Szörpszentelés

Május 20-án nagy esemény színhelye volt a Kecskemét melletti Szentkirály község. Maróti Izidor nyugalmazott püspök és Fejes László apátplébános kutat szentelt.

Szenteléshez szokott korunkban már föl sem kapja fejét az efféle hírre az ember.

Ez az esemény azonban több volt egy egyszerű, megszokott, ma már szinte hétköznapinak mondható szentelésnél.

Először is a kút magánkút, pontosabban családi kút volt.

Másrészt maga az emelkedett aktus igen kellemes, oldott, de nagyszabású eseménysorral, egy, az országot behálózó és a fél világgal kapcsolatban lévő szűk körű magyar családi vállalkozásra és egy falura szóló születésnapi evéssel, ivással, ökörsütéssel, mondjuk ki magyarul: nagy bulival köttetett össze.

A kút a Baloghoké.

Balogh úr, Balogh Sándor az 1989-ben alakult Vitapress Kft. kizárólagos tulajdonosa, foglalkozására nézve: gyümölcsleves. Harminc éve foglalkozik ilyesmivel, ő találta föl például az Olympos, a Top Joy, a Fino, valamint a Piroska léket.

Két — Dunaharasztin és Szentkirályon lévő — üzemének forgalma tavaly elérte az egymilliárd forintot.

Balogh úrnak nincsen adóssága, nincsen külhoni tőketársa, nincsenek gyanús üzelmei, nincsenek politikai, közéleti ambíciói — van viszont Balogh úrnak a céghez családja, nem is kicsiny, de szép.

Fia, Balogh Levente a vállalat kereskedelmi igazgatója. A huszonéves, apacsinges, gyönyörű sport Mitsubishivel cirkáló fiatalember állítólag még annak is el tudja adni a narancsszörpöt, akinek másfél liter Sztolicsnaja lenne a napi adagja egyébként.

Balogh úr lánya, a csinos Emese, közgazdasági egyetemet végzett, öt nyelven beszél, és ő a cég export-import menedzsere.

Vendéglátó-ipari szakképesítéssel bíró ura, aki a kiskunsági rónán is kitűnt finom, elegáns öltözékével, kifogástalan modorával, kulturált viselkedésével, az egyszerűség kedvéért a vállalat termelési igazgatójának felelősségteljes posztját tölti be.

Baloghéknak a gyümölcslé-csináláshoz kútra volt szükségük, ezért saját birtokukon ásattak egyet maguknak. Háromszázötven méter mélyből feltörő, immáron szakszerűen föl is szentelt, finom ásványvízzel vegyülnek az Izraelből és Görögországból beszerzett citrom-, narancs-, kivi-, grépfrút-, mangó- vagy divirómaaromái, hogy aztán Marina-szörppé összeállva, palackozva határon innen és túl — mindenekelőtt a keleti határokon túl — oltsák a szomját annak, akinek nem jutott hideg sör.

A kútszentelés ünnepségén ilyen ember biztosan nem volt.

A lajosmizsei Tanyacsárda sokat próbált személyzete gondoskodott arról, hogy a hatalmas sátorrendszerben fölállított asztalsor mellett nem csupán az egyházi személyzet és az újságírók, hanem a cég valamennyi dolgozója — családostul vagy háromszáz jókedvű és jó étkű leány, asszony és ember — kikúrálja magából az óhatatlan szörpcsömört.

A faluban kétszáz munkanélküli volt — ebből hatvannak adott munkát a Balogh család. Még további tucatnyi idénymunkás kelne el — ám a munkanélküliek többsége bokros teendői miatt munkára nemigen tud időt szakítani már.

De a hatvan szentkirályinak és a több száz Vitapress-dolgozónak jó nap volt a múlt pénteki.

A magyar tőkés megadta az ünneplésnek az európai módját.

Mindenből, barackpárlatból, likőrökből, sörből, mindenféle borból, gulyásból, sült csirkéből, nyársalt ökörből, gombás rizsből, savanyúból, meggyes pitéből és Korda Gyuriból jutott mindenkinek bőven.

Persze az óvatosabb, de inkább illedelmesebb, mondjuk még pontosabban: úribb vendégek hoztak magukkal saját terméssel teli palackot is — tudták, vendégségbe nem illik üres kézzel toppanni be.

Csak szörpöt, azt nem ivott senki aznap Szentkirályon.

B. I.