Nyolcszázezer ficcs

Az Országgyűlés fideszes többsége kedd délelőtt elfogadta a pedagógusok új életpályájáról szóló törvényjavaslatot, amely többek között megszünteti a tanárok közalkalmazotti státuszát. A törvény a szakszervezetek hatókörét jelentősen csökkenti, ugyanis reprezentativitáshoz, adott taglétszámhoz köti a kormányra vonatkozó egyeztetési kötelezettségeket. Az elhúzódó tanársztrájkok és bérkövetelések után a kormány úgy venne el a tanároktól, hogy látszólag ad nekik valamit, holott valójában a tervezetben rögzített többlépcsős béremelésre sem nyújt semmiféle garanciát, hiszen azt az uniós források megérkezésétől teszi függővé. Mindezeken túl a feltételes béremelés mértéke nem egyértelmű, mert a megállapított bérsávok szélesek, a minimum adható bér alig nő: van, ahol csak 5 százalékkal, a maximum viszont jelentősen, van, ahol 100 százalékkal. Az eredeti, januári tervezethez képest helyenként engedményeket adó, de így is jogszűkítő úgynevezett státusztörvényt az ellenzék nem szavazta meg.

Hogy értékelt a kormánypárt? „A baloldal nem akarja, hogy a pedagógusok 800 ezer forintot keressenek.” Így kommentálták a Fidesznél a törvényről szóló parlamenti szavazást: „A mai szavazáson kiderült, hogy a baloldal nemcsak az Európai Parlamentben, hanem a magyar parlamentben is megtesz mindent az ellen, hogy a pedagógusok 800 ezer forintot keressenek, pedig a ma elfogadott új életpálya-törvény mindezt garantálja a pedagógusok számára.” Természetesen nem garantálja, ilyen számítás pillanatnyilag nem létezik, ráadásul az ígéret alapját egy bizonytalan sorsú uniós forrás képezi.

Az unió természetesen megnyithatja a visszatartott forrásokat, és abból áttételeken keresztül javulhat a pedagógusok jövedelme, de közvetlenül fizetésemelésre az unió nem tett ígéretet. Az oktatás korszerűsítésére igen, de közvetlenül fizetésemelésre nem. A pedagógusok jövedelmi viszonyainak rendezésére ennek a kormányzatnak hasonló pártösszetételű elődjeivel együtt tizenhárom éve volt, ráadásul olyan időszakban, amikor mást sem hallhattunk, mint hogy szárnyal a gazdaság, Európa motorja vagyunk, az effajta diadalmas jelentésektől azonban az oktatásügy helyzete nem javult. Most ugyanazoktól a kormánypolitikusoktól, akik a diadaljelentéseket pufogtatták, annyit hallani, hogy az ellenzék megfosztaná a tanárokat a lehetőségtől, hogy nyolcszázezer forintot keressenek.

Hát akkor most már a kormányerő daliás előretörésének útjában semmi és senki sem áll, föl a nyolcszázezer forintos pedagógusfizetésekre! Különösebb kockázat nélkül is belátható, hogy ebből semmi nem lesz – sajnos. Ha tizenhárom évnyi regnálásuk idején semmit sem tettek ez ügyben, ugyan miért tennének most?

Ugyanez a halandzsa folyik a nyugdíjak reálértékének megőrzése tekintetében. A kormány legnagyobb teljesítménye annyi, hogy még mindig azt szajkózza, a szocik elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat. Ezt elég sokan elhiszik. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint törzsi szimpátia, vagy ugyanez a másik oldalról: törzsi ellenszenv. Hogy a pénz ettől nem lesz több, nem érdekes. A kormányfő január elején rezgő hangon jelentette be: „Most írtam alá a törvényt a nyugdíjak 15 százalékos emeléséről.” Ez jól hangzik, csak közben júliusra 25 százalék körül van az infláció. Sebaj, a nyugdíjasok majd megfinanszírozzák az inflációs bajok megoldását: volt szó évközi kiegészítésről, most ezek a hangok haloványok, számítások szerint az érdemi kiegészítés mintegy százötvenmilliárd forint lenne, ennek azonban a rekordgyorsasággal elfogadott költségvetésben nincsen nyoma. Lehetne éppen találni, de a politikai gyakorlat az, hogy majd akkor, ha valamilyen választás jön, és egy csomagban mintegy közérzetjavító intézkedésként valamit nyomnak a nyugdíjasoknak. Tipikus felvétel róla az a 2021. október 14-én publikált videó, amelyen Orbán Viktor néhány idős ember (például Feri bátyám) társaságában jókedvűen borozgat és pogácsázik. A miniszterelnök ekkor közölte, hogy „van egy nyugdíjprémium, amit fognak kapni, Feri bátyám. Novemberben egy nyolcvanast, és a következő évben pedig február közepén szerintem meg fog kapni egyhavit. Még azért küzdenem kell kicsit, mert ne kétheti legyen, hanem egyhavi, de rajta vagyunk a szeren. Ott loholok a pénzügyminiszter nyakán.”

Vagy ugyanebből a műfajból 2017-ben egy másik darab: a miniszterelnök a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagygécen nemzeti konzultált Bözsi nénivel. „Az év végén, ha úgy vannak a számok, emelek megint, novemberben” – mondja a kormányfő.

Valamit nyilván emelt a kormányfő, aztán meg lehet nézni, hogyan is alakult mára a Feri bátyák meg Bözsi nénék helyzete anyagilag. Pedig a gazdaság állítólag szárnyalt 2017-ben is, 2021-ben is, akkor mi történt?

Ez is, ahogy a kormányzat szakértői mondják, „ciklusokon áthúzódó probléma”, mint például az egészségügy. Stimmel, de ez már a negyedik, amelyikben ugyanez a kormányzati erő változtathatott volna, különösen úgy, hogy érvényt szerez a 2008-as úgynevezett szociális népszavazáson hangoztatott követelésének, melynek középpontjában a különböző, egyébként csekély mértékű kezelési díjak eltörlésének igénye állt. „Az egészség nem áru!” – hangoztatták a fideszes és kereszténydemokrata szónokok. Mármost nincs vizitdíj – az egyik botránykő – meg kórházi napidíj, viszont az elmúlt másfél évtizedben az ország egyre nagyobb részében ellátás sincsen. Ahogy a pedagógusok közül vagy ötezren tervezik távozásukat a pályáról, az orvosok közül is egyre többen mennek külföldre dolgozni. Még rosszabb a helyzet, ha a közeljövőben végző hallgatók terveit tekintjük, meg ha a tanári pályát választó érettségizők csökkenő számát látjuk. Gulyás Gergely szóvivő szerint a csendes többség megfelelőnek gondolja a pedagógusok helyzetét. Tehát már megint a „törpe minoritás” hőzöng, nincs itt semmi látnivaló. A szájtépők mennek ki az utcára, a velük szövetséges bolsevikok nem támogatják, hogy nyolcszázezer legyen a pedagógusi fizetés.

Mégis, nincs itt valami elrontva? Nincs szemernyi bizonytalanság, hogy ami most történik, az mégiscsak rossz? Hogy például, aki másként látja az orosz–ukrán háborút, az nem föltétlen barbár háborúpárti? És vajon nem ez a tahó kormányzati gondolkodás osztja meg a nemzetet, miközben a vándorprédikátorai a nemzetegyesítés szent eszméjéről hadoválnak? Biztos minden rendben?