Népszabadság, 1992. május 7.
BÄCHER IVÁN
Búcsú Pál vállalkozó három nap után valahogy mégiscsak hazakeveredett.
Mikor fölébredt, igyekezett jó képet vágni magához. Elmosogatott, leszedte, lemosta, letörölte a vízszintes felületeket, felsöpört, felmosott. Mikor ragyogott a konyha, lefeküdt aludni.
Aztán felébredt és így szólt:
– Na most kitakarítom utánatok a frizsidert.
Senki nem mondott semmit erre.
Búcsú nem zavartatta magát, kitárta a jégszekrény ajtaját, és elmerült a mélyben. Onnan méltatlankodott kifelé.
– Mert kellett venni margarint, amikor itt van három vajdarab… pfuj… ez mindjárt elmászik… Miért kell minden vacakot eltenni… Tessék… a múlt keddi kelkáposzta… Nézzétek… nemespenész… És miért kell minden palacsintához új lekvárt bontani… Tessék! Tojásfehérje.. . Belekövült a pohárba… A mindenségit… Négynapos parizer… Kidobom… Ezt is… Ezt is… Ezt… Mi ez… Hé! Mi ez ebben a lábasban?
– A sonkaleved… – vetették neki oda végül.
Búcsú elhallgatott. Zavart arccal forgatta kezében a furcsa, savanykás szagú, zsíros, zöldesszürke lével teli lábast. Négy hete húsvétkor tette el a sonka levét, hogy majd csinál belőle salátalevest. Persze nem csinált. Mást csinált.
– Hát ez megpimpósodott… – dünnyögte magában. Aztán döntött:
– Azért is lesz salátaleves!
Kiöntötte az edény tartalmát, elmosogatta a rovancsolás után maradt edényeket, kiment a kamrába egy hokedlivel, leakasztotta felülről a sonkacsontot, amelyen még volt egy csomó húscafat, föltette főni, mindenkinek a lelkére kötötte, hogy hozzá ne nyúljon és lefeküdt aludni.
Mikor fölébredt, kiment, kivette a csontot, rágcsálta, szopogatta egy keveset, a levet betette a kamrába és ledőlt egy kicsit.
Mikor felébredt, levitte az üvegeket, a pénzből vett két fej salátát, egy csomag újhagymát, egy tejfelt és egy joghurtot, hazafelé bedobott néhány gyógysört, felment és lepihent.
Mikor fölébredt, kiment a kamrába, elővette a levet, lezsírozta, föltette főni, alaposan megmosta a salátát és apróra tépkedte, a csomag újhagyma zöld szárát összemetélte, a salátát és a hagymát kis megmentett szalonnadarabkából kisütött zsíron megpárolta, a legvégén belenyomott egy gerezd fokhagymát, leöntötte a sonkalével, egypohárnyi fele tejfel, fele joghurtban elkevert két evőkanál lisztet, behabarta a levest, kis ecettel, borssal, kóstolás után sóval ízesítette, tálalta és így szólt:
– Na tessék nektek, salátaleves.
Búcsú nagyon elégedett volt magával, a konyha ragyogott, a halványzöld, pikáns és – mert úgy finom – langyos levessel teli hófehér tál körül pedig megfagyott a csönd.
Bächer Iván