Egy vendéglős halálára

Megint kevesebb lett egy vendéglőssel.

Nem csibésszel, nem svihákkal, nem rablóval, nem tahóval: vendéglőssel.

Vendéglőssel, aki úr volt, akinek szent volt a szakma, akinek vendéglős volt apja, nagyapja is.

Ez utóbbi, Johann Adam Michael Gundel bajor paraszt-pék származék vándorolt át 1857-ben a Trombitás utcába, egy rokonához, akinek ott vendéglője volt. A gyerek mind előkelőbb szállodák pincére lett, sokat tanult — három nyelven szervírozott például sokat spórolt, jól házasodott, 25 évesen önállósította magát, a város legelőkelőbb éttermeit vezette, óriási és nevezetes dinasztiát alapított, minden létező gasztronómiai és vendéglátós egyesületnek, klubnak elnöke lett, majd mindezt örökül hagyta Károly fiának, aki 1910-ben vette bérbe a ligeti Wampetitset, ebből lett „a Gundel”, s ehhez bérelték hozzá 1927-ben a kis Imre gyerek születésének évében biztonság kedvéért a Gellértet is.

Gundel Imre e két helyen tanulta, itta be a szakmát.

Az ostrom alatt a közeli kertből jött a nyersanyag, bölény-, teve-, lámahús került a Gundel család asztalára.

Negyvenötben újra nyitott az üzlet, és maradt, ami volt, a legjobb. (Imre bácsi nagyszerű könyvéből megtudhatjuk például, hogy a „kommunizmus” alatt minden vendéglátós kapcsolatba került a Céggel…) A már Gundel Imre által vezetett éttermet — édesapja megvakult — 1949-ben államosították.

Gundel Imre különféle állami vállalatok élére, majd egy időre a Dózsa söröző söntésébe került. 1951-től a Berettyószentmárton melletti Bocs tanyára helyezték el — eleinte egy tyúkólba — családostul.

Ötvenhat után újra kezdett, előbb a Pilvaxba, itt talált magának kedves feleséget, innen szponzorálta neves színész unokaöccsét, akinek klasszikus velőscsont képsorát ő szakértette — vagy húsz konc fogyott el a forgatás alatt.

A Pilvax után a Royal jött, majd cikkek, könyvek, tankönyvek sora — közte néhány alapmű, aztán 1965-től a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum felvirágoztatása következett, s végül Imre bácsi még megérhette a patinás ligeti Gundel feltámadását is.

Aztán Budapesten kevesebb lett egy polgárral megint.

B. I.