Légy

Kétféle táj van nyáron e honban.

Az egyiken szúnyog az úr ilyenkor, a másikon a légy honos mindenek felett.

Az előbbi a vízparton nyaraló városit szíjja ki, az utóbbi a disznóra, trágyára özönöl.

Itt több a disznó, mint a civil.

Van is légy, dögivel.

Zümmög, kereng, rád száll, beköp.

Semmit nem lehet hagyni elöl, sehol nem lehet nyugton ülni, nem lehet pihenni, dolgozni, semmi olyat nem lehet csinálni, amelyhez az emberi test részeinek zöme viszonylagos nyugalomban van.

Irtani kell. Irtani az irthatatlant.

Különféle stratégiák vannak ez ügyben.

Az első persze a légypapír.

Hamar rájön az ember, hogy az inkább csak esztétikai fontossággal bír — hozzátartozik a nyár dekorációihoz. Légy ritkán ragad rá, akkor is csak a kisebb, gyöngébb, csendesebb fajta.

Viszont jól ragad az éjszaka botorkáló hajába, képébe, és ősszel meg majd jól ég.

Van, aki a toxikáliákra esküszik. Kezében, zsebében, keze ügyében mindig van pár chemotoxos palack, fúj estétől reggelig, lefúj ajtót, ablakot, asztalt, tűzhelyet, egy idő után bedühödve a kenyeres kosarat, majd — biztos, ami biztos — a kenyeret is alaposan beteríti, mielőtt megszegné.

Ha már az állapota előrehaladt, magát is befújja a reggeli toalett után, előbb- utóbb rabjává válik a szernek, éjszaka rájár stikában, be kell utalni ősszel, amikor magába roskadva kezd naphosszat ülni.

Hasonlóképpen nincs megállása a kézi légyölőnek, végigmasírozza a nyarat szegény, kezében saját készítésű szerszámával — boltit komoly kézi légyölő nem alkalmaz soha — csapkod kiszolgált papucsból, viharkabát zsebéből, traktorkerékbelsőből eszkábált leffentyűjével, szétkent tetemek miriádját és félőrült családtagokat hagyva maga után.

A kéziölő menthetetlen, békén kell hagyni, hadd öljön.

Persze ezek városi emberi dolgok.

Ami a falusi őslakosságot illeti, a paraszt — hogy kifogjon a légyen — öt körül kel és aztán estig ténykedik, elég sok lett idén az uborka, a bab, szépen ígérkezik a paradicsom, kell kapálni, aratni, szedni kell, dunsztolni, tenni, főzni, estig nincs gond a léggyel.

Este aztán az emberek kitalálnak valamit a légy ellen.

De hogy az asszonyok mit csinálnak, arról fogalmam sincsen.

Bächer Iván