Fényesebb a kardnál a lánc

Ugyanazzal a fenékkel szarjuk le a hazánkat, mint Ukrajnát.

A Putyin-párti békepártiság üzenete arra a feltevésre épül, hogy a magyarok leszarják, mi lesz Ukrajnával, leszarják mi jön(ne) Ukrajna bukása után, csak nekünk ne kerüljön a háború lehetőleg semmibe.

Ha valaki azt hitte volna, hogy itt a nemzeti érdek abszolút primátusáról van szó Ukrajna és a nyugatos Európa létérdeke ellenében, azt a Publicus Intézet legújabb felmérése kiábrándítja.

A szolidaritás hiánya és a hazafiasság hiánya ugyanaz a hiány. Az Ukrajna léte és területi integritása iránti közöny és Magyarország léte és területi integritása iránti közöny ugyanaz a közöny.

A megkérdezett magyar állampolgárok 62 százaléka nem lenne hajlandó harcolni a hazájáért, ha azt egy másik ország megtámadná.

És nem azért, mert a megkérdezettek között olyan nagy lenne az öregek aránya az öregedő országban. Az ötven év alattiak kétharmada sem jelentkezne a honvédő harcra, ha az országot külső támadás érné. Még végveszélyben sem!

A Fidesz táborában sem alacsonyabb ez az arány. A Fideszt választók esetében 67, az ellenzéki szavazókéban 65 százalék. Miközben a fideszesek közül sokkal többen érzékelnek más országok részéről Magyarországgal szemben háborús fenyegetést (32 százalék), mint az ellenzékiek közül (13 százalék). A nagyobb veszélyérzettel azonban egyáltalán nem jár együtt erősebb áldozatkészség.

Nem harcolnának többen, ha Magyarországot támadnák meg, mintha Magyarország támadna meg egy másik országot.

Miközben a kormány azt kommunikálja, hogy csak magunkra számíthatunk, minden normális magyar tudja, hogy éppen ellenkezőleg. A válaszadók 7 százaléka, a kormánypártiak 14 százaléka vélekedik úgy, hogy Magyarország a NATO segítsége nélkül is meg tudná védeni magát, ha megtámadnák. A válaszadók 86 százaléka, a fideszesek 71 százaléka állítja, hogy támadás esetén Magyarországot csak a NATO védhetné, menthetné meg. Bár a kormánypártiak között kevesebben vannak a(z ebben a tekintetben) normálisak, de azért nagy többségben vannak ott is.

Magyarország polgárai tudják: ha az ő országukat érné támadás, csak az agresszorral szembeni ugyanolyan világméretű összefogás menthetné meg a hazájukat, mint amilyen Ukrajna támogatására kialakult, s amelynek Magyarország defetista, hazafiatlan kormánya ott tesz keresztbe, ahol csak tud.

Ennél azonban többről is szó van. Ukrajna polgárai csak az anyagi, politikai és technikai feltételek biztosítását igénylik ahhoz, hogy maguk harcolhassanak a hazájukért. Magyarország polgárainak kétharmados – minősített – többsége erre nem lenne hajlandó.

Nem ugyanazt, annál sokkal többet követelnének a nagyvilágtól, mint amit megtagadnának Ukrajnának: védjék meg az országot a NATO katonái helyettünk!

Ne csak a pénzt és a fegyvert, az emberéletet is ők adják! Ez ugyanaz a parazita mentalitás, mint amellyel Magyarország kormánya az EU-hoz viszonyul. Az ideális viszony: adjon „Brüsszel” semmiért mindent.

Magyarország kormánya elképesztő méretű fegyverkezésbe fogott. Az eszközvásárlásra költött összeg a 2016-os 48,3 milliárd forintról 2023-ra 876 milliárdra nőtt. És ebben a Rheinmetall „öngyilkos drónjai” még nincsenek benne. Ezeknek a kiadásoknak az egy magyar állampolgárra jutó terhe nagyjából 5 ezer forintról kb. 90 ezerre emelkedett. Erről a NATO statisztikájából értesülünk, mert akkor is a NATO-ra szorulunk, ha meg akarjuk tudni, hogy a mindent eltitkoló kormány mennyi pénzt költ azokra a fegyverekre, amelyek mögé a működtető állományt egyébként képtelen összetoborozni.

Ilyen elképesztő méretű fegyverkezés mellett – amely a legjobb lehetőségeket biztosítja titkosított területként a túlszámlázásra, pénzlecsapoló közvetítők beépítésére, vagyis a nagyarányú lopásra és külföldi, belföldi tényezők lefizetésére – még a kormánypártiaknak is csak az 59 százaléka véli úgy, hogy a Magyar Honvédség harci, védelmi képessége erősödött. Az ellenzékiek túlnyomó többsége egyáltalán nem véli úgy.

A kormány még az Országgyűlés honvédelmi bizottságának sem számol be arról, milyen fegyverekre mennyit költ. A nyilvánosságról nem is beszélve. Úgy rohannak bele egy vad fegyverkezésbe, hogy arról – az állami működés egyik legfontosabb területéről – semmiféle nyilvános párbeszéd nem folyik.

Az ország a békeparalízis állapotában van. A nagy többség nem is gondol rá, hogy a szomszédban folyó háborúnak Magyarország békéjét veszélyeztető kimenetele is lehet. Az ország vakon és passzívan rábízza magát az éppoly sebesen, mint amennyire kiismerhetetlen céllal, hatékonysággal és stratégiával fegyverkező kormányra és a NATO-ra, amelyben a kormány éppen kereket köt, s amely ellen, főleg annak főereje, az Egyesült Államok ellen harsányan uszít.

A szerző újságíró