Bakonyi

Kősz Ivó kereskedő korán kelt. Újságot átlapozta.

Elkészült. Közben elmosogatott, felmosott. Ágy mellé tett reggelit alvónak. Mielőtt indult volna, telefonált. Mondta: megfőz. Ezután ment dolgozni Kősz. Aztán kórházba ment, mert kórházba járó ember. Jövet-menet spekulált, mit csináljon. Metrón eldöntötte: bakonyit. Aztán ment a boltba. Spekulált mit vegyen: a bakonyi bordából szabványos, de Kősz zaftosabb tarjából szerette. Vett csirkemellet, gombát, hagymát, paradicsomot, paprikát, csokit, kólát, tonicot. Közben egy fröccs mellett megült. Ment haza, alvót fürdette, pelenkázott, ágyneműt cserélt, teregetett, mosott. „Megyek” mondta. „Mindig elmész.” „Jövök” mondta és ment.

Lány fogadta, Kősz gondolta, segít majd főzni, vagy legalább mosogatni, mert töméntelen volt a mosatlan. De lány rohant. Kősz a csirkemellet leszedte a csontról, csontot, cafrangot macskáknak vetette. Csöngettek, fiú jött, mondta, lány rendelte ide, Kősz mondta, hogy lány el, kisfiú szomorún kérdezte: „Elfelejtette vajon, vagy hülyét csinál belőlem?” Kősz nem válaszolt, pedig tudta. A húst lisztbe forgatta, kevés zsiradékon elősütötte. Félretette. Mosogatgatott. Gombát megmosta alaposan, itt ugyan meg szokták hámozni, de Kősz föllázadt és csak megmosta, ahogy ő szokta mindig. A maradék zsírba tett kis szalonnát, megpirított egy fej hagymát, gombát fölaprítva, két cső paprikával, három szem paradicsommal párolta lassan. Közben mosogatgatott. Mikor a lecsós gomba levet engedett, beletette a húsokat és sokat kevergette, mert a liszt miatt könnyen odakap az alja. Lehetőség szerint nem tett hozzá vizet, de egy kicsit esetleg. Sózott persze, borsozott. Szomorú kisfiút leküldte sörért. Tésztát főzött, leszűrte, vajjal tálba tette. Mikor a hús megpuhult, pohár tejfelt kevert és rottyantott a lábasban el. Szomorú kisfiú megitta sörét és ment. Kősz elmosogatott, felmosott, és ő is ment.

Útközben vett cigit. Otthon konyhában szerte minden. Kősz mondta, „Dehát miért kell minden korty vizet más pohárból inni…” Mondták neki: „Kuss.” Kősz szobába ment, cigit, tonicot alvónak adta, ágyneműt cserélt, teregetett, mosott. Leült kicsit, „Megyek” mondta, „Mindig elmész.” „Jövök ” mondta és ment.

Útközben vett cigit. Megérkezett. Asszony, lány, kislány bakonyit megette. Lány fiút nevette. Kősz cigit asszonynak adta, kérdezte bakonyi milyen volt. „Jó volt, csak az a baj, hogy te meg mindenkit kihasználsz.” Kősz elmosogatott, közben mondta lánynak, nem volt szép dolog a fiúval. Kislány nővére védelmére kelt: „Neked itt, Kősz bácsi, kuss van.” Értelmes ember volt a kereskedő, belátta ezt. Tévét nézett, diskurált. Vigasztalták: „Mindenkinek van baja.” Köszönt, ment. Hazafelé kocsmában egy fröccsöt bedobott lázadón. Otthon fridzsidert nézte, mi van, falat kolbászt bekapott. Ágyán levél várta: „Mindig elmész.” „Itt vagyok” mondta, köszönt, lefeküdt, orrát megvakarta, kezének jó hagymaszaga volt. Egy oldalt olvasott, aludt.