444.hu, 2023. július 13.
UJ PÉTER
150.1. Der ungarische Genius
150.1.1. Nem kívánnám önöket itten a továbbiakban oktatgatni oktatásügyben (bár, hadd jegyezzem meg önnön magamról: nagyon nagy tanár vagyok), éppen eléggé körbejáratott már, aminek körbe kelletett járódnia, bár az is igaz, hogy elégszer nem lehet; pro prímó először, mert ismétlés a dudás anyja, pro prímó másodszor, két tudás nem fér meg egy csárdásban.
150.1.2. Maradéktalanul egyetértve azzal tehát, hogy az oktatás nemzetstratégiai hogyishívják volna, és hogy kiművelt emberfőkkel kellene nekünk agyba-főbe sáfárkodnunk, ahelyett, hogy jappán, kínai meg egyéb tősgyökértelen, bevánmigráns gyárakban görnyednánk a környezetbarátságtalan akkumulátorok felett, miközben törékeny ivóvizünk a tőke megtöri, és hogy különösen a természettudományos kiművellődés lenne leginkább sine qua non a magas hozzáadott értékű jövő szempontjából… satöbbi etc, ez mind világos.
Mi több: morális és mindenféle egyéb kötelességünk megtenni mindent a magyar matematikaoktatás (és fizika- és kémia- és minden egyéb) még működőképes maradványainak megmentéséért.
150.1.3. Mindazonátallok meglehetősen szkeptikusnak lenni atekintetben, hogy mekkora racionalitása volna a mai és holnapi magyar talajban egy tudásalapú áttörésnek. Ha az elszánás, pénz meg miegymás már ma megvolna, akkor is évtizedek kellenének. És hogy az évtizedek alatt senki ne csinálja vissza, kúrja széjjel, sumákolja el, hogy legyen türelem, és még pénz, még pénz, az isten pénze. Szóval kurva nagy szerencse. Lottóötös. (Az meg talán még a matekoktatás mai színvonala mellett is átlátható, hogy a teljes GDP-ből lottószelvényeket vásárolni nem nagyon lukratív ötlet.)
Addig meg marad a hadoválás, hagymázolás a génekben szunnyadó, sosem létezett nagy magyar tehetségről. Esetleg a dicső nemzeti tudományos múlton – legalább indokolt és tárgyszerű – busongás, meg persze a balsors akit régen tép, és hogy megérdemelnénk mi, meg megbűnhődtük már, és különben is, KocsisPuskásHidegkuti, azaz NeumannWignerTeller.
150.1.4. Utóbbival kapcsolatossan beugrik, hogy mennyire népszerű önmagunkra büszkén csodálkozva megállapítni, hogy hát egy ilyen kis nép, mint mink, hogyan is adhatott ennyi nagy, zseniális, korszakos tudóst a huszadik század első felében! (És akkor jön a gének meg a satöbbi.)
Pedig, és ez itt egy nagyon pedig: a szocializmus éveiben elterjedt kis ország–nagy tudósok paradoxonnak nagyon egyszerű föloldása volna. Tudnillik ezeket a korszakos tudósokat nem „egy kis ország” adta.
150.1.5. Hanem egy birodalom. A világ akkori ötödik legnagyobb hatalma. Ami ráadásul kulturálisan sőt oktatási rendszerében is eléggé összenőtt, nyelvi és földrajzi okokból is a világ harmadik legnagyobb hatalmával, amely egyáltalán nem mellesleg a korszak leggyorsabban fejlődő és messze legjobb közoktatási rendszerű hatalma volt.
Az Osztrák–Magyar Monarchiából kirajzott csodatudósok és tanáraik szinte mind német anyanyelvűek vagy németül is anyanyelvi szinten beszélő többnyelvűek voltak, német egyetemeken (is) tanultak, német rendszerben, német tankönyvekből, német módszer szerint.
Rátz László, az Evangelikus Főgimnázium sor Nobel-díjast oktató matematikatanára ugyanúgy, ahogy a máig kitartó magyar matematikai iskola megalapítója, Fejér Lipót. De sorolhatnánk reggelig a korszak (XIX. század vége, XX. eleje) meghatározó, németes és német nyelvterületen is tanult tudós tanárait: Riesz Frigyes, Kőnig Gyula, Haas Alfréd…
Neumannék különlegessége Amerikában tűnt csak föl: valami furcsa nyelven IS beszélnek. A német senkinek sem tűnt volna föl, nyilván. Volt abból elég.
150.1.6. Azért az osztrák is kis nép, nem? Azért Schrödinger–Gödel–Freud csatársort állíthatnak a miénkkel szemben. Nem gyenge. (És akkor a mérnököket ne is.) Vagy még vegyük oda délnémeteket? Akkor mi jönne ki! Elég csak Ulmig, száz kilométer sincs az osztrák határtól, és máris van egy Einsteinünk.
(És most – nagyvonalúan vagy hogy – ne is emlegessük, hogy ezeket a mi büszkeségeinket szinte egytől egyig el is üldöztük innen, némelyikük tényleg az életét mentette az utolsó pillanatban. Fejér Lipótot állítólag nyilas pártszolgálatos volt tanítványa emelte ki a sorból a Duna-parton; Arany Dániel, a magyar oktatástörténet legsikeresebb és máig működő tehetségkutató és -gondozó intézményének, a Középiskolai Matematikai Lapoknak az alapítója a gettóban halt meg.)
Na, a fentiek figyelembe vételével mennyi esélyünk van újabb Neumann–Wigner–Szilárd erősségű tudósgenerációra a következő kétszáz évben?
150.2. Már a fiatalság sem a régi
150.2.1. Paul Musgrave amerikai politológus, egyetemi oktató idéz hírlevelében néhány fontos statisztikai adatot a tinédzserek életmódjáról, szokásairól. A legfontosabb pontok: a fiatalok nem néznek tévét (csak Tiktokot), nem dolgoznak (Amerikában elég elterjedt volt az iskolás kori munkavállalás), nem vezetnek, nem szexelnek, nem verekszenek, becsatolják a biztonsági övet, nem isznak és nem drogoznak, sőt, még cukros üdítőket sem akarnak inni.
A tréfás mellékzönge vagy mecsoda: idestova egy évszázadon át a fölnőtt társadalom épp akörül morálispánikozott rendszeresen, hogy a tinédzserek isznak, szexelnek és bámulják a tévét. Most lehet morálispánikolni az ellenkezőjén.
És vica versa.
150.3. Kapcsoljuk a Tiktok legnagyobb generációkritikusát:
