Szerencse

Szerencse, hogy bőven termett a borsó, zörög vagy tízzacskónyi a jégen, ha lesz valami zöldség, novemberig jut leves, jó sűrű, kicsit cukrozott, piroskásra rántott, petrezselyemmel teliszórt, kemény, de mégis omlós galuskával dúsított.

Szerencse, hogy a gyerek még nem unja a banánt, az egyetlen gyümölcsöt, aminek kilója még száz alatt van, szerencse, hogy nem osztogatják már, nem tálalják kegyként karácsonykor elénk, kapható mindig és mindenhol, Csepelen, Pincehelyen, még a Váci utcában is, szerencse, hogy mindig volt banán, nem kellett venni epret, barackot, hogy a becsületes magyar gyerek számára elérhetetlen álomról, az almáról ne is beszéljünk.

Szerencse, hogy — ma már mondhatni — fillérért adták a dinnyét, édes is volt, el lehetett kenni a gyerek száját vele, lehetett váltogatni a banánt.

Szerencse, hogy jól megnőtt az a hülye tök, a patiszon-ufó, az íztelen cukkini, de hát el mentek kirántva, valami tartárral, krumplival.

Mert szerencse, hogy minden paraszt a krumplinak ugrott neki tavaly, lett is belőle bőven, került sülve, főve, levesnek, háromnaponta lehetett az isteni paprikás krumplival hozakodni elő, sok hagymával, vaskos bőrkével, néha kolbásszal is, és szerencse persze, hogy már két zsákkal megbújik a pince homályában belőle.

Szerencse, hogy szépen termett a húsos paprika, bőséggel adott a kemény paradicsom, lehetett szedni, venni is, az ügyesebbje százasból kihozta két napra a jó csípős lecsót.

Szerencse, hogy az uborkásüvegek is ott sorakoznak már zölden a spájzoknak polcain.

Szerencse, hogy volt káposzta doszt, lehetett lökni a cvekedlit.

Szerencse, hogy kifejtve szárad a paszuly.

Szerencse, hogy a padláson terül szét a hagyma.

Szerencse, hogy lehetett lopni szilvát, lehetett főzni lekvárt, sűrűt, bódítót.

Szerencse, hogy idén is lyukas volt a strand kerítése.

Szerencse, hogy megérte a nagymama még ezt a nyarat is odalenn falun.

Szerencse, hogy legalább egy hétre elvitte a gyereket táborba a tiszteletes úr.

Szerencse, hogy lehetett fogni Eurosportot, HBO-t.

Szerencse, hogy újságra már évek óta nem telik.

Szerencse, hogy alig ment föl a sör ára, hogy tízes még a kisfröccs, harminc egy fél kevert.

Szerencse, hogy sokat sütött a nap, szerencse, hogy baromi meleg volt, szerencse, hogy viszonylag jó volt a nyár. Nagyon nagy szerencse.

Csak az a baj, hogy legtöbbször az ilyenre jönnek a legkegyetlenebb telek.

Bächer Iván