Tápon tartva

Sok rossz volt a Kádár-rendszerben. Nem lehetett szabadon Nyugatra utazni, tíz-tizenötszörös túljelentkezés miatt várni kellett az egyetemre, közben bármikor jöhetett fiúknak a katonai behívó. De talán mégiscsak az volt a legnyomasztóbb, hogy nem lehetett tudni, ki kicsoda. A nyolcvanas évek elején akkori főnököm értem küldött, szeretne bemutatni valakinek. Amikor fölérkeztem, hárman ültek a tágas tárgyalóasztalnál: a főnök, egy másik alak, akit halványan ismertem. Róla se tudtam, kicsoda, csak láttam olykor a lépcsőházban: vitt valamit vagy hozott valamit, de hogy mit és kinek, nem tudni. A harmadikat akkor láttam először, bemutatkozáskor a nevét nem értettem tisztán. Ő lesz a jövőben (itt elhangzott a név, de megint nem értettem) az instruktor, aztán leültünk. Néztem az instruktort. Volt valami halvány késztetés, hogy megkérdezzem, mégis mi az, hogy instruktor, meg mit csinál az életben, hogyan lett instruktor, de miután főképp az érdekelt, mit keresek én itt, és mikor húzhatok el innét, nem kérdeztem semmit.

Most megint jönnek a valahonnét előkeveredett emberek, a kor instruktorai. Az erős tápon tartott nagyvállalkozók, vagy a harmincvalahány luxusvillával megsegített úgynevezett pozitív hatású társadalmi szerepvállaló: Tiborcz István vő meghatározása saját magáról egy interjúban, amiről kiderült, fizetett volt, csak elfelejtették odaírni. (NB. pozitív hatású társadalmi szerepvállaló: ez még jobb, mint az instruktor.) És eggyel lejjebb: a lombpanorámás helytartók, a közmunkahatóság meg a helyi vadásztatók a hajtókkal.

A táposok között első helyen Mészáros Lőrinc, az ország momentán leggazdagabb embere. (Nem a pénz számít, senki sem kotorászik a bukszájában, az ilyen jellegű akármekkora vagyon épelméjű embernek akkor sem kellhet, ha pisztolyt nyomnak a halántékához.) A 444.hu riportere mindenesetre lefotózta Lőrincet meg a feleségét, ahogy egy 27 milliárd forintot érő jachton időznek a Salernói-öböl kékesen feszülő vizében. A feleség mindezt úgy kommentálta: „Nem gondolom, hogy bárki szívesen látja újságokban a privát nyaralásának képeit, így vagyunk ezzel mi is, ráadásul a családtagjaink nem közszereplők, de ez természetesen nem rontotta el a nyarunkat.”

Az egymondatos reagálás két tartalmi eleme: a szociális érzéketlenség és a cinizmus, plusz azonnal fölbukkan a közszereplő – nem közszereplő dilemma. Ez mindig előjön, amikor már mindent elborít a genny. Ilyenkor előlépnek a nem közszereplők: a jog, valamint szeretteik védelmében kifejtik, hogy ők és a hátuk mögött álló összes családtag közül, a csecsszopótól az aggastyánig bezárólag senki sem közszereplő. Ami egyébként nyilván igaz, csak hát itt nem egyszerűen jogról van szó, hanem ízlésről is. Főként ízlésről.

Ez különben is az az ország, ahol senki sem közszereplő, aki a köz pénzéből él, a futballistától föl a csillagos égig. Nem tudni, például a futballisták mennyit keresnek. A világ nagy futballistáinál Messitől Ronaldóig, akik nem közpénzből élnek, hanem piaci értékük szerint szerződnek valamelyik sportági befektetővel, minden nyilvános. Nálunk, ahol a futball alapja az adóbefizetésből elvont közpénz (tao), nem nyilvános. Üzleti titok.

Az egész rendszer többnyire abból áll, hogy a pályázatokon nyertesen kikerülő baráti és családi kör a kapott összegekből valamennyit lecsorgat az alsóbb régióba, onnét valamennyit valakik még lejjebb csorgatnak. A zacc meg majd valamiből él, de ez már nem érdekes, azok nem szavaznak, érdekérvényesítő erejük amúgy meg nulla.

A 2010-ben kormányt alakító Orbán ígérete szerint szolgálónak aposztrofált kabinet tizenhárom éves működése eszelős társadalmi helyzetet teremtett: a Központi Statisztikai Hivatal jövedelmi egyenlőtlenségeket felmérő kutatásának 2022-es novemberi adatai szerint Magyarországon már csaknem egymillió ember él 100 ezer forintnál is kevesebből, miközben a leggazdagabbak bevételei folyamatosan emelkednek. A különbség nő.

„Magyarországon nincsenek társadalmi rétegek: nincsen középosztály, nincs felső osztály, van egy csomó újgazdag és van rengeteg szegény ember – nyilatkozta Zwack Péter 2011-ben a Forbesnak, idézi a wmn.hu. – Itt meghívnak ezekbe a nagy bálokba, ahol olyan emberek vannak szmokingban, akik a börtönből jönnek sikkasztás és csalás miatt, és bemutatják őket nekem.”

Ilyen ember ma már nincsen, nem csuknak le senkit.