152. A hatalom napszámosa

152.1. A nagy bűvésztrükk

152.1.1. Derékig tusványban dagonyáz ilyentájt a sajtó, a megfejtés megfejtését is meg köll fejteni, a mondás megmondásának is odamondani. Lehet ebből kimaradni? Nem.

152.1.2. A legalapabb alapvetésre hadd legyen szabad fölhívom a figyelmüket. Hogy Tusványos micsoda is tulajdonképpen. Mondjuk így: minek a szimbóluma? Sokan mondanának, nyilván, őszintén, nemzeti egységet, lelki egyesítést, politikai és/vagy etnikai és/vagy kulturális közösséget, a határokon átívelő miegymást. Persze, úgy van ez kitalálva, hogy lehessen, sőt kelljen is ilyesmit gondolni.

De: ÚGY IGAZÁBÓL minek a szimbóluma Tusványos?

152.1.3. Legfőképpen Orbán Viktor végtelen politikai ravaszságának, ügyességének, fékezhetetlen ambíciójának és kreativitásának. Mondhatnánk csúnyábban is: gátlástalanságának.

A magyar miniszterelnök évtizedek óta (oké, nem volt mindig miniszterelnök, de azért elég gyakran) egy szomszéd országban mondja el legfontosabb, irányadó politikai beszédeit. Olyan területen, amelyet Magyarország száz éve veszített el.

152.1.4. Képes lenne ilyesmire bárki Orbánon kívül? Képzeljük el, ahogy a német kancellár programbeszédeket tart a híveinek Gdanskban (Danzigban)! Vagy Kalnyingrádban (Königsberg), Poroszország egykori fővárosában. Vagy ahogy a lengyel elnök eligazítja lengyel híveit Lvovban! (Minszkben! Szmolenszkben!) Az osztrák kancellár Szarajevóban. Dél-Tirolban. Budapesten. És így tovább. (Putyin Kijevben. Ikszdéikszdéikszdé.)

152.1.5. És nagy diplomáciai botrány soha nincs. Kisebb morgások, bekéretések,. kikérések, sajtónyamnyogás.

152.1.6. Nagyon nehéz túlbecsülni, milyen mély érzelmeket tud megmozdítani a tusványosi orbániáda. Milyen irtózatos ereje van a puszta ténynek, hogy ott és úgy.

Az érzelmek átélőinek őszinteségében nem lehet kételkedni. Ahogy Orbán őszintétlenségében sem. Nagyon is tudatos, hideg fejű, cinikus kizsákmányolója ezeknek az érzelmeknek. Persze az 1921-es veszteség feldolgozatlansága miatt mélyen, sok rétegben kavargó érzelmek kizsákmányolása nem mai ötlet, és vezetett már nagy nemzeti tragédiához, több százezer halottas, felbecsülhetetlen mértékű újabb veszteségekhez. De túl nagy ziccer.

152.2. Ezt dobta a Deus

152.2.1. Az idei Orbán-beszédet lehetne végtelenségig fektcsekkolni, mint mindig, és elég fölösleges is, mint mindig, bár kötelességszerűen megtesszük, legalább részben. De még ha csak az egészen súlyos csúsztatásokat, motivált ködösítéseket sorolnánk az európai energiapolitikától (mintha az EU felelőtlen döntése miatt emelkedtek volna az energiaárak, nem az oroszok emelték volna az egekbe, és indítottak volna háborút) az amerikai–kínai viszony értékeléséig, akkor is meg kéne hosszabbítani az internetet Bicskéig.

Viszont.

152.2.2. Egészen meglepő, szinte zavarba ejtő része volt ennek a beszédnek, amikor Orbán valami teljesen ártatlan, és egyáltalán nem erre irányuló kérdésre a hatalomról és hozzá fűződő viszonyáról kezdett magyarázni. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezeket a a mondatokat jó előre bekészítette, és elhatározta, hogy valamilyen apropót talál arra, hogy elmondja.

Az még nyilvánvalóbb, hogy az előtte ülőket, leglelkesebb rajongóit aligha kell győzködnie hatalma indokoltságáról, erkölcsösségéről és mindenek felett álló hasznosságáról.

Nem.

Orbán saját magát győzködi, saját magát nyugtatja, saját kognitív disszonanciáját próbálja redukálni.

152.2.3. Tudjuk róla, hogy a hatalom természetét, filozófiáját, történetét mélyen és gyakran tanulmányozza, szinte mániákusan, egyetemista kora óta, más szinte alig érdekli. (Kábé ez meg a foci.) Tehát biztosan ismer nagyon sok hatalomdefiníciót, nagyon sok hatalommagyarázatot, szerkezeti leírást, módszertant, mindent. Mégis valami egészen blőd, majdnemhogy átlátszó, de mégis széteső és alapvető ellentmondásokat hordozó hatalommagyarázattal próbálkozik: a hatalma egyszerre nagyon triviális emberi, földhöz ragadt, egyszerű szolgálat, másrészt viszont szinte varázslat, isteni eredetű csoda.

152.2.4. Előbb a „politika művészete” szókapcsolatot hozza elő minden ok nélkül, mivel talán szeret kicsit művészként is gondolni magára, aztán jön a hatalom, mint a közös cselekvés képességének előidézése, bibliai háttérsztorival, hiszen ez már-már földön túli, istenségi képesség, és persze jön a sors is, Jézus!, ez a sorsa, a végtelen bölcsesség, a jövőbe látás, az emberek eligazítása, nem ő kérte ezt magának, ez adatott. Nem az ő mindennél keményebb, mindent föláldozó, mindenen átgázoló akaratának eredménye az egész, a felcsúti stadion, a hatvanpusztai uradalom, a már alig strómanoltatott irdatlan cégcsoport, az ingatlanmilliárdos vej és a többi, nem; ezt dobta a gép, a gépből a Deus.

Illetve az emberek közösen megcselekedték. Erre volt igény.

152.2.5. Übü királyosan abszurd közjáték: miközben Orbán saját hatalmának hétköznapiságáról, trivialitásáról, közösségiségéről delirál, a fanatikus közönség a legbanálisabb állításoknál is spontán tapsban tör ki. Éljen a mi alázatos szolgánk! Közös cselekvésünk képességének előidézője! (Ezzel egyébként megsemmisíti Orbán önnyugtató manőverét.)

152.3. Villany leó!

152.3.1. Véletlenül rátaláltam Bakos Gáspár csillagász és a Princeton Egyetem alig negyedórás kisfilmjére a fényszennyezésről. (A témáról egyébként gigantikus cikket írt áprilisban Horváth Bence, tessenek elolvasni: „Ott egy műhold, ott egy másik, és köztük, ami nem mozog, az a Göncölszekér”, bár ez nem elsősorban a földi fényszennyezéssel, hanem az egyre szaporodó számú műholdak okozta zavarokkal foglalkozik.) Bakos szerint csak az Egyesült Államokban évente hárommilliárd dollár értékű elektromos áram megy el arra, hogy az éjszakai eget világítják, ami egyébként súlyos károkat okoz – a fölösleges szindioxidkibocsátáson túl – nemcsak a csillagászoknak, de a természetben is, elsősorban a rovar- és madárvilágban. És elég könnyen orvosolható lenne: megfelelően árnyékolt világítótestekkel, kisebb fényerővel, melegebb színű fényforrásokkal, és persze az indokolatlan világítás kikapcsolásával.

152.3.2. Bakos egyébként tudományterületének egyik kvázi-világsztárja. Az ELTE TTK-n végzett és itthon is PhD-zett, majd a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatója lett, néhány éve pedig a világ egyik leghíresebb kutatóegyetemén, a Princetonon dolgozik. A Naprendszeren kívüli bolygók kutatását forradalmasító rendszere, amit viszonylag olcsó, akár pár ezer (esetleg pár tízezer) dollárból beszerezhető eszközökből állított össze, valamiféle számítógépekkel összehangolt „digitálisvideó-világtávcső”, amennyire meg bírom érteni: viszonylag kis teljesítményű távcsöveket – tehát nem több méteres tükörátmérőjű óriásteleszkópokról van szó – kötött össze megfelelően érzékeny digitális képrögzítő berendezésekkel, és szoftveresen összehangolta a világ megfelelő pontjain elhelyezett eszközöket, a begyűjtött adatokat elemezve eddig már több mint hetven exobolygót fedezett fel. A HATNet nevű rendszer aztán kibővítette a déli féltekén telepített újabb eszközökkel (HATSouth néven), amelyekkel újabb hetven távoli bolygót sikerült megtalálni.

Alig egy hónapja a még nagyobb tudományos (vagy inkább tudománynépszerűsítő) világsztár, Neil DeGrasse Tyson műsorában (podcastjában?) beszélt a kutatásáról.

152.4. Helyesbítés: Bocs, Amarissa!

152.4.1. Jár itten némi bocsika Tóth Amarissa Kiara (de la Coronilla y Azevedo) teniszezőnőnek, amiért legutóbbutt, a 151. számú hírlevélben (151.1.1.) a Vitéz Alsóbélatelepy Dominik-Patrik Kevin Ronáldó-emlékéremre javasoltuk teniszkörökben nemzetközi jajongást okozó nyomtörlése miatt. Megkérdőjelezhetetlen teniszszakértelmű fiatal kollégánk, dr. Molnár Kristóf azonban rámutatott: a nemzetközi feljajdulás oka a Yahoo Sports-on közölt, vágásaival elég egyoldalúan interpretáló videó volt, amely alapján a magyar teniszezőnő tényleg meglehetősen sportszerűtlennek tűnt, de – ahogy a linkelt cikk szépen ki is fejti – a videó vágatlan változata egyáltalán nem mutat ennyire negatív képet. Tóth csak azután törölte a vitatott labdanyomot, hogy kínai ellenfele még két labdamenettel a magyarnak – egyébként tévesen – megítélt pont után is idegesen reklamált. Jó, hát nem túl szép dolog ünnepelni, amikor az idegileg megkészült ellenfél feladja a meccset, dehát Amarissának ez a győzelem tényleg nagy eredmény volt a világranglistán ötszáz hellyel előrébb sorolt és a budapesti tornán második helyen kiemelt Csang Suaj ellen.

Tanulság: interpretált tényállás esetén érdemes gyanakodni az interpretáció mértékét és irányát illetően.

Tóth Amarissának pedig kívánjuk, hogy olyan jó játékkal, amit egyébként a kínai versenyző összeomlásáig mutatott, egyszer még legyőzhesse rendesen, három (vagy két) szetben Suajt.

P.S.: Kubatov Gábor megítélését a vágatlan videó sem javítja.

152.5. Gumiszörnyek a nappaliban

152.5.1. Ahogy korszerűen és angolból tükörfordítva álmélkodni szokás manapság: ezt sem láttam jönni. Minden idők legviccesebb (és valószínűleg egyetlen) paródia-horror-metál-punk zenekara, a GWAR az NPR Tiny Desk Concerts sorozatának vendége volt. Ebből a sorozatból ajánlottam már többször, elég jók szoktak lenni.

A GWARról meg most nem mesélem azt a vérbő sztorit, amikor Winkler kollégával és akkor éppen 15 éves fiammal részt vettünk a zenekar 2007-es Kultiplexben rendezett koncertjén, és az igen foghíjas teremben, ötvened magunkkal bokáig álltunk a ránk locsolt kábé ezer liter művérben, majd az áprilisi kellemes 8-9 fokban megpróbáltunk szarrá ázva és elég pirosra festve hazabotorkálni úgy, hogy lehetőleg ne ütközzünk rendőri ellenérzésbe, mert nem sokkal korábban még divatban voltak a színes vízágyúzások.

Ja, és a This is GWAR című remek dokumentumfilmet is emlegettük már egy Borízű hangban.