Malacmizéria

Lizi néni vásárba megy venni három malacot.

Megnéz mindent gondosan, minden kapható még egy ilyen vásárban, ami pontosan ugyanazon a napon van, amióta Lizi néni csak az eszét tudja, talán évszázadok óta, és ha már faklumpát, rámás csizmát nem is kapni, de még mindig szinte minden van itt: edzőcipő, trottőrtopán, mamusz, szandál, gumicsizma, alsószoknya, bélelt bekecs, otthonka, munkásruha, sapka, kalap, kucsma, sisak, bőrnemű, kékfestő, kazetta, kistévé, mézeskalács, franciaágy, csempevágó, búvárszivattyú, lábos, bogrács, konyhakés, kosár, tekenő, balta, beretva, lőszer, fegyver, ékszer, tápszer, műszer, minden.

Elnézi Lizi néni a népeket is, mert abból is mindenféle van: bajszos lengyel, kis kínai, bika orosz, csöndes csecsen, harsány román, cikázó cigány, de még egy csizmás- bundás falusi zsidó kereskedőnek és két ikerfiának lángvörös kobakja is fölvillan a forgatagban.

De aztán Lizi néni átkel az árkon az állatok közé.

Bár marhája már tíz éve nincs, ló húsz éve nem lakta lomtárrá vált istállóját, de azért szakértő szemmel mustrálja a hetven-százezerért rugdosó csikókat és a harmincért-hatvanért bambuló borjakat is.

De végül alaposan, hosszasan, az érdekelt szemével mégis csak a malacplaccon szemléz. Nehéz bizony az utánfutókba préselt jószághoz férni — sok a vevő, a malac meg kevés. Lizi néni alaposan szemrevételez, megtapogat minden egyes malacot, kérdi árát, ismerőssel, szomszéddal, alkalmi partnerrel megtárgyal mindent és közben szörnyülködése mindegyre nő.

Hat-, hét-, nyolc-, tizenkétezer egy kismalac!

És milyen malac! Öt éve ganéba fojtották az ilyet. Vagy kilökték a kocsma elé, vigye, aki akarja. Kilencszáz volt egy malac öt éve! Most meg hétezer-kettőért kínálja ez a kupec, akit jól ismer Lizi néni, hisz már az apja is adott el apjának egykor. Lizi néni tudja, hogy az Alföldön szedi össze az állatokat, két-háromezerért, látszik is rajtuk, hogy nem egy családból valók, az egyik hosszabb a többinél, a másik göthösebb, a harmadiknak az orra tömpébb, szét is marnák egymást az ólban, ráadásul egyik sincsen meg húsz kiló. Spekulál csak Lizi néni erősen, hideg az idő még, sok szalma kell alájuk, hamar meg is fostosodik az ilyen csenevész malac, és miközben így vívódik, szépen meg is veszik az összes malacot előle, de ő már ezt nem is bánja, nem sürgős a malac még, lesz vásár áprilisban is, talán akkor lesz malac, talán akkor olcsóbb lesz, persze meglehet — morfondíroz Lizi néni, miközben ballag haza malactalan hogy külföldről hoznak be majd malacot, akkor pedig biztosan behoznak valami betegséget is vele, mint a bogarat a krumplival. Akkor majd külföldön nyilván nem veszik meg a magyar disznót, akkor majd több lesz itthon, és akkor majd olcsóbb lesz, de akkor meg nem lesz érdemes eladásért tartani, megint a ganéba kell, kocsma elé kell lökni azt a szegény malacot, ha csak el nem viszi valami betegség még előbb…

Így spekulál Lizi néni, aki nem járat hírlapot, ő csak a vásárba jár ki, elég azt látni bőven, így spekulál Lizi néni, miközben föltesz a csutkával tüzelt spórra főni három szem göcsörtös holland burgonyagumót.

Bächer Iván