444.hu, 2023. június 23.
UJ PÉTER
147.1.1. A 444 leghűségesebb előfizetőiről/támogatóiról talán kevéssé feltételezhető, hogy naponta követik a kormány lejárató gépezetének működését. Az igen erős understatementtel gyakran „propagandaként” vagy még ultrapíszibb finomkodással kormánymédiaként emlegetett, évi sok száz milliárd forintból (közpénzből, persze) működtetett gépezet egy ideje újra offenzívába lendült. Nem mintha szüksége lenne bármilyen konkrét okra, hiszen 2010 (valójában 2002) óta permanens kampány – szig. mon. durvuló, természetesen – van, de közeledik az önkormányzati/EU-s választás is, a gazdaság rottyon, a költségvetésen akkora lyuk tátong, hogy együtt elnyelné Szőke Gábor Miklós összes stadion előtti állatszobrát és Matolcsy Ádám teljes Porsche-gyűjteményét együtt, ikerdeficit toroz, a forintot csak a lélek tartja az euróhoz képest, csillagászati kamatszint mellett, Európa-rekord inflációban kell adót emelni, többször, a tanarak tüntetnek, Szijjártó lélekszakadva adja át újabb és újabb kínai akkugyárak ígéretét, hogy ez majd egyszer nekünk jó lesz (ne zavarjon senkit, hogy eddig ettől még senkinek sem lett jó), közben Huxit-pszichózisba hangolja magát a magyarság jövőjét a türkmén modell környékén megtalálni vélő pártkatonaság.
147.1.2. Persze ezek (meg a többi) így együtt sem látszanak megrendítni a kormány micsodáját (népszerűségét?, ah, dehogy!, inkább: a leválthatatlanságába vetett hitet), hiszen éppen ezért dolgozik a minden fontos társadalmi mozgást kontrollálni képes és nem mellesleg illegálisan átirányított köz- és magánpénzekből napról napra gigantikusabb orbáni hatalomgyár. A hatalomgyárnak mindig a lehető legnagyobb termelékenységgel kell dübörögnie, éberség, elvtársak, a sztahanovista kommunikációs részleg (aka. karakter-halálbrigád) gyurcsányozik, sorosozik, akármizik serényen, de aztán, ha meg helyzet van, a maximumot is fokozni muszáj.
147.1.3. A reggeltől estig Orbán hatalomban tartásán ügyködő roppant gépezettel szemben az alig létező, önmagáról időre időre hírt adni is csak segítséggel képes, kordonbontós erőlködésekkel próbálkozó ellenzék gyakorlatilag azért van, hogy magát a gépezetet mozgásban tartsa, és díszletként vagy inkább illusztrációként szolgáljon, legalább valamennyire hihetővé tegye a hatalomgyár legfontosabb narratíváit, ellenségképeit az országra leselkedő, idegenérdekekes, háttérhatalmas rettenetről, ami íííírtóóózatosan nagyon veszélyes, és isszonnyú erős, persze, egészen a választásokig, amikor mindig szarrá verődik az egész istenpénzés világ-összeesküvés, ahogy van. De másnap már megint halálos veszedelem.
A 22-es választás óta tartó dollárbaloldalazás (Márki-Zayék, egyébként bevallottan, dokumentáltan kaptak annyi pénzt külföldi támogatóktól, mint amennyiből a kormány egy átlagos nemzeti konzultáció levezető kampányának – „A magyarok döntöttek: 150 százalékuk azt mondja, amit mi akarunk” – Nógrád megyei plakátköltségét fedezi balásygyulástul; bár Gyula maga ennél az összegnél nagyságrenddel többet keres), mostanra (újra) a maradék ellenzéki sajtó basztatásába fordult. Na, ez az a pont, ahol már elveszíthette a fonalat a kedves 444-támogató/előfizető, hiszen, mondom, nem valószínű, hogy követné a normális ember számára teljesen értelmetlen üzeneteket sulykoló lejáratóüzem hazugság-termékportfolióját.
147.1.4. Az utóbbi hetekben Gulyás Márton luxusbőrdzsekije is célkeresztbe került, nekem megint villám lett és luxusautóm (Mini, egyébként béreljük), de hát ez is volt már, nem is egyszer, ami megint kevéssé mulattató jellemzője a rendszernek: a lejárató kampányok kivitelezőinek nem nagyon kell jogi következményektől tartaniuk, néhány röhejes – általában nem vagy hosszas nyűglődés után közölt – helyreigazítás után ismételgethetik nyugodtan a legkeményebb hazugságokat is (nekem pl. pont olyan villám van, mint szobakonyhás szükséglakása Rogán Antalnak), ameddig akarják. Ha kell, még maga a rendszernévadó atyaúristen is rásegít. Vona Gábor meg juszt is buzi.
A csöppet is józan polgár számára már tényleg komolytalan az üzenet: a rendszert működtető családok és vazallusaik környékére cirkulártatott száz- és ezermilliárdok, fél megyényi birtokok, uradalmak, majorságok, latifundiumok, magántőkealapok, bankhálózatok, ingatlancsászárságok, balatoni partszakaszok és komplett hegyoldalak, kisebb borvidékek, szingapúri fundok, miegyebek kommunikációs ellentételezése a százezer forintos bőrdzseki, az alig használt Tommy Hilfiger-póló és a hetvenezer kilométeres, 1,5-ös (turbó!) Mini Cooper Countryman.
Újdonság ebben sincs, mondom, az eszközökben nem válogattak soha. Az Index elfoglalása után sem kellett sokat várni, hogy a birtokukba került, nyilvánvalóan jogellenesen feltúrt emailadatbázisból kerítsenek néhány, szövegösszefüggéseiből, a belső kommunikáció meglehetősen harsány, dinamikus és erősen ironikus környezetéből jól kiragadható mondatot, amivel gyorsan lejáratósdiba kezdtek. Akkor egyedül én voltam a célpont, de rajtam keresztül nyilván a 444. Tulajdonképpen régen várható, hogy a sorozat, ha úgy hozza majd a hatalmi igény, folytatódik.
147.1.5. Néhány hete valami egészen új típusú operáció kezdett kibontakozni. Sérelmemre. Valakik valahol szintet léptek (írná a fiatalos, dinamikus nyelvi megoldásokra hajlamos sajtó), és telivér, a lehető legkábésabb értelemben vett kompromattal támadták a szerkesztőséget. A szerkesztőség mailboxaiban zsaroló levelek landoltak. A bennük fogalmazott vád, amelyet majd nyilvánosságra hoznak, ha nem fogadunk szót: zaklatás. A célpont elsősorban megint én vagyok, de már több kollégát is értintenek a vádak. A valódi cél, elég triviális módon, hogy a 444-nek ártsanak. Mindegy hogyan.
147.1.6. A tizennyolc évvel ezelőttre (!) datált, soha meg nem történt esetet bizonyítani hivatott emailváltás olyan primitív hamisítvány, hogy az ember már kényelmetlenül érzi magát: tényleg ilyen fércmunkával akarják lejáratni? Alapvető technikai információk hibásak a 2005-ösnek hazudott emailekben; bármikor, egzakt, perdöntő módon bizonyítható a hamisítás. (A hamisított mailek stílusa is rettenetes, és aki valaha olvasta néhány emailemet, kapásból látja, hogy ezeket nem írhattam – de ez még nem kemény bizonyíték.)
A zavarba ejtő az, hogy amennyire primitívek a hamisítást lebuktató hibák, annyira alapos kutatómunka sejlik föl a háttérben: csaknem húsz évvel ezelőtti, valós helyszíneket, szereplőket, időpontokat azonosítottak és illesztették kitalált történetbe. A tényadatokat persze nem lehetetlen kinyerni korabeli (valódi) emailekből, nyilvános adatokból, de ezzel azért kellett dolgoznia az érezhetően eltökélt fabrikálóknak.
147.1.7. A zsaroló mailek – több is érkezett sorban – tartalmából nagyon úgy tűnik, hogy a zsarolók rendre értesülnek arról, hogyan fogadjuk a leveleiket, és azt is tudják már, hogy durva hiba csúszott a legpusztítóbbnak szánt sztoriba. Ez azért elég félelmetes. Nagyon úgy tűnik, mintha naprakész információik lennének a szerkesztőség belső életéről. (Pegazus után ugyan miért kellene meglepődnünk?)
Az is elég biztosnak látszik, hogy nagy mennyiségű anyagot gyűjthettek össze, és ezekből még kikavarhatnak másmilyen, másként hamisított anyagokra épülő vádakat, hazugságokat is. Sőt, az elmúlt hetek történései alapján szinte biztosra vehető, hogy megpróbálják.
147.1.8. A lehetséges jogi és technikai ellenlépéseket, biztonsági intézkedéseket megtettük. A 444 tíz éve van, stabil és hűséges olvasói bázist szerzett, gazdaságilag is megbízhatóan, nyereségesen működik. Félnivalónk nincs senkitől. Ha önök is kitartanak mellettünk, tíz év múlva is itt leszünk.