Jobb volt-e tegnap?

Lapozgatom Jalsovszky Katalinnak és Tomsics Emőkének a csabai KNER nyomdában készített gyönyörű albumát (A tegnap világa. Magyarországi városok a századfordulón írásban és képben. Hanák Péter előszavával. Officina Nova. 1995 forint — kaptam) kérdezgetem magamtól: jobb volt-e tegnap? Jobb volt-e azelőtt?

Ha kiderül, hogy jobb volt, akkor baj van.

Nézegetem a képeket és spekulálok. Mi az, ami biztos?

Biztos — a történész is ezzel kezdi előszavában —, biztos, hogy amikor például ezt a képet készítette a fotográfus 1900 körül, Besztercebánya főterén jobb volt a levegő, mint a mai Banska Bystrica autókkal ellepett Namestí SNP-ján. Ez biztos. Hogy a régi városokban jobb volt a levegő, tisztább volt a víz. Biztos, hogy tegnap tisztább volt a város.

Szebb volt-e vajon? Lapozgasd végig a kötetet kedves olvasó és bólints rá nyugodtan: igen. Szebb volt, biztos, hogy szebb volt. Egységes volt a város, harmonikus, szerves. Illettek egymáshoz a dolgok. A városba illettek a házak, a házhoz való volt a bolt, a bolthoz a kereskedő, a kereskedőhöz a kuncsaft.

Nézd meg a képet! Nem lóg ki semmi. Nem hiányzik semmi. Nincsen foghíj, nincsen toronyház, nincsen betonkockabolt. Tessék megnézni: rend van. A házfal kifestve, a zsalugáter javítva, a szökőkút működik, a lámpa ég.

Szerves volt a város.

Mindnek volt főtere. És minden főtéren voltak körben boltok, középen piac, városháza, templom, posta, szálloda, kút. A városnak szíve volt. Jobb volt? Igen. Szétfolytak a városok főterei mára. Szívtelenek lettek városaink. Tessék ma megnézni a pesti Váci utcát! A Cityt. Ahol — ha van még — a pesti polgár csak megtűrt vendég lehet. Kirabolandó, szánalmas, tétova idegen.

A könyv képeiről még polgárok néznek a masinába. Tessék megfigyelni jobbra ezt a fiatalembert! Inas lehet, vagy valami segéd. De ahogy áll, látszik abból, hogy nem vendég ő itt. A könyv teli van polgárokkal. Magabiztosan, öntudattal mászkálnak a macskaköveken, ülnek a kávéházban, kiskocsmában, klubban, vagy egyletben.

Mint akik otthon vannak.

Teli van a könyv egyletekkel. Erről tudok valamit. Tót dédapám a Mikszáth téri Tótegyletbe járt, zsidó nagyapám a Duna Evezős Klubba, újságíró őseim az Otthon Körbe, zenész apám a Fészekbe. Ide ők nem is jártak, itt ők voltak. Én már csak Otthontalan újságíró lehetek. Nem járok sehova, nem vagyok sehol. (Na jó, ott a Schlosser, megvolt már a képek korában is, de akkor még volt körötte Óbuda, és óbudai polgárok itták itt a sört. Ma már ez csak egy kocsma. Olcsó kocsma, jó kocsma, de csak.)

Nézegetem a képeket. A cégtáblákon magyar, német, szlovák nevek. Jobbra Kohn bácsi boltja. Jobb volt? Igen, jobb. Tarkább volt a város, mégis egységesebb. Több nyelven beszéltek polgárai, de jobban megértették egymást.

A boltajtók nyitva voltak. A boltos kinn állt a téren. Az ajtó fölött kisharang csilingelt, nem vijjogó riasztó. Nem is kérdéses, hogy a tegnapi városban jobb volt a biztonság. Egyáltalán: tegnap még volt ilyen.

Pedig akkor is voltak idegenek. Messziről jött diákok, turisták, kereskedők. És a kereskedőnek nem kellett tíz napon át rablógyilkosok között vesztegelnie a határon ahhoz, hogy elvigyen Munkácsról Nyíregyházára ötven kiló bőrt. Nem csupáncsak azért, mert nem volt ott határ. Mert ahol volt határ, ott is át lehetett menni. És a vámos nem verte pofán az utast, és nem is kellett a vámost mindig lefizetni. Igen, jobb volt ez is. Jobb volt, hogy nem volt határ, és ha volt, azon polgári módon lehetett átkelni.

Nézegetem a képeket.

A képek is jobbak voltak. A tornyok tetejéről üvegre vett fotográfiák mindegyikén jól olvashatók a cégtáblabetűk. Tanulmányozható a viselet, böngészhetők az arcvonások. Fogadjunk, kedves olvasó, hogy a kezedben tartott újságba komputermasinérián beszkennelt képmásolaton nem tudod már megszámlálni, hány besztercebányai kisgyerek ácsorog mezítláb a téren.

Jobbak voltak a képek is.

Voltak még képek.

És persze, hogy a képek mögött ott lapult a külváros, a nyomor, a szenvedés, a sár, a kosz, a betegség, butaság, csecsemőhalál szapora. De hát mindez itt van ma is…

Csak nincsen már előtte kép.