Fordított hús

Paár Jenő szerkesztő kicsiny gyermekkorától kezdve vágyott arra, hogy szeretteinek fordított húst csinálhasson egyszer.

A fordított hús receptjét még kamaszkorában tanulta el, amikor egyik osztálytársánál, a Sasffynál vendégeskedett. A Sasffy anyuka gyönyörű asszony volt, tetszett nagyon a tizenöt éves Paárnak, de tetszett az egész Sasffy család neki, elvált anyja egyedül nevelte, csodálta, irigyelte, szerette hát a meleg, tágas, barátságos, kisgyermekes, nagymamás otthonát a hét-nyolc Sasffynak, és mindennél jobban szerette a mély hangú, magas, barna asszony specialitását, a fordított húst, meg is tanulta, hogy kell csinálni, és elhatározta, hogy készít majd egyszer, ha lesz kinek.

Anyjának akart legelőbb, de az hozzáment egy PR menedzserhez és kiköltözött Koppenhágába. Egyetem után elvette csoporttársát a Paár, mondták, nem kell még gyerek, majd ha lesz egzisztencia, mire lett egzisztencia, a lánynak nem kellett a Paár. Második feleségével akartak családot, az asszony mutatta a hasát, hogy van benn valami, nem gyerek volt, hét évig járt kórházba Paár, negyvennégy éves korában, kicsit fáradtan, kicsit kopaszon, kicsit átitatva szesszel, elvett egy kedves asszonyt, lett is gyerek jó néhány, persze nem a Paártól, de nem baj, örült azért, hogy csinálhat fordított húst végre, vett is szép marhát, hátszínt két kilót, jó lett volna felsál, bármi, csak szép legyen, hátszínt vett, fölvágta vastagabb, centis szeletekre, sózta, borsozta, hagyta állni, sok, nagyon sok, legalább nyolc fej hagymát apróra vágott, olajon, kuktában megpirította, félretette, a hússzeleteket egyenként először zsemlemorzsában meghempergette, utána fölvert tojásban, fordítva tehát, mint az obligát panírnál, a szeleteket zsírban éppenhogy megpirította, csak hogy a bunda rátapadjon, áttette a kuktába, mikor mind benne volt már, félig felöntötte vízzel, sózta, borsozta, forrástól számítva fél órán át kis lángon párolta, tálra szedte, és krumplipürével, körte-, szilva-, alma-, meggybefőttel tálalta.

Tökéletes lett, éppen olyan, mint szegény Sasffy mamáé, aki azóta belerohant egy kamionba szemből, épp olyan omlós és zamatos lett a hús, éppúgy rajta maradt a zafttal átitatódott panír, épp olyan ízletes, különleges, gusztusos, illatos és színpompás lett az egész, mint egykoron, kérdezte is büszkén a Paár: „Na?”, de a gyerekek csak biggyesztett szájjal ültek a kihúzott, gondosan terített, nagy, kerek asztal körül, kotorásztak a krumpliban, piszkálták a meggy golyókat, de hallgattak, mert azért az anyjuk jól nevelte őket.