavarták be a kormányszóvívőnőt a rádióba és a málnásba, miszerint egy minden elképzelést fölül(alul)múlóan ordenáré hazugságot kellett teljes szívvel, lélekkel, arccal, mindennel képviselnie, amit, és itt akár az elismerés felhangjai is kihallhatók lennének szarkasztikus tónusunkból, meg is tett, vagy, és egy nagy vagy, mégsem szívatás volt, hanem a rendszer főmérnökei úgy érzik, annyira stabil már a konstrukció, hogy ebben a műsorban, ebben a rádióban, hazai pályán, egyszerűen azt mondhatnak, amit akarnak, nincs az a nyilvánvaló baromság, ami kiverné a biztosítékot.

Tartok tőle, hogy az utóbbi verzió áll.

155.1.2. Miután a magyar gazdaságot sikerült minden más európai gazdaságnál kiszolgáltatottabb helyzetbe hozni, és kontinensrekord inflációt gerjeszteni, a magyar kormány, illetve megint hülyeséget beszélek, tehát: Orbán Viktor azzal az üzenettel áll saját tábora elé, hogy bravúros intézkedéseivel sikeresen letörte az inflációt.

És azt gondolja (Orbán), hogy ez (normális) politizálás. Hogy belefér.

155.1.3. Tulajdonképpen tankönyvi példája ez annak a kommunikációs illetve társadalomiránytási modellnek, amelyet Szergej Gurijev és Daniel Treisman Spindiktárorok című, a modern autokráciák működését elemző kötetében ismertetett, valamint Szeidl Ádám és Szűcs Ferenc magyar kutatók „Az alternatív valóságok politikai gazdaságtana” című tanulmányukban még részletesebben leírtak.

155.1.4. A modern társadalmak bizonyos bonyolult folyamatait (márpedig a modern társadalmakban szinte minden folyamat bonyolult, eleve kurva bonyolult társadalmakban élünk, bonyolult dolgokat művelünk, bonyolult eszközökkel, bonyolult struktúrákba szerveződve) csak a népesség legképzettebb, legtájékozottabb részhalmaza képes annyira megérteni, hogy ne dőljön be a kormány (az autokrácia) propagandájának. Az autokrácia pedig, miután megszerezte az ellenőrzést a tömegkommunikáció legfontosabb csatornái felett, tudatosan elszigeteli, hitelteleníti a társadalom kritikus csoportjait, szóval azokat, akiket nem tud átverni. Ezek lesznek „az elit”, a „baloldal”, „külföldi ügynökök”, nemzetellenesek etc.

155.1.5. A kommunikáció alaptrükkje pedig, hogy minden apró gazdasági (vagy a társadalmi élet bármely más területén előforduló) előrelépést azonnal a vezetés sikereként tálal, míg a kudarcokat, válságjelenségeket vagy direkt a politikai ellenfelek nyakába próbálja varrni, vagy külső tényezőkre fogja. Folyamatosan bűnbakokat gyárt, ellenségeket nevez meg. Azok visznek el minden balhét.

A lényeg, hogy az autokrata személye mindig a „vita” fölött jelenik meg, felelőssége komolyan föl sem vethető. (Aki fölvetné, az nyilván csak aljas szándékból teszi, „idegen ügynök”, „baloldali”, „politizál”.)

155.1.6. Ennek a hírlevélnek az olvasói alighanem a kormánypropagandára immunis társadalmi csoportokba tartoznak, úgyhogy nekem sem kéne már itt erőlködnöm, de egyszerűen, tényleg csak ilyen liberálisdemokrácia-nosztalgiából, vagy mittudomén, szakmai izéból, megszokásból, csak ideillesztenék néhány grafikont, pontos inflációs adatokkal, hogy akkor hogy van ez és mennyire.

Akkor ezek itt fönn a magyar számok. A magyar kormány intézkedései annyira sikeresek, hogy a januári 26 százalék körüli (Európa-)csúcsról, 17,6-ra csökkent az éves inflációs ráta júliusra.

A szomszédos, 2030-ra utolérendő, és egyébként az orosz energiahordozók importjára szintén nagyon rászorult Ausztriában januárban 11,2 százalékos volt az éves infláció mértéke, ez volt a csúcs, és ez jött le júliusra 7 százalékig. (Ezt a Vasárnapi Újság hallgatója minden bizonnyal úgy értelmezi, hogy a magyar kormány intézkedései az osztrák inflációt is letörték.)

Vagy itt van a szintén szomszédos Szlovákia, amely mostanában nem nagyon hasít gazdaságilag. 15,4 százalék volt a teteje februárban, most 9,6.

Lettország. Na, ez aztán tényleg nagyon kitett az oroszoknak, minden területen, és elég sérülékeny gazdaság. El is szaladt az infláció, az európai átlagtól jó messzire, de még bőven nem addig, mint a magyar: 22,2 százalék volt tavaly szeptemberben, de még most januárban is 21,5. Júliusra viszont 6,4 százalékra (!!!) esett vissza. (A magyar kormány intézkedéseinek köszönhetően.)

Na, jó az EU-t nem is mondom, az úgyis csődben van:

155.2. Ausztria utol: érve

155.2.1. Kárörvendő, keserű gúnnyal szokták mostanában emlegetni Matolcsy György jegybankelnök alig három éve még viszonylag gyakran hangoztatott kijelentését, miszerint 2030-ra utolérjük Ausztriát.

Nem röhög.

Az utolérési tevékenység jelenleg is folytatódik: a legfrissebb statisztika szerint legkevesebb 124 718 honfitársunknak már sikerült is, és ha mindent összeadunk, akkor ez a szám inkább 200 000 körüli lehet. A maradék 8-8,5 milliónak kell még egy kicsit igyekeznie.

155.3. S a viszály elvérzik a csatákon

155.3.1. Kövér Lászlóról a Szomorú Ház (Rút Sybarita Ház) tragikus bajszú elnökéről talán még saját legközelebbi barátai sem állítanák, hogy nincs egy kicsikét megmenve. A fent leírt, kormánypropagandára nem fogékony társadalmi elitcsoportokban pedig inkább úgy szoktak fogalmazni, hogy „foskészen van”.

Havi rendszerességgel előadott apokaliptikus vízióit hasonlítottuk már az öreg Vörösmartyéihoz (talán kevesebb nyelvi teremtőerő, de sokkal több őrület), és ugyan csak nem akar összeállni az új idők új Vén cigánya, Kövér látomásai egyre komorabban kavarognak kisebb-nagyobb vidéki ünnepségek felett. Legutóbb a halál kultúrájával szemben vívandó vagy már most is vívott (ki tudja?) epikus ütközet részleteiben merült el. Mielőtt Peter Jacksonért szalajthattunk volna egy Gyűrűk urát megszégyenítően monumentális csatajelenet megfilmesítésének reményében, mi jött szembe az internet számítógépes világhálózatán online?

Hát Lacinak igaza volt. Van. És lesz. A nyűtt vonóbul bot.

155.4. Beszarás rovat

155.4.1. Sosem hittem volna (magamról), hogy egyszer még az Orbánéknak is strómankodó Slomó-művek alvállalkozásához síbolt, gyakorlatilag felszámolt, elvileg talán még valamilyen, lét és nem lét közti állapotban lebegő (zuhanó) 168 óra zombiszájtját fogom idézni, nem is akármilyen alkalomból, hanem itt találta dél-szudánista szociálantropológus exkollegánk (vagy talán mondhatjuk: exbarátunk) a hét legeslegtökéletesebb (pontosabb?, találóbb?, plasztikusabb?) – többszörösen összetett – hírmondatát:

„A Cyla becenéven is ismert médiaszemélyiség éppen Franciaországból tartott hazafelé, amikor értesült arról, véget ért Krausz Gábor és Tóth Gabi kapcsolata, gondolatait a repülőgép vécéjében fogalmazta meg…”

155.5. A támadó kapus felállás és legendás fedezetsorunk (belterj rovat)

155.5.0. Akkor egy kis belterjeszkedés: e hírlevélnek feladata volna az is, hogy tudósítsa a 444 leghűségesebb olvasóit mindenféle fontosabb változásokról, szerkesztőségi fejlődésekről, újdonságokról, miegyebekről. Most éppen van egy kis újdonság, az impresszumban már látható, és írtam erről az olvasók (előfizetők) Facebook-csoportjába, a Közértbe is. Ezt a szöveget másolom most ide, hátha nem mindenki facebookos itten (nagyon remélem):

155.5.1.

„Ezer évig élhetünk, kedves uraim, de olyan edzőt, mint Jascsák Béla – a legendás Steinitz–Jascsák–Podhola fedezetsorból –, már nem látunk többé. Mániája volt a futball, kint aludt a pályán, a kapu hálójában ringatózva, a feje alá egy futball-labdát tett, és használt zöld-fehér mezekkel takaródzott. Kis, mágneses tábláját állandóan magával hordta, és különféle taktikai megoldásokat próbálgatott rajta. Egyik álmatlan éjszakáján, holdfényben találta ki például a támadó kapus felállást, melyet később német és lengyel klubcsapatok alkalmaztak sok sikerrel.”

(Moldova György: A verhetetlen tizenegy)

„Akkor azt mondanám, hogy a Tóth Balázs védhetne, a Szoszó itt van a jobb oldalon, a válogatott Nagy Joe ott a balfutóba’, a bal oldali védőben Tamás Márk, aki most szerződött valahova, talán éppen Azerbajdzsánba Sepsiszentgyörgyről, a Spandler Csabi az most épp a Videotonban játszik, de saját nevelésű középhátvéd. Itthon lenne a Scholes a Zsótér Donát, hogy mondjak egy másikat, a Gyurcsó, most ment el a Kiss Tomi, de itt van a Gyuszika, és itt van a Sallai, aki meg a Bundesligában játszik”

(Orbán Viktor: A telirüszttel pofánbikázott ország aka. The Balfutó Speech)

Kedves kiskereskedelmi dolgozók, tisztelt közértesek, megannyi Lenke néni!

A 444.hu csapata ezúton, egyszersmind tisztelettel, szeretettel, becsülettel értesíti szurkolóit, támogatóit, bérleteseit, hogy a szeptembertől induló új bajnokságban némileg megváltozott felállásban fut ki a pályára. (Csak meg ne sérüljön.)

Lekövetvén a szig. mon. egy irányba változó médiapiaci viszonyok és a még folyamatosabban változó tartalomfogyasztási szokások szeszélyes hullámainak megannyi széljárását, a szerkesztőség vezetése az alábbiak szerint alakul át: a legendás (ikonikus) Steinitz–Jascsák–Podhola fedezetsor mintájára ezentúl három főszerkesztő-helyettes vezeti a napi támadásokat: Haszán Zoltán rangidős, rakkolós, fineszes zongoracipelő irányító, Plankó Gergő balfutóba és Lovas Gergő jobbszellőbe.

Mint azt tisztelt támogatóink, szurkolóink, bérleteseink láthatják, az utóbbi hetekben számos (számtalan) fiatal, saját nevelésű játékost igyekeztünk beépíteni a csapatba, érzésünk szerint sikerrel, de azért majd most, az uborkaszezon végetérvén elkövetkező őszi főszezonban ugrik majd a majom a vízbe, hogy elfogyassza a puding próbáját.

A 444 csapata szerkezetei változtatásaival is a prémiumkategóriás tartalmak kiemelt prioritásának szem előtt tartását kívánja fokozottan hangsúlyozni úgy szakmailag, mint emberileg.

Kedves szurkolóink, támogatóink, bérleteseink részletesen is nyomon követhetik a csapatösszeállítás aktuális helyzetét a www.impresszum.hu online webkitőtőn.

Eredményekben gazdag, kellemes szurkolást kívánva és bízván bízva további támogatásukban, szurkolásukban, előfizetésükben:

Uj Péter, szakmai igazgató