Népszabadság, 1992. július 11.
Helyek
BÄCHER IVÁN
A Veres Pálné — hajdani Zöldfa — és a Szerb — Raitzengasse — utca sarkán megbúvó kicsiny, elegáns, alighanem Mayerhoffer András tervei nyomán épült, pontosabban átépült barokk templom 1733-ra már a mai alakjában állt. Akkor is, azelőtt is a szerbeké volt, akik már a török időkben megtelepedtek Pest belvárosának délnyugati részén.
A reformkor idején majd’ ezren beszélték a nagy patriárka, Csarnojevics Arzén dallamos nyelvét a Vízi kapu körül, a keskeny és poros Bástya, Kecskeméti, Magyar és Lipót utca egy-két emeletes klasszicista házai között, iparosok, kereskedők, diákok.
Nagy szerb élet zajlott Pesten egykoron.
Már 1795-ben rác nyomda indult, 1826-ban néhány kereskedő és egy író, bizonyos Jovan Hadžić-Miloš Svetić megalapítja a magyar Akadémia mintájára a Szerb Maticát. Ezen intézmény ma is él, akárcsak a szerbek lapja, az 1824-ben indult Letopis, mely később Újvidéken vert tanyát, és immár százhatvannyolcadik évfolyamát tapossa.
1838-ban Tököly-Popović Sava ebben a városrészben alapítja meg a tudásszomjjal és nemzeti buzgalommal átitatott szerb ifjúság „Eötvös kollégiumát”, a Tökölyánumot. Az intézmény a mai Veres Pálné — akkor épp Kereszt — utca 17. számú házában működött. A házat 1907-ben lebontották, hogy helyén azonos rendeltetéssel Fellner Sándor tervei alapján korszerű pedagógiai műhely létesüljön. Az udvaron ma is megtekinthető a régi ház kissé megkopott, megviselt, de még fejetlenségében is megkapó klasszicista szoborcsoportja.
A szerb irodalmi élet megannyi leendő jelese szívta itt magába a magyarosodó német Pest porával a szerb nemzeti kultúra büszke szellemiségét, látogatta a magyar iskolákat, egyetemeket, este a német vagy magyar színházakat, vagy tette tiszteletét délutánonként a ma Veres Pálné utca 36. számú ház helyén lévő lakban, ahol Vitkovics Mihály lakott, aki egyszerre írt magyarul és szerbül és akinek szalonjában a megilletődött szerb diák nemzetének jelesei, Vuk Karadžić nyelvújító, Lukiján Musicki költő, Jovan Popović drámairó, Ignjatović regényíró vagy Stanković zeneszerző mellett Berzsenyivel, Kazinczyval, Kölcseyvel, Kisfaludyval, Vörösmartyval is összeakadhatott. De a Tökölyánum hetyke rác jurátusa, ha ahhoz szottyant kedve éppen, átmehetett a törzskocsmába, a Szerb utcai Josef-vendéglőbe, esetleg átbotladozhatott a hajóhíd dobogó gerendáin a ma is álló Szarvas-házba, ahol a költő Jovan Pacić lakott, és ahol mindig zajlott a társasági élet, és ha netán a déli végek felől valami atyafi pénzküldemény is érkezett, a heves vérű rác legény fölkapaszkodhatott a testvéri Tabán apró házai közé, ahol a legtöbb vörös lámpás házban frissen újított anyanyelvén is föladhatta a rendelést.
Még az első korszerű szerb nyelvű színielőadás is Pesten adódott elő, 1813-ban a Rondellában, hála a bajai származású Joakim Vujićnak, aki ezen fölbuzdulva később megteremtette a szerb színjátszást.
Szép volt lenni szerbnek Pesten egykoron.
Ma már magyarnak is bajos.
Akár a pesti német, a pesti tót, a maroknyi pesti szerbség is szétporladt mint a szikla. A Tökölyánum szép, szecessziós részletekkel ékes eklektikus háza hivataloknak, káeftéknek ad ma otthont, a szerb nemzeti kultúra bölcsőjeként tisztelt intézmény most menzaként funkcionáló egykori díszes kápolnájában derék útépítő-hivatalnokok kanalazzák a babcsuszpájzt, nyoma sincsen már a Josef-vendéglőnek, elenyésztek a pesti szerbek otthonos helyei.
A mostanában haló poraiból éledő környék, a déli belváros, a jövő Sohója bécsiesedik, amerikanizálódik, párizsiasodik és bangkokosodik — őshonos szerb színfoltot a templomon túl hiába keres a vándor itt.
De a Szerb utcán végigbandukolva egy-egy vasárnapon még halkan hallhatók a vaskos falak mögül kiszűrődő szomorú, délszláv harmóniák, és ha bekéredzkedel a Veres Pálné utca felől a vigalmi negyed szívébe ékelt, ódon cinterembe, szerb szó üti meg füled, és a bérházak rengetegében, a benzingőzben, a rohanó város fülledt forgatagában, a kétszáz éve porladó csontok felett, a lekopott görög betűs márványkövek tövében, a rózsák és hortenziák között, békésen terem a paradicsom, a paprika, a fokhagyma, amely riasztja a tetvet is, a zöldség, a hagyma, a gyökér, a kapor, a póré és buja bokorral a rozmaring.