Gyermeknapi monológ

Van egy kedves barátom, akinek — úgy látszik — nem nagyon lesz már gyermeke. Kapcsolatunk onnan datálódik, hogy annak idején holtversenyben lettünk másodikak a kispesti kultúrházban megrendezett gyermeknapi úttörő-seregszemle furulyaversenyén.

Azóta együtt töltünk minden gyermeknapot.

Fölkeresem, megnyitunk egy butéliát és — mivel nemigen lehet mellette szóhoz jutni — megadóan hallgatok:

„Tudod pajtás, én már nem is nagyon bánom, hogy veled kell eltöltenem ezt az ósdi bolsevista ünnepet… Mert az öregemnek talán igaza volt, amikor rámszánta magát annak idején… pedig éppen kijárási tilalom volt, amikor világra jöttem… arról meg már nem is kell neked beszélnem, hogy egész gyermekkorom és ifjúságom a pártállami diktatúra bambis, inotacsokis, kakasnyalókás, tenkeskapitányos, debil kisdobosavatásos, sóderes úttörőtáboros, almát a fára visszaaggatós építőtáboros korszakára esett… hát ez ilyen… ilyen volt… Én nem vagyok idióta, nem sírom a múló rendszert vissza… Én — kapaszkodj meg pajtás! — ennek a rendszernek az iskoláiban tanultam meg, hogy ez a rendszer működésképtelen… ez ilyen… de milyen táborba kerülne a fiam, ha lenne… mi?… Öregapám fogolytáborban volt, apám munkatáborban én úttörőben… És a kis Lajos? Mi? Aki a szabadság korában cseperedne föl? Mi? Pajtás! Rég volt ennyi menekülttábor e tájon!

Vegyek neki liberót ezerért, fizessem a magánóvodát, perkáljam a tankönyvekért az évi háromezret, zabáltassam a vegyszeres koszttal, mérgezett salátával, szívassam vele a tömény ólmot, nézzem, hogy a lépcsőről a pofájába ömlik majd a Duna, tűrjem, hogy a játszótéren agyonveregessék neveletlen ifjak, én, akinek déd- és ük- és szépapja is református lelkész volt Erdélyben, én vegyem tudomásul, hogy pápista iskolába kell majd járnia, nyeljem le, hogy besorozzák leventének, hogy turulmadár lesz a gomblyukában, hogy valamelyik Horthy-unokaöccsre kell fölesküdnie, hogy katonaként a föllázadt cigánynegyedekbe küldik rendet csinálni, hogy behívják határért harcolni megint, hogy végül elviszik kutya szerbet ölni, akik majd megsértődve kivájják a szemét…

Na nem… tudod pajtás… jobb ez így…” és elfordul gyorsan, hogy megigazítsa a gombfoci- asztalára épített villanyvasút egyik kisiklott mozdonyát…