Levél a könyvről

Ma kezdődik az Ünnepi Könyvhét.

Volt egy kedves öreg barátom, aki író volt történetesen. Amikor — pár évvel ezelőtt — meghalt, tekintélyes hagyaték maradt utána. Ezt öreg unokahúga vette magához és nézte át. Ő talált az alábbi — a címzett által kommentált — levélre: Íme:

Szeretett marháim! Ez a kedvenc levelem. Ha kotorásztatok már, láthattátok irodalmi ténykedésem ötven éve alatt érkezett címemre néhány küldemény, olvasók, rajongók, kollegák, rokonok, kritikusok és egyéb barmok részéről. De ilyen szép levelet nem kaptam soha. Ez a levél klasszikus alkotás a maga nemében. Megjegyzem: költő írta. Figyeljétek meg, micsoda elegáns logikai láncot alkotnak benne a gondolatszemek, csodáljátok meg a szerkezet leheletfinom ám hibátlan ívét, tanuljatok abból, hogy mennyire pontos, találó, fölcserélhetetlen minden szó itt, és talán mondanom sem kell nektek, mennyire megemelik a műegész befogadóra gyakorolt, nyugodtan mondhatom katartikus hatását az utolsó mondatban elrejtett tündéri alliterációk, s a csintalan, vidám, oh, szinte már szökellő jambusok.

Azt gondolom, könyvről szebbet, szerző szívének melengetőbbet írni nem lehet:

„Lajos!

töltsd ki a számlát a neved alatt, és írd be a személyi számodat. Mellékelj egy nyilatkozatot, melyben büntetőjogi felelősséged tudatában kijelented, hogy írói tevékenységet folytatsz, és adóigazgatási azonosítószámod nincs. A nyilatkozat alá írd be a személyi igazolvány számodat. A számlát és a nyilatkozatot aláírva küldd be a Könyvtárellátónak, majd néhány nap múlva keresd Tóth Tündét (13129334), tőle megtudod, mikor fizetnek.

Üdv.

Kovács”