Az Est-lapok esetei

1. (Az Est)

Ma már kevesek tudják mi volt az Az Est.

(Magam is úgy néztem utána…)

Az volt a lap.

A bulvárlap.

Az utca lapja.

A pesti utca lapja.

Tehát: körúti, szabadkőműves, kozmopolita, nemzetietlen, zsidó.

Kétszázezer példány. Volt, hogy félmillió.

Az Est volt a legtöbb pénz, a legjobban kidolgozott imázs, a legötletesebb és legátfogóbb reklámstratégia, a legmodernebb gépsor, a legügyesebb riporter-, a legjobb tollú írógárda, a legtökéletesebb terjesztés.

Miklós Andor csinálta 1910. április 10-én.

Miklós Andor ellenszenves kalandor volt — lehet. De újságcsináló zseni — biztosan.

Hogy a pénzt honnan szerezte — banktól — lehet tudni. De hogy mennyit kapott és mire föl — az a magyar sajtótörténet nagy titka ma is.

1919-re Az Est nem is lap volt már, de lapok.

A képen látható, ma a Népszavának otthont adó Rákóczi úti Athenaeum-házban ugyanazon termekben, ugyanazon asztalokat, székeket, írógépeket, telefonokat, gépírónőket, tudósítóhálózatot kiadóhivatalt, nyomdát, terjesztőhálózatot és miegymást használva három lap újságírógarnitúrája váltotta egymást. Hajnalban jöttek a délután megjelenő Est munkásai, délelőtt a Magyarországosok, alkonyat felé pedig a reggel megjelenő Pesti Napló újságírói ültek a jól előmelegített székekre.

És ez mind Miklós Andoré volt.

Fogyott a lap, dőlt a pénz.

2. (A forradalmak)

Aztán jönnek a rezsimek.

Megkezdődik Az Est, és általában „a körúti sajtó” lélegzetelállító haláltánca.

Az Est mindent megtesz a fennmaradásért. 14-ben harcosan nemzeti hangnemet üt meg. De azért a haditudósításokat Molnár Ferenc írja. A lap fennmarad.

Tizenhétre Az Est már elkötelezetten békepárti. Aztán — hogy, hogy nem — Károlyi Mihály szolgálatába szegődik.

Nem kell gúnyolódni. Az újság az újság. Van neki erkölcse, igenis, csak más.

Indul Az Est balra el. Minden tankönyvben benne van azóta is a felháborodott tudósítás Kun Béla összeveréséről.

Mindhiába. A kommün az első napon államosítja a céget. Miklós Andor nem lelkes. Lóápolónak öltözik és néhány ló társaságában Bécsbe megy.

A proletárdiktatúra alatt a lapot Mikes Lajos és — kapaszkodj meg utókor — Szép Ernő viszi. Lelkes Lenin-köszöntőt is lehoznak. Mindhiába.

1919 májusában betiltják Az Estet. Valamit mindig kell mondani: akkor „papírhiányra’’ tellett.

A szerkesztőség házában lelkes értelmiségiek — köztük Kosztolányi Dezső — Marx Károly Tőke című opuszát kezdik magyarra ültetni. A munka máig nem készült el. 

3. (Ellenforradalom)

A lap nagyon igyekszik. Lelkesen üdvözli a népbiztospereket, szenvedélyesen gyalázza Károlyit, üdvözli a hős különítményeseket.

Mindhiába.

Az új rezsim sehogy sem lelkesedik az 1919. szeptember 17-én újra utcára kerülő Az Est-lapokért.

A szélsőkormánypárti, konkurens lapokat kiadó Központi Sajtó Vállalat a legharcosabb. Vidékre évekig nem jut el Est-lap. A csomagokat ledobálják a vonatokról és begyújtják. Vendégek látogatnak a Rákóczi út 54. alá. Hol törnek, hol zúznak. Hamisított mocsok-Est jelenik meg a körúton. A lovait Bécsben hagyó Miklós Andornak pokolgépet hoz a posta. Friedrich és Gömbös tajtékozva követeli a betiltást a parlamentben. Aztán 1920 februárjában Héjjas Iván nemzeti konzervatív fiataljai intőleg szétverik Miklós Andor pofáját.

4. (A konszolidáció)

Fölépülése után Miklós Andor titokzatos kapcsolatba kerül bizonyos Bethlen István gróffal. Nem sokkal ezután Miklós Andor kiadja a Központi Sajtó Vállalat első számú publicistájának Bangha Bélának halhatatlan opuszát, a „Nemzeti Imakönyvet”.

A kiemelt honorárium a Keresztény Nemzeti Egyesülés kasszájába kerül.

Hogy hogy nem ez a központi cég csakhamar elbocsátja az Estet leglelkesebben szidalmazó munkatársait…

Aztán egy szép vasárnapon Klebelsberg Kuno újdonsült kultuszminiszter teára látja vendégül a felpofozott sajtómágnást. Nem sokkal ezután az első oldalon a jeles államférfi tollából vezércikk tűnik föl…

A következő vasárnaptól ez rendes gyakorlattá válik…

Pár hónap és Az Est a kormánytól kedvezményes áron kap svéd rotációs papírt…

Újabb, rövidke virágkor köszönt be.

Dől a pénz.

Melleslegesen e pénzből annyi jutott a magyar irodalomnak, mint sem előtte, sem utána soha.

5. (A fasizmus)

Miklós Andor 1933-ban meghalt, ráadásul Hitler is hatalomra került.

A lap megint megkezdi harcát az életért. Első oldalon Gömbös jön, harmadikon Bethlen. A lap Zilahy Lajos irányításával egy kis időre belecsúszik az Új Szellemi Front meglehetősen sáros hadállásaiba. Kimászik. Talpraáll.

Kitör a háború. A rezsimnek hirtelen eszébe jut, hogy nincsen neki lapja.

A kormánypárti lapok túlontúl szélsőségesek és kevesen olvassák őket.

Váratlanul „pénzügyi szabálytalanságokat” fedeznek föl az Athenaeum-nál, bírságot rónak ki, tartozást állapítanak meg. Még aznap délután teherautók gördülnek a Rákóczi út 54. elé. Szorgos munkáskezek lehordanak minden ingóságot, legelőbb az írógépeket.

Az újságcsinálók még küzdenek egy kicsit. Az MTI hírei még jönnek, a telefon a Postáé, nem lehet kikapcsolni, szomszédos irodák vállalnak gépelést. Egy kongó, üresen kongó teremben, régi bekötött újságpéldányokra helyezett tokból kiemelt ajtólapokon, zsebből előhúzott cetlikre ceruzával íródnak a cikkek.

A szobát, az akkor eleső Gdansk utolsó ellenállási fészke nyomán „Westerplatte” néven emlegetik.

A pénztárban azonban kormánypárti úr ül. Pénz se ki.

Három hét múlva a konszern részvényei az állam kezébe kerülnek.

A képen látható házhomlokzaton kicserélődnek a föliratok. Az Est-ből Pest lesz, a Pesti Napló végleg lekerült, a Magyarország maradt. A fél évszázados Pesti Napló gárdája még el sem búcsúzhatott az olvasóktól.

És még mindig marad némi mozgástér.

A rezsimnek még van esze annyi, hogy jól menő lapokat ne tegyen tönkre teljesen.

A Pest alig különbözik elődjétől.

A Magyarország új főszerkesztője — mert mindig mindenre van ember — a meggyőződéses szélsőjobboldaliból és németbarátból a végére taktikai antifasisztává fejlődő Szvatkó Pál megjelentetett ezt is, de azt is.

Mindhiába. Addig hintapolitikázott szegény, amíg egy újabb rezsim el nem vitte Dachauba őt is.

1944 márciusában Az Est-lapok története véget ér.

A rezsimek története nem.