Csak aztán tartani a zsákot

Orbán Balázs a Magyar Nemzet megkeresésére úgy fogalmazott a kormányfő tusnádfürdői beszédével kapcsolatban, a miniszterelnök számára egyértelműen fontos, „hogy a jövőben is megvédjük az ország békéjét és biztonságát, illetve a magyar családokat, nyugdíjasokat és fiatalokat”. Ismét bebizonyosodott – mondta a kormányfő politikai igazgatója –, Orbán az egyetlen magyar politikus, aki a nemzetközi térben is képes látni, gondolkodni, tervezni, és „az egyetlen magyar politikus, akire nemzetközi szinten is odafigyelnek”.

Ami a nemzetközi odafigyelést illeti, a politikai igazgatónak mindenképp igaza van: Orbán az európai mezőnyben az az ember, aki egyetlen bővített mondatban minden további nélkül képes legalább két országot is megsérteni. A hétvégén, miután Romániával packázott egy sort, simán odavetette: „…az európai föderalisták támadást intéztek a visegrádi négyek ellen, és az eredményt mindannyian látjuk: a csehek lényegében átálltak, Szlovákia billeg”. Nincs kétség, egy ilyen mondatra nemzetközi szinten nyilván odafigyelnek, de aligha a tartalmára, annál sokkal fülsértőbb az a nyegleség, amivel Orbán kioszt két olyan országot, amelyik lényeges kérdésekben következetesen kiáll a már korábban is preferált értékei mellett – aki pedig ezeket az értékeket megtagadja, az alighanem a magyar miniszterelnök. Nem lett volna fölösleges kifejtenie, honnét hova állt át Csehország, és milyen kérdésben billeg Szlovákia, ezek nélkül ilyen odavetett mondatoknak se súlyuk, se tartalmuk nincsen. Csakhogy Orbán Viktor már csakis ebben a stílusban képes fogalmazni. Mi­után vagy öt éve kizárólag ismétli saját magát, és mondandójának újszerűsége ilyenformán lassan elfogy, kénytelen egyre kocsmaibb hangot megütni. Olyat, amilyenre – ebben a politikai igazgatónak igaza van – odafigyelnek. Más kérdés, hogy Orbán Viktor mellett elhalad a világ, Európa túljut az általa generált ügyeken. Egyre dühödtebben beszél, egyre nagyobb képtelenségeket mond. Pártja egyre inkább az unió perifériájára szorul, más kérdés, hogy mindig lesznek politikai félnótások, akik hajlandók összeállni vele.

Mint olvashatjuk, Orbán Balázs másik gondolata szerint a kormányfő elkötelezett, hogy a jövőben is „megvédjük az ország békéjét és biztonságát, illetve a magyar családokat, nyugdíjasokat és fiatalokat”. Nem szeretnék poénkodni, de pillanatnyilag az ország békéjét és biztonságát elsősorban az a katonai szervezet garantálja, amelyikkel épp a magyar kormányfő huzakodik Svédország csatlakozását illetően, ráadásul úgy, hogy ennek semmiféle racionális okát nem adja. Rosszakat mondanak rólunk a svédek – így Orbán Viktor –, de semmi olyan nem hangzott el, amit az unió különböző bizottságai korábban ne állapítottak volna meg a magyar kormányról. Ami pedig a magyar családok, nyugdíjasok és fiatalok védelmét illeti, arról kijelenthető, hogy már eddig sem sikerült. Különösen nem a nyugdíjak reálértékét illetően, a fiatalok pedig az oktatás látványos elhanyagolása, valamint az Erasmus-programok ügyében tanúsított kormányzati okoskodások és jogalkotási buherálások miatt kerülnek egyre hátrányosabb helyzetbe.

Lehet persze ilyen kormányzati álláspont is akár külpolitikai, akár a szociális kérdésekben is, de vajon mire ez a rettenetesen nagy száj? Mi ez a stílus, mire ez az önelégült kajabálás, amikor az országban az infláció látványosan a legmagasabb Európában, és a 2021-es adatok szerint a magyarok költése az uniós átlag 70 százalékát érte el. A 2022-es összesítés szerint 2 százalékponttal nőtt ez az érték.

Ennél egyedül Bulgáriában rosszabb a helyzet. A korrupció beborít mindent, a kormány mintha már nem is foglalkozna ezzel. Lehet mondani, hogy ennek történelmi okai vannak, de olyan országok tartanak előrébb nálunk, amelyek a kelet-európai változások idején rosszabb helyzetből indultak. Vajon nincs felelőssége ebben egy olyan kormánynak és kormányfőjének, amelyik tizenhárom éve van hatalmon? Talán még a szegényedésnél is szörnyűbb az a stílus, amit Orbán meghonosított. Tusnádfürdőn például megkérdezték tőle, jönnek-e majd pénzek az unióból, mikor kaphatja meg Magyarország az uniós pénzeket? Tessék, a válasz, valahogy így: „ha odamegyünk egy zsákkal, és hazahozzuk. (…) Oda kell menni Brüsszelbe egy nagy zsákkal, és kész. Az uniós költségvetés a csőd szélén áll, Brüsszel azt kérte a tagállamoktól, hogy módosítsák a hétéves büdzsét, és még fizessenek be sok tízmilliárd eurót a kasszába. Csakhogy ehhez egyhangú döntés kell. Na, és akkor kell tartani a zsákot, és kész. Így, ez a terv.”

Bravó, nagyjából így leszünk végérvényesen Európa szégyene. Hogy tartjuk a zsákot.