Élet és Irodalom,
LXVII. évfolyam, 29. szám, 2023. július 21.
KOVÁCS ZOLTÁN
Nézzünk szét, milyen jellegzetes ügyek hevernek mostanában a politikusi képmutatás és hazugság ócskapiacán. Újak és régebbiek, de erős kötelékbe fűzi mind a tettetett döbbenet meg a szédelgő ígérgetés, ezekből nyilván nem lesz semmi, egyikből se.
A jelen. Műszaki hiba miatt több utas megégett a Debrecenből Fehérgyarmatra tartó vonaton: a szerelvény Hodász állomáson robbant le, mert felforrt a motorvonat hűtővize, a sérüléseket a kiáramló gőz okozta. Lázár János közlekedési miniszter azonnali vizsgálatot rendelt el. Facebook-oldalán azt írta: „Ilyen nem fordulhat elő! A forrásszűke miatt nem valósíthatunk meg annyi fejlesztést, amennyit szeretnénk, a vonatok nem olyan pontosak, gyorsak és kényelmesek, mint amennyire szeretnénk… az utasbiztonságból viszont nem engedünk!”
Hát dehogynem! Azért is történt baj, mert engedtünk, és arra is kíváncsi vagyok, milyen megállapítást tesz a felelősség kérdésében a vizsgálóbizottság. Borítékolható, hogy elővesznek majd egy szerelőt, aki forgalomba engedte a mozdonyt (figyelem: a jármű 35 éves volt már), de a vizsgálat arra aligha tér majd ki, hogy lett volna-e másik mozdony. 2010-ben, amikor a Fidesz–KDNP hatalomra került, minden kormányzati magyarázat úgy kezdődött, hogy „az elmúlt nyolc év”. Most, tizenhárom év fideszes kormányzás után ugyanazok a megoldatlan kérdések, sorolni is fölösleges.
A múlt. Néhány éve leégett a Ráday utcai kollégium nagy része. A kormányfő ellátogatott a kollégium maradványaihoz, s miközben üszökről üszökre lépdelve hallgatta a beszámolókat, jelentőségteljesen körbenézve kijelentette: „A tűzoltóink helytálltak, ezek szerint.”
Ezek szerint igen. Gyorsan kiérkeztek, hamar eloltották a tüzet, sajnos egy ember bennégett. Egy ember nem állt csak helyt, az pedig a kormányfő maga, mert míg az egész családi és komasági környezete dagadtra gazdagodta magát Hatvanpusztától Turáig és még tovább, addig egy vonuló tűzoltó havi illetménye nettó kétszázezer forint. Ez is a tűzoltás része: hogy kellőképp munkára fogható emberek legyenek bevethető állapotban. A kormányfő esze akkoriban mégsem azon járt, hogyan javíthatna a fizetésükön, hanem hogy miként lehetne megduplázni a magyar futballisták havi jövedelmét. Hát úgy, hogy benyújtanak egy törvényjavaslatot, amely a magyar első osztályban futballozók számára megduplázza a kedvező adózás hatálya alá eső jövedelem felső határát. Néhány éven belül másodszor, ez könnyebben megy, mint a tűzoltóknál. Rendőreink is kivették részüket a mentési munkákból: náluk a jövedelmi helyzet valamivel jobb. Amint egy korabeli RTL Klub-riportból kiderült, egy kis munka utáni fusival, ebédkihordással, taxizással meg tudnak élni, kivált ha szerencséjük van, és nem pont olyan ül be hozzájuk fuvarra, akitől előző nap elvették a jogosítványt, és ha nem olyannak viszik az ebédet, akivel szemben korábban intézkedtek. A filmkockákon Orbán a leégett falakat nézi, aztán hirtelen körbetekint: „Lehet, hogy az egészet el kell bontani. Akkor majd lesz egy nagy, üres udvarunk, és egy sokszobás kollégiumot építünk.” A környezetében állók rémülten hallgatják.
A régmúlt. 2017-ben történt a veronai autóbusz-tragédia. A dráma másnapján a kormányzat összes embere megrendülve beszélt arról, hogy mindent megtesznek, ami ebben a helyzetben megtehető: különleges biztosítási ügyintézés, zöldszám az eljáró kormányhivatalokhoz, konzuli segítség. Ez volt februárban. Még véget sem ért a tanítás, akadozni kezdett a szülőknek nyújtott tájékoztatás. Nem sokkal később a zöldszámot egyre gyakrabban hívták sikertelenül a szülők, nyár közepén már zöldszám sem volt. Iskolakezdéskor illetékes helyen kijelentették, hogy az iskolát fenntartó Klebelsberg Központ úgy látja, nem iskolai rendezvény volt a sítábor. Vagyis gyerekeik elvesztése után az addig támasznak hitt kormányzati hivatal is hátat fordított az érintetteknek: „Az iskolában fizettük be a pénzt euróban, a tanárok szedték be.” Miután Balog Zoltán akkori miniszter szintén azt mondta, a buszbaleset nem iskolai rendezvény keretében következett be, a Klebelsberg Központ kiszállt, a kör bezárult. Olyan mindennapos üggyel kapcsolatos összhivatali sopánkodást, egymásra mutogatást és hatósági tehetetlenséget, mint például egy Szentendrei úti gyorsulási verseny, említeni is fölösleges már. Meghaladja a hivatalok erejét. Leküzdhetetlen feladatot jelent, egyelőre a döbbenet meg a tanácstalanság fázisában vagyunk. És a fogadkozás: ez így tovább nem mehet. Bár ezt már az sem gondolja komolyan, aki mondja, slampos ország vagyunk.