Egy flekk

Szabó Fülöp hírlapíró vénségére lett szakmájának elismert embere. A flekkes Szabó.

Ifjú éveiben még mindent tudott a Szabó: teliírta az üzemi, később a megyei lapot, bármikor megírt bármit, bárhogy bárkinek, írt, ha kellett egész oldalas döbbenetes riportot és sziporkázó hírfejet, csípős glosszát, és bölcs okfejtést, írt gazdaságról, sportról, kultúráról, belpolról, külről, mikor melyik rovatba tették. Ha megmondták neki, mit kell, ő mindig mindent megmagyarázott, egy, két, három, öt flekken is.

Aztán a Szabó egy hetilaphoz került, ahol a tördelő már annyira be volt rúgva, mire a tördelésre került volna a sor, hogy nem került sor tördelésre, ezért ez a lap arról híresült el, hogy kizárólag egész oldalas, kolumnás, vagyis hatflekkes cikkek jelentek meg benne.

Itt dolgozott a Szabó majd két évtizeden át.

Úgy megszokott itt, hogy egy idő után nem is tudott másképp, csak hat flekkben írni. Hat flekkre sikerült a második világháború históriája és hatflekkes lett a Tiborccal készített telefon-interjú.

Hatflekkes lett a Szabó.

Aztán a hetilap tönkrement, a megriadt Szabó szaladgálni kezdett ide-oda az ő hat flekkjeivel, de elzavarták mindenhonnan persze — senkinek sem kellettek ekkora anyagok.

Végül egy kolléga megszánta az öreget, és a keretes lapokat ujjaival pergetve így szólt egy szép napon: „Van itten egyflekknyi lukam, ha meghúzod beteszem…”

Vérzett a szíve Szabónak, de meghúzta, hisz élni kell.

És jó lett.

És Szabó Fülöp azóta csak egy flekkes anyagot visz a lapokhoz. Mindenhol szívesen fogadják, egy flekk mindig elkél, egy flekket bárhová el lehet helyezni, és egy flekkbe mindig mindent bele lehet írni.

Így lett Szabó a flekkes Szabó.

És senki sem sejtette, micsoda kínkeserves munkája volt minden egyes flekkben az öregnek, aki persze írni már csak hat flekket tudott.

Sajtótörténeti unikum a jó Szabó — attól lett híres, hogy naponta meghúzta magát irgalmatlanul.

Bächer Iván